Újraindítás

Annak idején teljesen meg voltam őrülve a Watch Dogs koncepciójáért. Emlékszem, hogy újra és újra megnéztem az előzetes videókat, és szinte biztos voltam benne, hogy a sandbox stílusú alkotások között ez lehet az, ami a Mafia első része után tud majd valami újat mutatni a GTA-sorozaton felnőtt játékosoknak is. Aztán megjelent, de nem játszottam vele. Az ismerőseim ugyanis mondták, hogy nem lett egy erős alkotás, amiben a külföldi tesztek is megerősítettek, én pedig ennek fényében okosabbnak gondoltam elengedni, mint erőltetni a dolgot. Titkon persze reménykedtem, hogy pont az fog történni a Watch Dogs-szal, ami megtörtént mondjuk az Assassin's Creeddel is, a koncepciót megmutató, de kissé unalmas első rész után jön majd egy második, ami már kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. A jó hír pedig, hogy valami ilyesmi is történt, de a történet azért nem ennyire egyszerű.

[+]

Egy jó sandbox játékhoz ugyanis nagyon sok dolog kell. A leglátványosabb és legkönnyebben leírható a grafika, ami jelentősen javult az előző részhez képest, amelynek gyengeségét valószínűleg többek között az is okozta, hogy az aktuális konzolgeneráció mellett az előzőre is megjelent, ami mondjuk a GTA ötödik részénél is így van, de ott volt némi időbeli csúsztatás, ami elég fejlesztési időt biztosított ahhoz, hogy a szoftver kihajtsa a PlayStation 4-et és az Xbox One-t is. A játék helyszíne ezúttal San Francisco, amely mellett Oakland, Marin és a Szilícium-völgy egyes részei is bejárhatók. A világ pont megfelelő méretű lett, nem túl nagy és nem is túl kicsi, a grafikán pedig bár lehetne még csiszolni, összességében nagyon kellemes. A színsémák szépek, nincsenek olyan túlzások, mint a Mafia III-ban, amit amúgy majdnem minden szempontból kenterbe ver a Watch Dogs 2. Az egyetlen komolyan kifogásolható dolog, hogy a helyszín nagyon kihalt. Alig vannak járművek, az utcán csak pár ember lézeng, holott az előzetes videókon még sokkal élettel telibbnek tűnt San Francisco. Szerencsre viszont, hogy legalább a meglévő tartalom viszonylag tartalmas, sokféle figurával lehet találkozni, állatok is vannak, és bár az NPC-k néha nagyon bután viselkednek, a helyszín jó alapot ad a játéknak, szórakoztató. A másik szívfájdalmam abból fakad, hogy a valóságban is volt szerencsém meglátogatni jó pár helyszínt a játékban szereplők közül, és rengeteg olyan nevezetességet hiányoltam, amiket az életben láttam és talán érdemes is lett volna berakni őket. Ugyanakkor így is nagyon jó volt a főhőssel is bejárni mondjuk az Alcatraz-szigetet, amelyet ha nem is minden elemében, de alapvetően nagyon jól digitalizáltak az Ubisoft Montreal szakemberei. Hasonló dolog ez, mint Róma bejárása után leülni az Assassin's Creed Renaissance elé.

[+]

Egy efféle nyitott világú játéknál a hangok is nagyon fontosak, ezen a téren pedig szintén viszonylag jól teljesít az új Watch Dogs. A környezeti zajok rendben vannak, a zenék úgyszintén, viszonylag nagy a kínálat és a játékos maga tudja kiválasztani, hogy mit hallgasson, ugyanakkor egyes részek nagyon kilógnak, például a rendőröktől érkező utasítások sokkal, de sokkal hangosabbak minden másnál, a motorhangok pedig egyenesen szörnyűek, még a Tesla 3-ról másolt elektromos autónak is van motorhangja, ami elég igénytelen. A vezetési élmény a kapcsolódó hangokhoz hasonlóan gyenge, az autók túlkormányzottak, mégsem kanyarodnak, a legkisebb kormánymozdulatokra is élesen reagálnak, a sportautók alig gyorsabbak a roncsoknál, a rendőr akkor is könnyedén éri utol a játékost, ha az egy Porsche-klónnal csapatja. És ez gond, mert ennél a stílusnál nagyon fontos lenne, hogy élmény legyen eljutni A-ból B-be, de sajnos nem az. A helyzet persze nem elviselhetetlen, a látványvilág és a világ kidolgozottsága némileg kárpótol a gyenge fizikáért, de ezen azért lehetett volna még dolgozni.

