Unreal Tournament 3: újra a régi tűz!

Első sorban leírnám hogy egy elfogult disznó vagyok a játékkal kapcsolatban :)
Ősidők óta hatalmas UT fan vagyok, de a játék 2003 és 2004 alcímű kiadványaival lekopott a vinyómról ez a régi szerelmem. Aztán csak sírva néztem az újabb és újabb infómorzsákat, az Unreal3 engine-ről, és tudtam hogy ez biza nemfog futni a gépemen. Az idő telt, hardverfrissítés megvolt, már csak várni kellett. Megjelent a demó, és meggyőzött. Nagyon. Meggyőzött hogy sok év kihagyás után térjek vissza a régi favorithoz. Úgy lett.

Külsőleg:

Habár itthon majd' egy hónapot csúszott maga a játék megjelenése /többek között a magyarosítás miatt/, mégis elégedetten vehettem kézbe, amikor átnyújtotta az eladó. Igényes csomagolás, vastag, jó minőségű karton tokban foglal helyet a vastag dvd tok, ami egy DVD-t és két füzetet rejt. Egyik a már megszokott kézikönyv, leírásokkal, "idiot proof" helpdeskkel, Credits listával, miegymás. A másik (artwork) füzetke már finomabb, egyből az első oldalon az EPIC Games vezetője intéz köszöntöt, kifejezetten a magyar kiadványhoz. A füzetet külföldön a Collector's kiadványokhoz csatolták, talán így akartak kompenzálni a magyarországi késésért, és hogy nem forgalmazzák a CE-t.



a bónusz füzetből egy részlet


[link]

[link]

kívül-belül




az előrendelők ajándék táskája
/mellette a dvd mint viszonyítási alap/

A háború szíve

A játék legnagyobb érdeklődést övező része kétségkívül a grafika. (Ezt azért állítom mert a gamerek nagyrésze az "übergrafika" címszó alatt jegyez meg egy játékot, és az ős fanoknál nagyobb vásárlóerőt képeznek, az akcióéhes "kocagémerek". Ezt ne vegye senki sértésnek, ez a cikk nem a pro kontra élvezetből játszó ellentétről szól, magamat énis inkább az utóbbiba sorolom.)

A játékra rápillantva, már ha van elég vasunk a teljes grafikához, meg lehet állapítani hogy kitettek magukért a programozó srácok. A motor ugyanaz mint ami a Gears of War-t hajtotta, de az néha élőbb hatást kelt, főképp a HDR és egyéb effektek kiváló használata miatt. Talán belátható hogy itt erre nincsen szükség. Mindezek ellenére azonban látható hogy design szempontjából rendkívül hasonló a két világ.

Tapasztalatom szerint rendkívül jól skálázható az új engine, kompromisszumokkal erős közép/alsó kategórián is futtatható. 9600XT-n is elfutott, persze az én mércém szerint élvezhetetlenül. De akkor felidéztem amikor quake-t próbáltam futtatni a pentium 166-os erőművön :) (Persze ittis felmerülnek az igények, kinek mi a fontos. A játékélmény, gyakás, vagy az FPS szám és a pontosság)

Amit többen is szóvá tettek, az az a kis fejlesztői trükk, ami a GoW-ban nemvolt olyan feltűnő, mint az UT3-ban. Mégpedig hogy az előzetes képeken, és az átvezető animációkón eszméletlen grafikai részletességet, karakterábrázolást láthatunk, de az akció közben a karakterek átváltanak a gépbarátabb verzióra. Ezt lehet utálni, lehet szeretni, de tény hogy rendkívül hasznos, hiszen ki kíváncsi a másik arcán lévő pattanás shaderelt textúrájára amikor a szeme közé csapja a flak-et. Persze igazán benne hagyhatták volna, isten tudja, de talán okkal tették. Azonban az engine kétség kívül az egyik jelenleg legfejlettebb és legszebb darab a piacon.

Gave kolléga összehasonlító képe a HiPoly és az ingame modellek között.

Hardcore-abb arcoknak viszont a grafikai beállítások nem kedveznek, hiszen nemlehet mindent finomhangolni, van 3 csúszka és egy felbontás állítás. Ebben ki is merül a Graf. menü. Pedig egyes effektek, mint a bloom, motion blur, depth of field, kimondottan zavarhatnak egyes játékosokat, és ezek külön leállítására nincs lehetőség. Marad a console-buhera, és az ini fájlok szerkesztgetése.

Documents\My Games\Unreal Tournament 3\UTGame\Config\UTEngine.ini

[SystemSettings]
MotionBlur=True
DepthOfField=True
Bloom=True
QualityBloom=True

Konkrétan ezeket False-re átirni



azért nem panaszkodhatunk :)

Multi-móka

Úgygondolom a Single player részre nem érdemes sok szót pazarolni, ez a játék egyszerűen nem erről szól. Gyakorlatilag egy klasszikus bosszú sztorit raktak akköré hogy végigvigyük botok ellen az összes mapet /némelyiket többször/.
Miután a külföldi megjelenések után egy hónappal érkezett emg ide a cucc, a szerver ellátottságra nem lehet panasz, de amint kijön a publikus linux szerver, már dőzsölhetünk az így sem kicsi kínálatban.

