Nem is unalmas egy múzeum

A velem egykorúak fejében a múzeum sokáig az az épület és/vagy tevékenység volt, amit kötelező volt megtekinteni, jobbára nem érdekelt, vagy nem értettem a kiállított dolgok relevanciáját, ezért a mi fejünkben az a kép alakult ki, hogy a múzeumok zömmel dohos, kongóan üres és mindenféle jópofa és interaktív installációt nélkülöző furcsa helyek, ahol irtó sokat kell olvasni a falakon lógó szakmai szövegeket, hogy valami legalább megmaradjon az emberben.

[+]

A múzeumok változnak. Szerencsére. Ezt nyilván nem csak a Two Point Museum alapján mondom, az utóbbi pár évben jártam rengeteg kimondottan izgalmas kiállításon, ahol a látogatókat bevonják az adott terület megismerésébe, látványos, szórakoztató, egyúttal edukatív tárlatokkal teszik az ismeretterjesztést élménydússá. Így aztán nem lepődtem meg, hogy a Two Points Museum környezetében ránk bízott feladatot is akkor tudjuk a csúcsra járatni, ha sokféle, változatos és jól prezentált tárgyat állítunk ki. Ráadásul a játék elég tágan értelmezni a múzeum fogalmát, ha rendesen megugrottuk a történelmi tematikájú intézmény felvirágoztatását, akkor máris egy mélytengeri múzeumba “csöppenünk”, ahol akváriumokat fogunk kialakítani és oda bizony főleg halak kellenek.

[+]

A Two Point széria egy kórházas vonallal indult évekkel ezelőtt, amely stílusában és komolyan vehetőségében is a klasszikus Theme Hospital mintáját követte: rajzfilmszerű grafika, furcsa betegségek, furcsa gyógymódok és idegesítő páciensek fémjelezték a kórházigazgatói ténykedésünket. Ám a dolog relatív egysíkúvá tudott válni, ami aztán a Campus változatban is visszaköszönt, mintha elfogyott volna az ötletzsákból a muníció, amit a játék azzal próbált palástolni, hogy állandóan kirántotta alólunk az úgy-ahogy már működőképesre tákolt kórházat és sulit, hogy nekiálljunk egy kicsit módosított intézmény gatyába rázásának megint az elejétől. A múzeumos epizódnál viszont remek ütemben változik úgy a helyszín, hogy aztán egy ponton majd visszatérünk az előző ténykedésünk területére, aztán megint váltunk témát, várost és ingatlant. Ez pedig valahogy pont akkor történik, amikor már kezd repetitív lenni a játék.

[+]

Nagy meglepetés az elődök ismeretében nincs: ezúttal múzeumokat kell prosperáló és nyüzsgő intézményekké varázsolnunk. Van Sandbox és Campaign üzemmód, előbbi nem igazán tartogat komoly kihívást, inkább olyan, mintha legózna az ember a már egyszer összerakott és szétszedett szett összes elemével, a kampány mód viszont lépésről-lépésre vezet be minket abba a rengeteg és szerteágazó lehetőségbe, ami egy ilyen intézmény irányításához esszenciális. Itt egymás után jönnek a kipipálandó feladatok, amik teljesítése új és új lehetőségeket, tárgyakat, területek és szolgáltatásokat nyit meg. A vicceskedő stílus persze megmaradt, a hangosbemondó kizárólag kreténségeket mond, néha a Two Point Radio műsorát hallgatjuk, ami teljesen abszurd, látogatóink fura mozgásúak és néha rettentő hülyén öltöznek, a kiállított tárgyak pedig rendre teljesen elborult installációk, mint a kőkori tárcsás telefon, vagy a jégbe fagyott jeti.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!