Újraindítás
Annak idején teljesen meg voltam őrülve a Watch Dogs koncepciójáért. Emlékszem, hogy újra és újra megnéztem az előzetes videókat, és szinte biztos voltam benne, hogy a sandbox stílusú alkotások között ez lehet az, ami a Mafia első része után tud majd valami újat mutatni a GTA-sorozaton felnőtt játékosoknak is. Aztán megjelent, de nem játszottam vele. Az ismerőseim ugyanis mondták, hogy nem lett egy erős alkotás, amiben a külföldi tesztek is megerősítettek, én pedig ennek fényében okosabbnak gondoltam elengedni, mint erőltetni a dolgot. Titkon persze reménykedtem, hogy pont az fog történni a Watch Dogs-szal, ami megtörtént mondjuk az Assassin's Creeddel is, a koncepciót megmutató, de kissé unalmas első rész után jön majd egy második, ami már kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. A jó hír pedig, hogy valami ilyesmi is történt, de a történet azért nem ennyire egyszerű.
[+]
Egy jó sandbox játékhoz ugyanis nagyon sok dolog kell. A leglátványosabb és legkönnyebben leírható a grafika, ami jelentősen javult az előző részhez képest, amelynek gyengeségét valószínűleg többek között az is okozta, hogy az aktuális konzolgeneráció mellett az előzőre is megjelent, ami mondjuk a GTA ötödik részénél is így van, de ott volt némi időbeli csúsztatás, ami elég fejlesztési időt biztosított ahhoz, hogy a szoftver kihajtsa a PlayStation 4-et és az Xbox One-t is. A játék helyszíne ezúttal San Francisco, amely mellett Oakland, Marin és a Szilícium-völgy egyes részei is bejárhatók. A világ pont megfelelő méretű lett, nem túl nagy és nem is túl kicsi, a grafikán pedig bár lehetne még csiszolni, összességében nagyon kellemes. A színsémák szépek, nincsenek olyan túlzások, mint a Mafia III-ban, amit amúgy majdnem minden szempontból kenterbe ver a Watch Dogs 2. Az egyetlen komolyan kifogásolható dolog, hogy a helyszín nagyon kihalt. Alig vannak járművek, az utcán csak pár ember lézeng, holott az előzetes videókon még sokkal élettel telibbnek tűnt San Francisco. Szerencsre viszont, hogy legalább a meglévő tartalom viszonylag tartalmas, sokféle figurával lehet találkozni, állatok is vannak, és bár az NPC-k néha nagyon bután viselkednek, a helyszín jó alapot ad a játéknak, szórakoztató. A másik szívfájdalmam abból fakad, hogy a valóságban is volt szerencsém meglátogatni jó pár helyszínt a játékban szereplők közül, és rengeteg olyan nevezetességet hiányoltam, amiket az életben láttam és talán érdemes is lett volna berakni őket. Ugyanakkor így is nagyon jó volt a főhőssel is bejárni mondjuk az Alcatraz-szigetet, amelyet ha nem is minden elemében, de alapvetően nagyon jól digitalizáltak az Ubisoft Montreal szakemberei. Hasonló dolog ez, mint Róma bejárása után leülni az Assassin's Creed Renaissance elé.
[+]
Egy efféle nyitott világú játéknál a hangok is nagyon fontosak, ezen a téren pedig szintén viszonylag jól teljesít az új Watch Dogs. A környezeti zajok rendben vannak, a zenék úgyszintén, viszonylag nagy a kínálat és a játékos maga tudja kiválasztani, hogy mit hallgasson, ugyanakkor egyes részek nagyon kilógnak, például a rendőröktől érkező utasítások sokkal, de sokkal hangosabbak minden másnál, a motorhangok pedig egyenesen szörnyűek, még a Tesla 3-ról másolt elektromos autónak is van motorhangja, ami elég igénytelen. A vezetési élmény a kapcsolódó hangokhoz hasonlóan gyenge, az autók túlkormányzottak, mégsem kanyarodnak, a legkisebb kormánymozdulatokra is élesen reagálnak, a sportautók alig gyorsabbak a roncsoknál, a rendőr akkor is könnyedén éri utol a játékost, ha az egy Porsche-klónnal csapatja. És ez gond, mert ennél a stílusnál nagyon fontos lenne, hogy élmény legyen eljutni A-ból B-be, de sajnos nem az. A helyzet persze nem elviselhetetlen, a látványvilág és a világ kidolgozottsága némileg kárpótol a gyenge fizikáért, de ezen azért lehetett volna még dolgozni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
