Második oldal

A kampány kellően szórakoztató, szerencsére nem kell visszatérni ugyanarra a planétára, és ötödjére is kipucolni. Az alapjátékban ugye erre többször is volt precedens. A történet nem rendelkezik különösebben nagy fordulatokkal, tisztességes iparos munka. Tetszett, bár nem esnék neki azért újra. Miután a birodalmi gárdát sikerre vezettem, jöhetett a következő kampány. Elvégre még öt történet várt rám. Nem sok játék kényeztet el még minket így a mostanában. Eddig valahogy túl szép volt a menyasszony. A THQ-s srácok igazán környezetbarátan álltak hozzá a dologhoz, mindent, amit tudtak újrahasznosítottak. Elindítva az űrgárdista kampányt szomorúan tapasztaltam, hogy az első három térkép egy az egyben megegyezett a másik kampányéval. Az ork skacokkal ugyanezt tapasztaltam… Nos, kissé elkedvetlenített a dolog. Nem zavar alapjában véve az újrahasznosítás, ha jó történetet raknak mögé. De hogy minden kezdet azonos legyen?! Ez kétség kívül övön aluli ütés volt számomra. Igen jó reklámereje van annak, hogy hat önálló kampányt játszhatunk végig… Na de kinek lesz így türelme nekiesni a dolognak? Az orkok persze tényleg jó fejek. Egy kis angoltudással is iszonyatosan élvezhető a szlengjük. Egyszerűen nem lehet nem mosolyogni rajtuk. Olyan, mintha most szabadultak volna a gettóból. A főnök kalózsapkája még egy plusz poén. A készítők a kampányoknál sokat akartak, de keveset fogtak. Összesen 60 küldetést készítettek a játékoz, ami tényleg nem kis szám, csak hát hatszor majdnem ugyanazt a terepet végigverekedni…Több értelme lett volna fele ennyi történeti szállal, ha az egyedi. Ha ezt megtették volna, mindenki dicshimnuszokat zengene, most viszont keserűen fanyalgunk.

A kampány során természetesen fejleszthetjük hőseinket és seregünket. Különböző páncélokkal, fegyverekkel és mindenféle kütyükkel tápolhatjuk őket. A bevetésekre azonban nem feltétlenül kell hőseinket vinni. A küldetések előtt dönthetünk, hogy hőst küldünk, vagy egy elit rajt. A személyes csapatom vegyes felvágott volt. Többnyire persze hősökre támaszkodtam, viszont az inkvizítor hölgyet nagyon ritkán vittem magammal. Helyette inkább egy elit gyalogos szakaszt kértem magam mellé. Fő feladatuk a páncélelhárítás volt. A beta tesztben megismert három hős mellé egy negyedik csatlakozott az egyjátékos küldetések során. Merric őrmester egy tipikus keményfejű bokorugró. A beszivárgás mestere, és nem mellékesen képes javítani a sérült járműveinket. Hasznos tagja a csapatnak, nálam mindig bevetésre került. A harcok során persze nem korlátozódik haderőnk a pálya elején kiválasztott harcosokra. RTS-hez méltóan gyárthatunk is új csapatokat. Az így kibővített armadánknak már csak az egységlimit szabhat határt. Ezt igen könnyű elérni, így gazdálkodjunk jól a kerettel. A történetet akár egy barátunkkal is végigjátszhatjuk. A kooperatív kampány igazán jó móka tud lenni, főleg nehéz fokozaton. Mindenképpen érdemes kipróbálni.

Nem a történeti szál az egyetlen, amivel le tudjuk kötni felesleges óráinkat: a Last Stand igazán jó szórakozást kínál nekünk. Egy arénában kell harcolnunk, az ellen meg hullámokban érkezik. A cél egyszerű, maradjunk életben minél tovább. A harc közben fejlődünk, így később a kampányhoz hasonlóan fejleszthetjük karakterünk képességeit. A mókában két társunkkal harcolhatunk vállvetve. A LS persze nem a kiegészítő újdonsága, ettől függetlenül még mindig ugyanolyan szórakoztató.

A többjátékos szekció előnyeit már a beta teszt során megtapasztaltuk. A kiegészítő tartalmazza az alap játék és a Chaos Rising térképeit is, így az új játékosok semmiféle hátránnyal nem fognak szembesülni. Vagyis egy aprósággal igen… Nos a kezdő, null kilométeres játékosok igen nagy pofonokat fognak kapni eleinte. Alacsony szintű hősünket meg fogják enni reggelire a már fejlettebb veteránok. Nem csak a játéktudás miatt! Amíg nem tanuljuk meg a szükséges képességeket, hőseink hátrányban lesznek. Persze a játék igyekszik azonos szintű ellenfeleket sorsolni, de ez nem mindig jön össze. Főleg ha hozzám hasonlóan nem az egy az egy ellen játékot favorizálják, hanem az igazi nagy csatákat szeretik. Minél több sereg üti egymást, annál jobb. Ilyenkor azonban nehezen kerülhető el az, hogy nagy szintkülönbségek legyenek. Sajnos ezzel jár. Emberek ellen nehezen megunható, a játéknak ez a fő előnye, ez kétségtelen.

Megjelenés:

A Retribution nem hoz újdonságokat a korábbi epizódhoz képest, de ezt nem is várjuk el tőle, hisz csak egy kiegészítő lemez. A környezet elpusztíthatósága is rendben van. Nincs is jobb, mint darabokra szedni az ellenfél fedezékét, vagy ráomlasztani egy épületet a benne rejtőző géppuskafészekre. A program jól optimalizált, a közepesnek mondható vasamon tökéletesen, akadásmentesen futott. Egyszer sem dobott ki az asztalra, fagyást nem tapasztaltam. A méretarányok is nagyjából rendben vannak. Egy ork hadúr mellett eltörpülnek az eldák és emberek. A játék maradt véres és brutális. Tehát warhammeres.

A kiegészítő hozza azt amit elvártunk tőle. Az új fajjal és térképekkel pezsgést visznek a multiplayer arénákba. A kampány kellően szórakoztató, csak sajnos túl sok az újrahasznosítás. A legjobb tulajdonsága, hogy nem kell veteránnak lenni hozzá, hogy élvezzük a játékot. Megvesszük és mindent megkapunk. Sava-borsát a netes játék adja, az egyjátékos kampány csak kiegészítő.