Netkód tekintetében rendkívül pozitív élményekben lehet része az egyszeri gamernek, hiszen rendkívül gyors szervereket találni, nemis egyet ezen sorok írása előtt épp egy 28playeres warfare szerveren toltam 67es pinngel.

Aki pedig olyan okok miatt ódzkodik a multi játéktól hogy "ott már mindenki pro, esélyem sincs" annak is ellent kell mondjak. Jómagam nagyon hosszú kihagyás után tértem vissza az UT világához, és persze, vannak szerverek ahol elkaszálnak, de hamar talál az ember a szintjéhez megfelelőt. Ugyanaz az univerzális állandó igaz erre mint CS-s COD-os és egyéb körökben. van ahol a kezdőbb gamerek élvezik a játékot, és van ahol a hardcore réteg. Ilyen félelmek miatt nem érdemes nem belevágni, szóval bátorság :)

Említést érdemel még a teljeskörű statisztika a játékon belül és kívül /Itt érhető el/. Fragek, power-upok, fegyverhasználat, járműhaszálat, csapat szempontjából hasznos tevékenységek, a statisztika sokmindenre kiterjedő, hasznos találmány ha netán 1v1 kihívásra kerül sor :)





Way of the warrior

Játékmódok tekintetében kevesebbet kapunk a szokásosnál. Az UT99 óta kedvelt Assault, és a 2004ben debütált Onslaught hiányzik, kapunk helyette Warfare-t, ami az utóbbi finomítása, továbbfejlesztett kiadása. Emellett a klasszikus DM, TDM, CTF, Duel /1v1/ és a telejsen új Vehicle CTF, ahol hatalmas pályákon járművekkel rabolhatjuk a zászlót. Mind a WF és a VCTF rendkívüli játékélményt ígérnek, érdemes kipróbálni, márcsak azért is mert nagyonjó pingekkel játszhatóak a háború mértéke ellenére is :) Utolsóként ott a Campaign mód is, ahol a single player részt játszhatjuk le neten, másokkal. Ez a mód egyszerűen értelmetlen :D

Ha a fegyvereket nézzük, megmaradt a klasszikus UT felhozatal. Használatukban viszont úgyérzem visszatértek a régi '99es epizódban használt beállításokhoz. Gondolok itt többekközt az újra szabadon eresztett Flak-re, és a kedvenc visszatérőm, a rakétavető gránátos üzemmódjára :) A minigun új másodlagos módot kapott, és ha nemis fegyver, de azthiszem ide tartozik a Hoverboard. Végre átélhetjük azt az életérzést amit a Vissza a jövőbe 2-ben láthattunk a légdeszkával, és itt még más járművekre is kapaszkodhatunk vele. Nagy pályákon járművek nélkül ez egy hatékony szállítóezkösz, bármikor előkapható, és a WF vagy VCTF módokban a zászló, illetve az "Orb" csak ezzel szállítható.

[link]
hover in action

Járművek terén sem lehet panasz, hiszen az előző epizód 6+2 /bonus pack új járművei/ verdáihoz kapunk egy bivaj csapatszállító repülőt, és egy teljesen új Necris flottát, összesen 6 új pusztító gépezettel. Itt érződik hogy a designerek fantáziája milyen szinten volt szabadon engedve. Lenyűgöző látványt nyújt a három pókszerű lábon lépegető Darkwalker, vagy egy repülő medúzához hasonlító csápos Fury. Ezek a járművek egyszerűen zseniálisan kivitelezettek, és tökéletesen használhatóak, szóval minden elismerés a programozó és tervező srácoké.

Konklúzió

Az idei őszi játékfelhozatalban bárkinek nehéz dolga lehet, aki FPS-t akar megjelentetni. Crysis, HL2:EP2, Jericho, Gears of War, Need for Speed, ezek mind szinte egyidőben jelentek meg, rázúdulva a játékosokra, akik /itthon legalábbis/ nem szoktak a boltban egyszerre 5 dobozos verziót venni. Azonban az UT3 még ebben a mezőnyben is megállja a helyét, nincs szégyellnivalója se játékélmény, se grafika, de gyakorlatilag semmilyen téren. A saját műfajában szerintem egyeduralkodó. Nincs vele versenyben egy Quake, a Battlefieldek taktikus játékmenete nem mérhető egy ilyen felgyorsult pörgős játékhoz. Egyszerűen az UT3 más, és talán ez a titka hogy tökéletesen leköt. Újra adja azt az életérzést amit a 99es Unreal Tournament óta nem éreztem.

Ajánlom az akciójátékok szerelmeseinek, azoknak akik nem szoktak játszani, és azoknak akik más stílust kedvelnek. Egyszerűen mindenkinek, aki ki akar kapcsolni egy kicsit. Vagy annál is tovább :)

És most talán beszéljenek helyettem a képek:















külön köszönet Gave-nek a cikk szerkesztésében nyújtott segítségért.