Valkyria Chronicles II - Teszt

A Sega ismét nagyot alkotott? Naná. Méghozzá egy 2008-as cím folytatásával. A már két évvel ezelőtt elkezdett Playstation 3 exkluzív Valkyria Chronicles második részével, mely ezúttal a Sony handheld konzoljára érkezett, vagyis a PSP-re.

Az időközben befutott (2009) anime és manga is kisebb-nagyobb sikereket hátrahagyva zakatolnak tovább, így aki annyira nem híve a játékoknak, de azért szeret leülni egy jó kis háborús anime mellé popcornnal, vagy csak olvasgatni egy kicsit, annak melegen ajánlom, de mindenkit figyelmeztetek; a történetük teljesen más irányba húz, éppen ezért megér egy próbát a játék. Kérdés, hogy vajon jó döntés volt áttenni hordozható konzolra a játékot vagy sem? Ezért is amondó vagyok, csapjunk a lecsóba és elemezzünk egy keveset.

Volt egyszer egy polgárháború

Aki játszott az első résszel az már a játék elején megtapasztalhatja, hogy főhősünket lecserélték a fejlesztők, helyette Avan, az első epizód fő karakterének az öccse lép porondra. Befolyással van ez a játékra? Nem hinném, főleg mivel a játék folyamán nem egy személyt irányítunk, hanem egy egész hadosztályt, akik még csak tanulók, de nagyon szorgalmasan szedik le az ellenfél egységeit. Habár a játékmenet nemigen változott, egy-egy apróbb újítást megtalálhatunk, így hála a fentieknek, aki már belejött az első rész irányításába, annak nem kell mindent elölről kezdenie. A játékba belekezdve feltűnhet a bal felső sarokban lévő morálmérő, mely azt jelzi, hogy is zajlott az élet ebben a csatában. Minél több ellenfelet ölünk meg, annál feljebb megy a mérő és annál kevesebb az esélye, hogy Game Over-t kapjunk, ha viszont több emberünk elesett és nem segítettünk nekik, nagyon könnyen rossz véget vehet a játék, hiszen ha a morálmérő az alsó szintet kopogtatja, akkor bizony kezdhetjük elölről az adott küldetést. Továbbra is korlátozottak a lépéseink, a képernyő alján megtekinthető csík jelzi, hogy mennyit mozoghatunk. Magától értetődik, ha elfogy a lépések száma, akkor nem tudunk mozogni. Lőni egy körön belül csak egyszer lehet, ha ezt megtettük, akkor a ’START ’ és az új kör kezdetével ismét lőhetünk,s természetesen mozoghatunk is.

- Mit viszel a kosárkádban Piroska?

Avan szobája

Ahogy azt már megszokhattuk, minden JRPG játék megköveteli a szintlépéseket és tulajdonságaink fejlődését, illetve azok lehetőségét. A játékban temérdek lehetőségünk van felfejlesztésekre, pl. hadi osztályok egységessége, fegyverek, katonai képzettség. Természetesen ezekért is meg kell szenvedni, hiszen rengeteg harc munkájának gyümölcse lesz, míg valamit és valakit felfejlesztesz a legmagasabb szintre. A bekezdés címe nem véletlen; Avan szobája egy kifejezetten fontos helység, itt ugyanis betekintést nyerünk mindenféle adatokba, gondolok itt a szereplők életére, sikeres missziók leírására, sőt ha kedvünk támad, megtekinthetjük a képregényes átvezetők nagy részét is. Persze ennél sokkal több minden áll rendelkezésünkre. Ott van példának okáért a csapatátnevezés, az alvás lehetősége (mentés, csak úgy, mint a térképen megnyomott Select gomb) és még sok más hasznos opció.
A térképen találjuk meg a legfontosabb mozzanatokat, melyeket szimpla vagy dupla felkiáltójel, esetlegesen egy címer jelöl. A számunkra legjelentősebb az eligazító helység (Briefing Room), itt kapjuk a küldetéseket, amelyek tovább viszik a történetet vagy csak segítik, hogy majd később tovább folytathasd azt. A térkép továbbá több fontos helyet jelöl meg nekünk, melyeket használnunk kell, hogy végigjátszhassuk a játékot.

Hasta la Vista, Baby!

Légy a kontrollerem!

