Hype-al duzzasztott elvárások

A 2014. május 27-én megjelent Watch Dogs kapcsán nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a játékot majdnem két évvel korábban jelentette be a Ubisoft. A hosszúra nyúlt várakozási időbe persze komoly szerepe van, hogy az eredetileg az új generációs konzolok nyitó címei közé ígért játék megjelenését az utolsó pillanatban alaposan el is csúsztatta a kiadó. Lenyűgöző bemutatkozó videója és a kimódolt rendszerességgel érkező trailerek, in-game videók azonban olyan látványvilággal kecsegtették a sandbox akciójátékra, amúgy is fogékony gamer tömegeket, hogy az év leginkább várt játékainak dobogóján biztos helye van, illetve volt a PC-re és mind a leköszönőben lévő mind az új generációt képviselő nagykonzolokra kiadott programnak.

Az már a premier előtt világossá vált ugyan, hogy a kiadó eredetei, konzolos képminőséget érintő ígéretei nem fognak teljesen egybe esni a végső valósággal, legalább is ami a konzolos változatokat illeti. Ennek ellenére a kiadónak igencsak bejött a hosszan kitartott Hype, legalább is saját állításuk szerint minden idők legsikeresebb nyitó napját mondhatja magáénak a Watch Dogs. Az már egy másik kérdés, hogy a játék indításához elengedhetetlen UPlay, a franciák már többször csúfosan leszerepelt és folyamatosan farigcsált internetes azonosítós DRM megoldása ismét szétesett a játékosok rohamától. A PC-s gamerek jó része nem tudta elindítani az adott esetben már hónapokkal korábban előrendelt és végre kézhez kapott játékát, de még PS4-en is csak többszöri nekifutásra sikerült működésre bírni a forgalmazótól kapott teszt példányt.

Amint azonban sikerült bejutni a Watch Dogs világába, nem kellett neki sok idő ahhoz, hogy magával ragadjon sajátos hangulata. Az a hangulat, ami egy adatvédelmi ombudsman vagy egy kissé paranoid személyiségi jogi aktivista rémálmába, egy nagyon szoros kormányzati kontroll alatt tartott nagyvárosba helyezi a játékost.

Kétségtelen, hogy a Watch Dogs digitális Chicago-jának látványvilága konzolon ugyan némileg elmarad – és PC-n komoly hardware beruházás kell a maximális grafikához – a két évvel ezelőtt döbbenetet okozó videóban demózott minőségtől. Lehet persze mondani olyan PS4 játékokat, melyek valamilyen részletükben látványosabban használja ki a hardware lehetőségeit de egészében, és főleg a játékot játszva és nem csak kívülről a grafikai részleteket vizsgálgatva nagyon rendben van a Watch Dogs fizimiskája. Úgy érzem, hogy bár az a hype keltette elvárás, hogy itt ugorják meg a next-gen konzolok amit a grafikában meg tudnának ugrani nem teljesült ugyan, de ettől még egy kiemelkedő vizuális környezetet kínáló címet kaptak a játékosok.

és a játszható valósága

A magával ragadó hangulatban a nagyon komoly szerepe annak van, hogy nemcsak hihető, de számomra nagyon is szimpatikus főhőst sikerült megalkotnia a Ubisoft fejlesztőinek Aiden Pearce személyében. Akit erős túlzás is hősnek nevezni, hiszen alapvetően egy bűnözőt irányítunk a játékban, aki első találkozásunkkor nem magasztos erkölcsi célok, hanem az elektronikus számlák megcsapolása okán töri fel egy bank biztonsági rendszerét. A megzavart akciónak azonban következményei vannak, és ebben a következményben Aiden elveszíti unokahúgát. Játékosként itt lépünk be a Watch Dogs történetébe és az lesz a fő feladatunk, hogy Aiden bosszúját beteljesítsük, törvénytelen eszközöktől, erőszaktól és gyilkosságtól sem visszariadva kiderítsük ki bérelte fel a bérgyilkost ki vagy mi áll mindennek a hátterében.

