Uncharted: The Lost Legacy teszt (PS4)

A Drake-család nyugdíjba vonult, de egyesekben még mindig ég a kincskeresés kalandvágya! Remek hangulat, gyönyörű kivitelezés és néhány új kaland a kiegészítőben.

Egy évvel ezelőtt az Uncharted 4 jött, látott és minket bizony meggyőzött. Nem is feltétlenül játékmenetbeli újításai miatt (bár itt sem lehetett elmarasztalni), hanem azért, mert volt szíve, és mert példátlanul igényes körítést kapott. A Naughty Dog neve az előző hardvergeneráció óta összeforrott a technikai maximalizmussal, az imádnivaló karakterekkel és a nagyszerű történetmeséléssel, és az Uncharted 4 még inkább kidolgozta ezeket. A kérdés csak az volt, hogy ha Nathan, Elena, Sully és a többiek kalandja tényleg lezárult, akkor az elkerülhetetlen kiegészítő miről fog majd szólni.

A megoldás egyszerű: másokról. No nem vadidegenekről, hisz a kincsvadász Chloe már a sorozat második része óta fontos szereplője a szériának, Nadine pedig az Uncharted 4 során tört újra és újra borsot a játékosok orra alá. Legutóbb úgy láttuk, hogy épp égő csapdába zárja Nathanékat, hogy egy rakás kalózkinccsel együtt lógjon meg, a Lost Legacyban viszont már nem áll ilyen jól a szénája. Az in medias res felütéssel indító játékban hamar kiderül, hogy Chloe ezúttal Indiában, a Ghat hegység nyugati részén keres valami évezredes kincset, és tulajdonképpen afféle testőrnek, problémamegoldónak bérelte fel Nadine-t. A nagyvárosban startoló játék igen hamar bemutatja ellenlábasunkat, az idejét a kormány elleni lázadással és (minden bizonnyal) pompás szakálla pomádézásával töltő Asavot. Noha találkozásunk nem békés, végül sikerül túlélni a tüzet, a gépfegyver-tüzet, a zuhanást, a csapdákat és a vizet, és egy frissen lopott ereklyével a farmerzsebben hőseink nekiállnak megkeresni a rég letűnt Hoysala birodalom legfontosabb kincsét.

Az ezt követő szakasszal mintha a Naughty Dog meg akarta volna mutatni, hogy ha nagyon akarnának, tudnának open world játékot is készíteni: a hegyek lábánál elterülő mocsaras-dzsungeles zóna óriási, kicsit még az alapjátékban szereplő Madagaszkárnál is méretesebb. Noha alapfeladataink tipikusan unchartedesnek mondhatók (három ősi épületben kell megbirizgálni egy réges-rég elfeledett gépezet darabkáit), ezúttal opcionális kincskeresésbe is belevághatunk. Chloe lelkiismeretesen jegyzetelget térképén, mindig felírva, ha valahol egy elhagyatott sztúpát, ősöreg templomot, vízalatti barlangot talál. Ezek lényegében egy-egy fejtörőnek foghatók fel: emitt a fizikával kell kiemelni egy nehéz kőlapot, máshol harangokat kell megpendíteni, kötéllel kell belengedezni egy padlótlan épületbe, vagy épp igazi régészhez illő módon kell berobbantani középkori kőfalakat. Hatalmas élmény megtalálni és felderíteni az összes ilyen helyszínt, ráadásul tökéletesen illeszkedik a történethez, a hangulathoz is a dolog.

A későbbi helyszíneket nyilván nem ismertetem, de talán senkit nem lep meg, hogy továbbra is egy Uncharted-játékról van szó, így a nyugodt, állatetetős pillanatok és intenzív tűzharcok között bőven lesz részünk könnyed ugrálásban és falmászásban, lopakodunk majd a magas fűben és úszunk rég víz alá került romvárosok alatt, zuhanunk és ugratunk óriásiakat. Chloe vígan fotózza a lenyűgöző helyszíneket, és hőseink természetesen sokat civakodnakés sztorizgatnaka Drake-tesókról. Meglepően sok fejtörő vár ránk, ahol mindig valami ősi csapdát vagy zárszerkezetet kell kijátszani – a kedvencem az volt, ahol ismét szobrok árnyékával kellett játszani; azt a részt az Uncharted 2-ben is imádtam. És persze járműves szakaszok is vannak, az egekbe tornászva az adrenalin-szintet.

