MÁSODIK OLDAL

Három faj, három taktika és természetesen három történet, legalábbis ebben reménykedünk. Azonban hamar kiderül, hogy míg a Masari fajt irányítva egy idő után igen nagy szabadságot kapunk, addig a másik két csapatnál a pályák csak gyakorlásra, az egységek bemutatására jók. Olyan 7-7 különböző pályát kapunk, melyeknek legalább fele olyan gyorsan befejeződik, hogy észre sem vesszük. Szerencsére egészséges arányban oszlanak el feladataink az adott csapattal megoldandó problémák és a "termelj-építs-pusztíts" stílusú pályák között. A sztori módot leszámítva vannak még különböző skirmish missziók, de azok is csak ideig-óráig csillapítják étvágyunkat, én jobban örültem volna, ha a Masariknál látható, illetve külön elindítható földgolyós taktikázás a másik két fajhoz is bekerült volna.

Természetesen van elég komoly multiplayer mód is a játékban. Egymás ellen, többen a gép ellen, kis csatákban, vagy a már nevében is sok szépséget sejtető Conquer the World módban próbálhatjuk ki magunkat a többi X360 tulaj, vagy a PC játékosok ellen, ugyanis lehetőség van arra, hogy a két platform játékosai egymás ellen játszhassanak. Itt végre kiélhetjük minden stratégiai érzékünket, néha igencsak parázs csaták tudnak kialakulni.

Felmerül a kérdés, mennyi esélye van az X360 játékosnak egy PC-s ellen, hiszen mindig azt halljuk, hogy RTS játékot nem lehet konzolon irányítani. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, a Petroglyphes srácok egy olyan irányítási metódust találtak ki, melynek segítségével a kontrollerrel is gyerekjáték lesz egységeink összehangolt mozgatása. Nem akarok mélyen belemenni, a lényeg, hogy a két ravaszra és bumperre lettek különböző körmenük beállítva, melyek segítségével a csata hevében is pillanatok alatt megszervezhetjük az egységeink gyártási sorrendjét, a minimap segítségével pedig bárhol ott lehetünk néhány másodpercen belül. Meg kell mondanom, ennél jobb irányítást stratégiai játékban nem tudok elképzelni és nem csodálkoznék, ha a következő idők hasonló stílusú játékaiban is feltűnne.

A játék látványvilága teljesen elfogadható. Nem fog mérföldkőként bevésődni tudatunkba, de tudván, hogy a PC verzió lassan már fél éve a piacon van nem lehet okunk a panaszra. Egyedül arra érdemes figyelni, hogy ne zoomoljunk nagyon közelre, ott sajnos már meglátszik, mennyire baltával faragottak az egységek. Sajnos azonban van egy zavaró tényező, a lag. Sok egységnél rémisztően be tud lassulni az amúgy sem őrült iramot diktáló játék, ha pedig megpróbálkoznánk többen nagyobb csapatokat mozgatni (például coop multiban), akkor játszhatatlan szaggatással, lassulással fogunk találkozni. Ami azonban még ennél is fájóbb, a játékból teljesen kihagyták a komolyabb parancsok kiadásának lehetőségét. Egységeink mennek, vagy lőnek. Ennyi. Nem lehet beállítani, hogyan viselkedjenek ha ellenséget látnak, nem lehet megmondani nekik, hogy ugyan ne üldözzék már az utolsó kis katonát is keresztül a fél pályán, többször egészen az ellenséges bázisig, ráadásul többször centinként kell utat mutatni nekik, annyira el tudnak az épületek közt tévedni. Arról pedig kapásból letehetünk, hogy olyan, mára már triviálissá vált parancsokat osszunk ki, mint az "őrizd ezt", vagy hogy waypointokkal őrjáratokra küldjük katonáinkat.

Az Universe at War alapjaiban egy jó játék. Tényleg élvezetes tud lenni a csata, ahogy a Hierarchy hatalmas lépegetőit gyakorlatilag részegységenként kell lebontanunk. Az irányítás bámulatosan kézreálló, ezt nem lehet elégszer dicsérni, a többjátékos játszmák is élvezetesek tudnak lenni, azonban mindig ott van az emberben, hogy ez meg az még jó lenne, ha benne lenne, ez meg az nincs a helyén. Kár érte, de tudván, hogy egy komplett sorozatot akarnak a játékból csinálni, a remény életben marad, hogy valamelyik következő rész már mindent tartalmazni fog, amire vágyunk. Az biztos, hogy a srácok a jó úton haladnak.