...kiforratlan játékmenet

Sajnos játékmenet tekintetében már nem ennyire pozitív az összkép, és végső soron ez az, amin ez a csodálatos kaland elcsúszik, és emiatt nem képes a műfaj igazi nagyjai közé emelkedni. A főszereplő fonálból áll, ezt húzza maga után, bármerre is megy, és közben szép lassan letekeredik róla – innen a játék címe. A pályák bizonyos pontjain újabb fonálkötegeket találhatunk, amiket Yarny ügyesen magára teker. Ezek szolgálnak ellenőrzőpontként is, csakhogy néha túl szűkre van szabva a fonál hossza. Ha nem pont úgy fűzzük át magunkat a tereptárgyakon, ahogy azt a fejlesztők elképzelték, akkor nem jutunk el a következő göngyölegig, és mehetünk vissza megkeresni a hibát.

További gondot jelent, hogy piros kabalánk képességeinek tárháza szűkös, leginkább a fonalakon való himbálózásra tudunk csak hagyatkozni. Mivel a játék valós fizikára épül, bármennyire is pontos az irányítás, mindig lesz benne némi véletlenszerűség. Yarny néha ott is leesik, ahol nem kéne, nem repül elég messzire, megakad valamiben a fonál, vagy elmozdulnak olyan tereptárgyak, amikre épp szükségünk lenne – az eredmény, hogy nagyon-nagyon sokszor meg fogunk halni, és ez több pályán is szükségtelen frusztrációhoz vezet. A játék békés, ártatlan hangulatával egyszerűen nincs összhangban, hogy a játékmenet gyakran a legrosszabb „trial and error” címek szenvedéseit idézi.

A legtöbb pályán előttünk álló akadályok megoldásait nem ismerjük előre, így általában csak némi kreativitással, rosszabb esetben ismétlődő halálok útján sikerül rájönni, hogyan tudunk tovább menni. Harc híján az Unravelben ez jelenti a kihívást, csak sajnos nem túl következetes. Különösen a történet fele környékén vannak igazán szenvedős pályák, ahol mozgó gépek belsejében, villámcsapások közepette kell ugrálni, méterről méterre meghalni, leesni, megsülni pedig nem jó élmény. A játék nem használ egyértelmű jelzőrendszert, így néha nem világos, hogy az adott „bekötési ponton” csak át kell lendülnünk, vagy meg kell kötni rajta a fonalat. Ráadásul olyan pontok is vannak, amik nem játszanak szerepet a továbbhaladásban (esetleg csak a pályákon elrejtett titkok meglelésében), így ezek akár megtévesztőek is lehetnek. A fő probléma tehát, hogy gyakran nem az a kérdés, hogyan csináljunk meg dolgokat, hanem hogy egyáltalán mit kellene csinálni.

Ezek azonban végső soron csak kisebb kiforratlanságok egy alapvetően nagyon pozitív élményt nyújtó játékban. A fejlesztők sajnos nem tudtak dönteni, hogy ártatlan mászkálós játékot, vagy kőkemény ügyességi platformert készítsenek-e, és ebből egy furcsa hibrid lett, aminek a játékmenete néha beárnyékolja a hangulatot. Minden más viszont tökéletesen a helyén van – az elképesztően szép grafika, a hangulatos, művészi zenék, a szép gondolatok. Az Unravel minden szinten metaforikus élmény, és igazi szerelmeslevél a fejlesztőktől a játékosok felé. Egy csiszolatlan gyémánt, amiben azért mindenképp megéri gyönyörködni.

Pro:

• Lélegzetelállítóan szép grafika;
• imádnivaló főhős;
• változatos helyszínek;
• elgondolkodtató, mély mondanivaló.

Kontra:

• Kiforratlan, időnként frusztráló játékmenet;
• nehézségi tüskék;
• nem valami hosszú.

70

dreampage