A Lost Legacy fejlesztése alig egy éven át tartott, ráadásul az alapjáték legtöbb kulcsembere nélkül (őket az új Last of Usra helyezték át), így hiába fut önállóan is, azért nem lett akkora és nem olyan kidolgozott, mint egy teljes Uncharted-epizód. Az első végigjátszás nálam közel nyolc órába telt, ami szerintem teljesen korrekt a 12 ezer forintos árért cserébe, főleg, hogy megkapjuk a teljes multiplayert is, kibővítve egy új, háromfős játékmóddal és persze új skinekkel no meg Asav karakterével.

A látványvilág továbbra is eszelős, a kolosszális méretű ősi városok és agyondíszített épületek láttán nem csak Chloe jegyzi meg, hogy elfogytak a jelzői, de én is így jártam – e téren a Naughty Dog képességei tényleg kiemelkedők. De nem csak a monumentalitás nyűgözi le az embert, hanem az apróságok is: ahogy erőlködés közben láthatóan megfeszülnek a karakterek izmai, ahogy vízbe ugráskor Chloe nyakára ragad hosszú haja, ahogy a trópusi nap alatt izzadtságtól csillog az emberek bőre – elképesztő a grafika! A szinkron is ehhez méltó lett, az egyetlen panasz talán csak az, hogy a játék középső szakaszán viszonylag kevés az átvezető jelenet és a párbeszéd – sokat kell várni, hogy kiderüljön, mi is történt Nadine zsoldoscégével vagy Chloe apjával (szerencsére a játék utolsó harmadára ez alaposan feljavul). A kevesebb karakterpillanat pedig szükségszerűen oda vezet, hogy a játék nem annyira magával ragadó – bőven szabhatták volna bőbeszédűbbre a lányokat!

A játékmenet terén nagy újítások nincsenek, sőt, igazából csak egy darab akad: Chloe képes feltörni zárakat, ami általában ellenfeleink fegyverládáinak fosztogatását teszi lehetővé, de egyszer a sztoriban is fontos szerephez jut e tudomány. Muszáj megemlítenem, hogy a program nem annyira agyontesztelt, mint az Uncharted 4: néha Chloe nem kapaszkodik fel egy szirtre, másszor egy kocsi fordul furán, vagy egy karakteranimáció nem tökéletes. Hangsúlyozom: egy „átlagos” játékban ez nemhogy nem kirívó, de azok még így is csak irigyelni tudják ezt a szintet, de hát ez mégiscsak egy Uncharted-epizód, és mint ilyen, más elvárásokkal kell szembenéznie.

Félek tőle, hogy ezt az állítást, netán a pontozást páran félre fogják érteni – pedig a Lost Legacy nagyszerű játék lett, egyszerűen csak azt a szintet nem éri el, mint akár az alapjáték, vagy akár a Last of Us feledhetetlen, életem egyik legnagyobb játékélményét okozó kiegészítője, a Left Behind. Azonban így is az év – eddigi – legszebb játékáról van szó, amelynek élvezetes játékmenete és kellemes sztorija nem tud csalódást okozni. És ne feledjük, alig egy év alatt rakta össze a Naughty Dog B-csapata – mások éveken át küszködnek egy jóval kevésbé kidolgozott játékért. Ha tetszett az Uncharted 4, bátran próbáld ki a Lost Legacyt is!

Az Uncharted: The Lost Legacy csak PlayStation 4-re jelenik meg.

Pro:

  • Új hősök, új hangulat;
  • letaglózóan gyönyörű;
  • pár új játékelem.

Kontra:

  • Nem annyira totálisan igényes, mint az alapjáték.

85

Grath

Azóta történt

Előzmények