VérWaze
Az sem mindegy, milyen szintű az üdítő módjára kihörpölt teremtmény, mivel ezek a buffok öt különböző szinten belül skálázódnak. Például egy erdei állattól gyorsaságot, egy harcostól fizikai erőt, egy munkástól pedig megnövekedett nyersanyag-termelési sebességet tehetünk magunkévá. Ha nem érezzük elég erősnek magunkat, nasizhatunk patkányokból, illetve korábban elfogyasztott ellenségeink szívéből is, később azonban a börtönbe vetett magas szintű áldozataink ínycsiklandó vérét is hordozhatjuk magunkkal kulacsokban. Ha ez még mindig nem lenne elég, a klasszikus vámpírveszélyekkel is szembe kell nézni. A éjjel és a nappal dinamikusan változik, és bár hosszabbak jóval az éjszakák, ha feljön a nap, érdemes gyorsan árnyékba húzódni, különben hamar ropogósra sülhetünk. Tölthetjük a nappalokat a koporsónkban is, de az idő ezzel nem gyorsul fel, szóval érdemes a kastélyban töltött időt nappalra időzíteni. További kellemetlenséget okozhat még, ha fokhagymával védett területre tévedünk, esetleg felszentelt helyeken kolbászolunk, ne adj’ isten egy óvatlan pillanatban magunkhoz vesszük ellenfeleink ezüstérméit. Természetesen ezekre valamilyen szintű ellenállást szerezhetünk, de azért bosszantó tud lenni.
Modern vámpírként nem emlékezetből kell megtalálni a legyőzni kívánt főellenségeinket, hanem a VérWaze segítségével tudjuk kiszagolni, és lekövetni őket. Legyőzésük azonban koránt sem egyszerű, mindegyikük változatos képesség- ésfegyverarzenállal kívánja kiontani az életünket, és ha nem figyelünk oda, ez könnyedén sikerül is neki. Még a könnyebb fokozatesetén is odafigyelést, és bizony akár néhány taktikai halált is igényelhet, hogy kitapasztaljuk a megfelelő fegyvernemet és harcmodort, mellyel felülkerekedhetünk rajtuk. Pont annyira nehéz azonban minden egyes boss, hogy a velük való küzdelem még bőven élvezetes, és a különleges vérük lecsapolásával gazdag jutalmat élvezhetünk. Tőlük ugyanis nem buffokhoz jutunk, hanem varázsképességeket szerzünk, minden főellenség után egyet, és rengeteg új tervrajzot, melyekkel a kastélyunkat, és az eszközeinket tudjuk fejleszteni, hogy aztán még nagyobb lendülettel fedezzük fel az újabb és újabb területeket.
Mint minden magára valamit is adó túlélő játékban, az újonnan felfedezett zónákban itt is újféle nyersanyagokhoz juthatunk, és ahogy azt korábban említettem, ezeket később sem kell keresgélni, ugyanis a térképen a már felfedezett területekre húzva az egeret részletes információt kapunk az ott hozzáférhető javakról. Egyetlen kattintással a GPS-t is be tudjuk kapcsolni, amely a legrövidebb (bár nem feltétlen a legjobb) útvonalon a kívánt helyre vezet bennünket. A közlekedésre eleinte a lábainkat, és a vámpírugrást tudjuk használni, majd a felfedezett vámpírtérkapukat, bár ezek hátránya, hogy bizonyos nyersanyagokat nem tudunk rajtuk keresztül szállítani.Ez a kis nehezítés (meg dicséretes módon egy rakás másik is) kikapcsolható, de véleményem szerint nem érdemes, mert az túlzottan megkönnyítené a játékot. Esetleg egy kastély költöztetése során lehet hasznos a kis csalás. Ezeken felül különböző felszereltségű lovakat is tudunk lopkodni a falvakból, melyeket a játék előrehaladtával hihetetlenül menő vámpírhátasokká tudunk majd átalakítani, és onnantól már nem kell megkeresni, melyik fa tövében parkoltunk le vele, mert szimplán magunkhoz tudjuk idézni őket.
Kalandjaink során a kastélyunk nem csupán egy random bázis az erdő közepén; otthonunk egy kifejezetten fontos helyszín lesz a teljes játékidő alatt, hiszen itt tároljuk a megszerzett nyersanyagokat, nem is akármilyen tárolórendszerben! Minden alapanyag-típushoz tartozik egy saját dedikált, jól felismerhető tároló, melybe egyetlen gombnyomással tudjuk az oda tartozó dolgokat lepakolni, még egy kattintással pedig rendszerezni. A tároláson felül különféle szobákat kell elkeríteni a rendelkezésünkre álló területen, mivel egyáltalán nem mindegy, hogy a különféle barkácsasztalokat milyen helyiségben használjuk, az optimális működés érdekében. Ez különösen fontos azért, mert bár RPG-ről beszélünk, nincs konrét XP-szerzési lehetőség, ugyanazon a szinten maradunk végig, csupán a felszerelésünk határozza meg erősségünket. Így fontos a lehető legjobb minőségű eszközök, és ruhák megszerzése, a lehető legkevesebb alapanyag felhasználásával. Természetesen az esztétikára és a praktikumra is nagy hangsúlyt fordítottak a fejlesztők, én legalábbis kevés olyan túlélő címmel találkoztam még, ahol ennyire praktikus az építkezés. Nem túl részletgazdag, hiszen nem ez a lényege a játéknak, így nem kell téglánként falazni a házunkat, viszont rohangálni sem kell, mint a mérgezett egér, hogy az egyes elemeket egymáshoz illesszük, szinte egy helyben állva kényelmesen tudjuk megépíteni kastélyunkat. A főellenségek kiiktatása során nem csak építőelemek tervrajzaihoz jutunk hozzá, de számtalan dekorációs elemet is kapunk, amelyekkel otthonosabbá (vagy félelmetesebbé) varázsolhatjuk környezetünket.
A fent felsoroltak mellett érdemes egy kényelmes szárnyat fenntartani a szolgáink számára is, ahol a csinos kis koporsókkal gyanútlan helyieket tudunk szolgasorba taszítani, majd ezután különböző helyekre zsákmányszerző körutakra küldeni a kastély trónján ücsörögve. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy ha nem egy bérelt privát szerveren játszik az ember, akkor ez a funkció értelmét veszti, egy simán hosztolt játék ugyanis csak addig fut, amíg a host fenntartja a megosztást, így a gyakran 20+ órás küldetések is csak akkor pörögnek, ha fut a szerver.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!