Maga a nyomozás is izgalmas és változatos feladatok várnak a játékosra az európai szemmel is fordulatosnak nevezhető történet szálainak kibogozása során. Már csak ezért is lenne óriási arcátlanság többet elárulni a story eseményeiről – hiszen egy Miss Marple epizód kritikájában sem illik kikotyogni, hogy a komornyik a gyilkos. Azzal viszont semmilyen titkot nem leplezek le, ha elmondom, hogy a küldetések teljesítéséhez különféle biztonsági rendszerek feltörése mellett szükség lesz némi lopakodásra, egy kevés háztetőn mászkálásra, ízlés szerint akcióra és jó adag autós-üldözésre (többnyire, de nem kizárólag az üldözött szerepében).

Arany középút vagy zsákutca

Aiden telefonja nem egy mindennapi darab, képes megtalálni a drótnélküli kommunikációval elérhető berendezéseket és feltörni azok védelmét. A forgalomirányító lámpáktól az elektromos zárakon át hirdetőtáblák vezérlőjéig számos eszközt irányíthatunk a segítségével. A szinte mindenhol jelen lévő biztonsági kamerákat átjátszóként használva pedig a fizikailag nem igazán megközelíthető elektronikus eszközök wifi hatókörébe is el lehet jutni. Az egyszerűbb eszközök védelme egyetlen gombnyomásra törik, mint a ropi, a komolyabb cuccok hackelése pedig egy kis logikai játékon keresztül zajlik. Kapcsolók elforgatásával kell a vezérlő jelet a megfelelő helyre irányítani.
Azokon a területeken ahol már meghackeltük az egész város irányításáért (és az emberek folyamatos megfigyeléséért) felelős ctOS kommunikációs tornyait is. A telefon igen gyors arcfelismerő rutinját és irigylésre méltó mobil sávszélességét kihasználva képes a körülöttünk lévő személyek azonosítására, telefonjuk, bankkártyájuk vagy épp autós kódkártyájuk feltörésére. No meg lehet rajta autót rendelni és nem utolsó sorban még telefonálni is.

A Watch Dogs elsődleges jellemzőjének tekinthető hackelés mellett a játékmechanika további elemeit úgy igyekeztek megoldani az Ubisoft fejlesztői, hogy más, a hangsúlyt azokra helyező játékokhoz képest egyszerűsítve, de élvezhetőségükhöz még kellően kidolgozva adtak nekik szerepet a játékban. Úgy érzem valamiféle arany középutat igyekeztek megtalálni, ami még elég élményt ad egy jellemzőt kedvelő, de nem untatják a használatától idegenkedő játékosokat sem. A lopakodás messze nem olyan kidolgozott, mint az MGS szériában, de így is remekül kicselezhetőek a gyanús zajokkal állandó helyükről félre csalható, vagy kitapasztalható útvonalon mozgó őrök. Egyes helyekre csak létrákon, pallókon mászkálva lehet eljutni, de hihetetlen akrobatikus képesség állandó használatára azért nincs szükség, mint egy AC epizódban. Lehetőség van néhány igen hasznos tárgy saját kezű előállítására is, de nem kell három különböző vérengző fenevadat levadászni egy szemüvegtokhoz, mint a Far Cry 3-ban.

Az, hogy ezek arany középutak vagy inkább tévutak persze az adott játékos ízlése, játékstílusa alapján dől el. Míg nekem többségében bejöttek a Watch Dogs főszereplőjének képességei és a hozzájuk kapcsolódó játékmechanika, addig járművek vezetéséhez igen nehezen tudtam hozzászokni. Túlságosan arcade ahhoz, hogy ne csak nyélgázon száguldozva legyen esélyünk lerázni az üldözőket, vagy épp utolérni az üldözöttet. Ugyanakkor nem elég arcade a fizika ahhoz, hogy az autók komolyabb megszokása nélkül ne pattogjunk flippergolyóként a tereptárgyak között és ne kenjük a falra a verdát minden kanyarban. Ráadásul bár több különböző járműosztályból tudunk autókat gyűjtögetni vásárlás, kódkártya feltörése útján vagy küldetés jutalmaként megnyitva azokat – vagy csak simán ellopni az éppen utunkba kerülőt – igazán érezhető különbség inkább csak a gyorsulásban, végsebességben akad, a tapadás, fékek hatékonysága alig tér el a nőknek való kulcstartók és V8-as izomautók esetében.