Hálát adva a fentieknek, tapasztalhatjuk meg, hogy az irányítás semmilyen téren nem lett túlkomplikálva, bármiféle túlzsúfolással elrontva. Aki még nem jártas a japán szerepjátékok világában, annak természetesen szüksége lesz a Tutorial-okra, amik nem hosszúak, de minden téren segítőkészek. Ugye, mint a teszt elején is említettem körökre vannak osztva a harcok, amely egésze egy nagy kört alkot, aminek akkor van vége, ha minden lövési és mozgási lehetőséget elhasználtunk. Ilyenkor a gép köre következik, ami valamilyen furcsa okból kifolyólag nem használja ki minden lehetőségét, mely nekünk, csak előnyünkre válik (gyakorlatilag így könnyít a játék). A mozgás, (mint már majdnem az összes játékban) az analóg karral történik, így is megkönnyítve a játékos munkáját. Mivel sem a lövés, sem az irányítás nincs túlbonyolítva, mondhatjuk, hogy egy igen pofás kis kezeléssel van dolgunk, mely igen ritka egy kézi konzolos játéknál.

Igen, ötös lett az emberölési vizsgám!

Szép-szép, de milyen szép?

A játék bármily meglepő a PSP-s grafikai mérce legfelső fokozatában helyezkedik el, éppen ezért egy nagyon színes és igényes munka van a háttérben. Az ég kék, a fű továbbra is zöld, na de mi a helyzet a többivel? Elég nehéz elemezni egy olyan grafikát, amely nem nyújt olyat, ami megmarad az emberben, de mégis magával ragad. Olyan, mintha a semmit nézném, de mégis mindent látnék benne. Ha csak a nyers képekre nézünk, azt gondoljuk; „Igen láttam már szebbet is!”. Ezt a játékot látni kell és játszani, hogy megtapasztalhassuk a sorokat, amikben regélek erről a „különös látványról”. Talán a cell-shaded látvány adja ezt a hangulat, vagy valami más, amit szavakba önteni igen nehéz. Az átvezetők nagy része egyszerű képekből áll, amelyek szintén szépen és művészien vannak a képernyőre festve. A többi, vagyis a videók körülbelül harmada mozgókép formájában jelenik meg. Félre értés ne essék; nem az anime-ből lettek kivágva a jelenetek, ezek a játékhoz külön felvett egyedi videók.

A Szupercsapat!

A végére…

Konklúzióképp azt mondanám, hogy mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt, főként azért, mert nemsokára érkezik a harmadik rész, amelyről már elhintettek egy-két hírt. Így aki eddig még nem tette, az szerezze be ezt a részt, hiszen ha komolyabb változtatások nem történnek, akkor garantálom, hogy egy fantasztikus játékot kapunk a harmadik epizódban is. Akit kicsit is érdekel a téma, ismeri az előzményeket vagy valamilyen módon ismeri a franchise-t, annak bártan ajánlom ezt a részt is. Élvezhető játékmenet, nagyszerű zenék és hangok, szép grafika, JRPG, polgárháború, és még a buszon vagy a kocsiban is tudok vele játszani. Kell ennél több egy mai kézikonzol-játékosnak? Nem hinném.

 

Értékelés
9 Játékmenet: Igényes, jól kivitelezett és pontos irányítás. Bárki elsajátíthatja rövid időn belül. Az egyik legkönnyebben irányítható JRPG-k közé tartozik.
8 Hangulat: Érdekes úton adja vissza egy polgárháború jelenségét, őszintén, nem hiszem, hogy egy tanuló a töri órán így képzelne el egy ilyen harcot. Ettől függetlenül nagyon élvezetes formában valósítja meg azt.
9 Grafika: Továbbra is azt tudom mondani, hogy nagyon szép, minden tökéletesen van leanimálva, de valami plusz nem ártott volna neki.
8 Hangok: A puskadördülések, szinkronok, zenék, effektek, mind-mind passzolnak a játék hangulatához.
8.5 Összességében: Végső szavaimmal szeretném kihirdetni; ezt a játékot MEG KELL VENNI, ha PSP tulaj vagy, ha szereted a JRPG-ket és magát az anime-t, mint műfajt, hisz egy fantasztikus, körökre osztott szerepjáték kerülhet a polcodra, amit még évek múltán is szívesen előveszel és emlegetsz.

Azóta történt

Előzmények