Ez még nem az út vége

Az előző rész történetét sok kritika érte a játékosok részéről, a jellegtelen, nem túl szimpatikus főszereplőt senki nem tudta igazán megszeretni, az Ubisoft pedig le is vonta a megfelelő konklúziót. A második rész főszereplője ennek megfelelően egy izgalmasabb ember lett, Marcus Holloway, a fiatal hekker azért csatlakozik a DedSec nevű csoporthoz, hogy velük közösen lenyomja a várost behálózó megfigyelési rendszert. A személyes véleményem, hogy a fejlesztők kicsit átestek a ló túloldalára, a Marcus nem jellegtelen, viszont egy kicsit túl sok; nagyon laza, rengeteget káromkodik, elvileg nagyon átérzi az ügy jelentőségét, mégis súlytalan. A DedSec csapat többi tagját is megpróbálták nagyon kidolgozni, a végeredmény viszont egy olyan bohózat lett, mint a Saints Row világa, csak a Watch Dogs-nak ez nem áll annyira jól. A történet pedig alapvetően lapos, hiába jól kidolgozott a fejlődési rendszer, hiába látszik a cél, én valahogy sokkal kevésbé éreztem motiváltnak magam a soron következő küldetések teljesítésében, mint mondjuk a GTA-nál. A szinkronszínészek amúgy mindent megtettek, ami csak telt tőlük, de a lapos történeten ők sem tudtak segíteni.

[+]

A hekkelés persze most is központi szerepet játszik, de pont a történet lapossága miatt a különféle küldetések sem annyira izgalmasak, hiába van rengeteg minijáték, amelyek között nyilván újakat is találhatnak a sorozat előző részét is ismerő játékosok. Áramkörök összekötögetése, kamerák, guruló és repülő drónok használata, minden adott, de az erősebb történeti szál tényleg hiányzik. Amúgy maga a város is hekkelhető, a járókelők bankszámlájáról a távolból lehet némi pénzt szerezni, kapcsolgathatók a közlekedési lámpák, menekülésnél nagyon jól jön, hogy sok garázsajtó vezetés közben kinyitható, plusz még különféle gázcsöveket is fel lehet robbantani az okostelefonunkról, mert ez nyilván így működik. Ezek azonban a hangulathoz nem feltétlenül tesznek hozzá, egyszerűen eszközök, csak úgy, mint a bázisokon lévő 3D-nyomtatókkal készíthető fegyverek, hiszen Marcus fiatal kora ellenére nyilván mesterien bánik ezekkel az eszközökkel is. Szóval jó ez a hekkelős dolog, de azért összességében sokkal többet tesz hozzá az élményhez a környezet kidolgozottsága.

[+]

Az online módot alaposan kiaknázták a fejlesztők, vannak olyan küldetések, amiket csak másodmagunkkal teljesíthetünk, illetve az is buli, hogy amúgy is belebotolhatunk más játékosokba az utcán. Imádni való a bounty hunter mód, aminek keretein belül a városban nagyon sok kárt okozó játékosokat a rendőrökkel együtt kergethetünk. Ez elég sokszor torkollik gyalogos üldözésbe, ami amúgy igényel némi megszokást az irányítás miatt, hiszen Marcus amellett, hogy profi hekker és minden fegyverrel úgy lő, mint egy veterán katona, az épületeken való ugrálásnak is mestere, nyilván. Viszont ez igényel némi megszokást, a parkour jelleg ugyanis nincs annyira kidolgozva, mint mondjuk az Assassin's Creedben, néha kicsit idétlen mozdulatokat is elő tudunk idézni, az pedig egyenesen idegesítő, hogy a főszereplő a magasabb helyekről konzisztensen egy hátraszaltóval jut le.

A Watch Dogs második része alapvetően egy jó játék. Megfelelő méretű, alaposan kidolgozott világában élmény csak létezni is, a grafika alapvetően megfelel a kor elvárásainak, rengeteg egyedi elemet tartalmaz, a küldetések felépítésüket tekintve nem annyira unalmasak, mint lehetnének, pár apróság viszont hiányzik ahhoz, hogy mondjuk az év játékáról beszélhessünk. Itt nem arra kell gondolni, hogy a motorhangok kicsit gyengék, vagy hogy a város kihalt; a valódi probléma, hogy a történet elég lapos és a történetvezetés sem az igazi, valamint a vezetési élmény is elég gyenge. De nem annyira, hogy az ember azért ne üljön le szívesen játszani vele, főleg, mert az online coop mindig képes új élményeket adni.

A Watch Dogs 2 PlayStation 4-re, Xbox One-ra és PC-re érhető el.

Pro:

• Hatalmas fejlődés az elődhöz képest, beváltott ígéretek;
• a grafika lehetne jobb, de alapvetően így is rendben van;
• a város jól kidolgozott és hangulatos;
• szórakoztató online lehetőségek.

Kontra:

• A város túlságosan kihalt;
• a vezetési élmény az autók hangjához hasonlóan felejthető;
• a történet sajnos nem túl izgalmas.

80

Bocha