Offlineba nyúló online

Nem állítom, hogy azoknak a híreszteléseknek, mi szerint a Watch Dogs szigorúan vett kampánya, nagyjából 10 óra alatt teljesíthető (tuti, hogy lesz belőle negyed ekkora speed run is hamarosan) ne lenne valóság alapja. Azonban egy sandbox játékból csak a fő történetet kijátszani nagyjából olyan, mintha vennék egy kabriót és csak télen, csukott tetővel járnánk vele a nagybevásárlást elintézni a legközelebbi szupermarketbe meg vissza. Ráadásul nem csak a megszámlálhatatlan mellékküldetés kelleti magát, amit egy valamire való játékos nem hagy parlagon heverni a játékban, de ott vannak az online küldetések is, amikor a más játékosokkal való közös mókázások térítenek el a történek fő sodrától.

Az helyi és az online játék a Watch Dogsban sem különül el egymástól. A kampány negyedik küldetésének teljesítése után Aiden telefonján keresztül elérhetővé válnak az On Line megbízások, amik egy vagy több élő játékossal, illetve többségében ellenük teljesítendő feladatokat kínálnak.

Online Hacking – Egy másik gamer játékába belépve egy backdoor telepítése és azon keresztül meghackelt kolléga adatainak elszipkázása a feladat. Kellő közelségben maradva az áldozathoz, de lehetőség szerint elkerülve, hogy profilozójával kibökjön bennünket az utca népéből. Ha mégis kiszúr akkor pedig marad a vad menekülés, mielőtt a célpontból lett vadász minket mészárolna le.
Invasion – Amikor mi magunk válunk az Online Hacking kiszemelt célpontjává. Amíg az adatinkra vadászó hacker a mi játékunkban tartózkodik, nem is tudunk offline feladatba fogni amíg rosszabb esetben el nem lopja adatainkat, vagy nem sikerül őt azonosítani és kegyelmet nem ismerve levadászni.
Online Tailing – A telefon meghackelés és adatlopás helyett itt a másik játékos személyének követése a feladat.
Online Race – Egyik pontból a másikba vezető, ellenőrzőpontokat érintő és körversenyek. A ctOS forgalomirányító rendszerei végig szabadon hackelhetők, a piszkos trükkökért pedig nem jár semmilyen büntetés, és nincs is szebb, mint az ellenfelek forgalomszabályzó bójákba csapódását figyelni a visszapillantóban.
Online Decryption – Csapatban is játszható, de mindenki-mindenki ellen módja is az online játékmódnak, amiben egy file megszerzése és a kódolásának feltörése a feladata. Az utóbbi természetesen némi időbe telik ami alatt a file hordozóját a többi játékos levadászni, de legalább meghackelni, vagy éppen védeni próbálja ez ellen, attól függően egy csapatba tartoznak-e.

Drog helyett Digi Trip

Még tovább növeli a Watch Dogs szavatosságát, hogy – az első dealerrel való találkozás után – Aiden telefonjáról elérhetőek a Digital Trip-ek, amik közvetlenül az agyra ható virtuális valóság alkalmazások. Az Ubisoft ezzel a szónikus tudatbefolyásolás dumával egyértelműen az alacsonyabb PEGI besorolásra hajtva azt akarta elkerülni, hogy a droghasználat propagálásával lehessen vádolni a játékot, de ettől még ezek erőteljes és a játék valóságtól igen messzire vezető drogtrippek. Komolyan rájuk is lehet csavarodni, hiszen olyan komplett játékok a játékon belül, amiért önálló PSN címként sokan hajlandóak lennénk fizetni és hosszú órákat tölteni velük az egymást követő célok elérésért és a szintlépéseket hajszolva.

