S katana
Az eleve mobileszközökre készült játékok jelentős része persze nem a történetről szól, elvégre amikor az ember a buszon előkapja a telefont, hogy játsszon 15 percet, akkor általában játszani akar, és nem olvasni vagy mozizni. Lássuk, mit kínál a Various Daylife a játékmenet terén! A program két teljesen eltérő szakaszra van osztva: vannak a városon kívüli küldetések, illetve ezek közt a lényeg, vagyis nagyvárosi életünk modellezése. Mivel az expedíciók egyre táposabb csapatot kívánnak meg (és mivel érthetetlen módon pont a harcok és felderítések során alig fejlődünk), ezeknél sokkal több időt fogunk tölteni a fővárosban, alkalmi munkáinkkal akár a végtelenségig grindelve a szinteket és a pénzt.
A cím arra utal, hogy a Various Daylife-ban karakterünk rengeteg szakmát tanulhat ki, mégpedig azok mesterségét sajátítja el, akikkel összebarátkozik a mindennapok során. Utóbbiba, vagyis hősünk szociális életébe semmi beleszólásunk sincs, egyszerűen a küldetések elvégzésének ütemében kapjuk meg a haverokat, és velük együtt az új munkaköröket. Ezt követően néhány átvezető jelenetben kicsit mélyebben is megismerjük ezeket az alakokat, de rendesen, klasszikus RPG-s módon kidolgozott karakterekre nem kell számítani – a legfontosabb véges-végig e karakterek foglalkozása, vagyis kasztja marad. Bármi is legyen barátaink szakmája, ahhoz illő megbízások közül sorsol minden hétre egy seregnyit a játék, és mi napról napra választhatjuk ki, hogy melyiket hajtjuk végre.
Az ember azt hihetné, hogy a tigrisvadászat és a kódexmásolás közt jelentős eltérések vannak, de nem, ebben a játékban mindkettő ugyanazt az egy gombnyomást igényli, az eltérés mindössze az, hogy az adott szakma (összesen 21) éppen kiválasztott konkrét feladata (száznál kicsit több) a kilenc alaptulajdonság közül melyiket és mennyivel csökkenti, illetve növeli. Minden nap kétszer „dolgozhatunk” házunkból, ami tényleg csak abból áll, hogy az épp aktuális bónuszoknak megfelelően kiválasztjuk azt a melót, amely összesítve a legnagyobb bónuszt adja a kör végén, és arra rányomunk.
Munka közben a stamina és a hangulat csökken, saját karakterünk XP-je, illetve pénze pedig növekszik. Bár hősünk szintlépése is fontos, a pénz még hasznosabb talán: a csapattársak fejlesztése, a velük való barátsági szintünk emelése, a legfeljebb négyfős parti felszerelése is aranypénzeinkért cserébe menedzselhető. Bár emiatt eleinte igen sokat kell grindelni, később a pincér szakma egyik képességével gyakorlatilag végtelen pénzt lehet harácsolni. Az első órákban ugyan nem számít sokat, később nagyon felgyorsítja szintlépésünket az, hogy amíg teherbírásunkat feltöltendő nem alszunk, XP-szorzónk folyamatosan emelkedik, egy idő után már ötszörös fejlődést biztosítva – ha megkeressük azokat a lehetőségeket a városban, amelyek visszatöltik staminánkat és hangulatunkat, hősünket mesterségesen ébren maradva a végtelenségig is melózhatunk. Micsoda kilátások!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!