Madness – Egy Mad Max filmekbe illő kinézetű verdával kell az utcákon száguldozva elütni a démonná változott rendőröket. Időre kell teljesíteni különféle feladatokat, de a lényeg akkor is a pokoltűzben égő fejű gyalogosok legázolása.
Psychedelic – Ebben a halucinációban pajkos kis méhecske módjára, virágról virágra szökellve lehet bejárni az igencsak alternatív Chicago-t.
Alone – A ctOS kiborgjaitól kell megtisztítani Chicago kerületeit. Egyetlen emberként fontos a lopakodás, mert bár a felfedezés nem jelenti azonnal a játék végét, de ha felfigyelnek rá, akkor sok kiborg Aident győz.
Spider Tank – Személyes kedvencemé ez a Digi Trip vált. Egy böszme nagy, falakra is felmászni képes pókszerű tankban kell az egymást követő rombolási feladatokat teljesítenünk. Távolról gépágyúval és rakétákkal okozhatunk komoly károkat, a leglátványosabb mégis a közelharc, amikor toporzékolva pillanatokat alatt szét lehet kapni még a páncélozott rendőrautókat is.

Játékok a játékban

A játékon belüli játékok sora nem ér véget a Digi Trippekkel. A sakknak még küldetésekben is jut némi szerep, mikor a feladat teljesítéséhez egy adott állásból Aidennek meg kell nyernie a játékot. Igaz ilyenkor annyi könnyítés azért van, hogy korlátozott a használható figurák száma és azokkal sem lehet teljesen szabadon lépni. Akik viszont normál sakkozásra vágynak arra is találnak lehetőséget, bár gyanítom nem egy Deep Blue szintű ellenfél lesz a Watch Dogs sakk AI-je.

Klasszikus szerencsejátékot is lehet találni, a félkarú rablótól az itt a piros, hol a piroson át a texas hold’em szabályok szerint játszott pókerig. Utóbbi esetében az elérhető kamerák képét és a telefon szívritmus érzékelőjét kihasználva igen komoly stratégiai előnyökre lehet szert tenni az ellenfelek lapjait és izgatottságuk mértékét pontosan megismerve. Azok számára pedig a quick time event alapú verekedést vagy feladatmegoldást hiányolnák a játékból ott van a kocsmai ivós játék, ahol a kellő ritmusú gombnyomogatás dönti el, hogy ki marad állva a piálás végén, s viheti el pénzdíjat.

A kiterjesztett valóság sem maradt ki a „szórásból”, rögvest két ilyen játékot is kínál a Watch Dogs. A Cash Run pályákon futhatunk a pénzért. Meghatározott idő alatt 8 bites aranypénzeket lehet gyűjtögetni egy Pacman szellemkerülgetéssel nehezített, de még így is elég lightos parquer futamon. Az NVZN nevű játékban pedig a földönkívüli szörnyetegek megszálló hullámaitól kell megvédenünk a várost.

A megszerezhető trófeák, összehackelhető zenei gyűjtemény, a megvásárolható és más módon megszerezhető változatos ruhatár és még további rengeteg apróság van a játékban, ami újra és újra a 20-as évek bűnbandáiról és a vastag tésztás pizzáról közismertté vált város utcáira csábíthatja a játékosokat. Az elért sikereket pedig egy tárgyakat és speciális tudást egyaránt tartalmazó „képesség fán” felhasználható pontokkal jutalmazza a játék. A négy, hackelés, harc, vezetés és tárgykészítés témakörre osztott lehetőségek száma közel sem végtelen, s bár az elején még valamennyire érdemes a játékstílus szerint előnyben részesíteni ezt-vagy azt az ágat, de végül úgy is ki lesz pipálva a legtöbb skill.