Bevezető...

Nem is olyan régen egy megkeresést kaptam két úriembertől, hogy publikáljam egy cikküket próba jelleggel. Végigolvasva, szerintem briliáns lett az írás, de erről inkább döntsetek ti. Lássuk hát eme bizonyos Lézer László és Plazma Pál szörnyszülöttjét: a "Trolletető" rovat első (és remélem nem utolsó) részét, ami a kiadók és fejlesztők fizikai manifesztációját szeretné lefesteni nekünk:

-Te, hallod! Próbáltad már elképzelni, hogy a kiadók és a fejlesztők hogy néznének ki és milyenek lennének emberként?

-Mi? Nem. Amúgyis, mivan?

-Hát milyen emberként tudnád elképzelni? Mint pölö az EA az a szülő, aki régen menő srác volt, de meghízott, és most már csak azzal tud bent maradni a társaságban, hogy mindenkit majmol. Tudod, valahogy Így képzelem el:

A gyerekei között meg van egy raklap erősen közepes és jópár átlag alatti fiú és lány, és két az átlagból kiemelkedő, az egyik a Criterion, aki folyamatosan speedezik, üvölt, és már teljesen megzakkant. De ezt is olyan látványosan csinálja, hogy mindenki ezért imádja,

A másik pedig a DICE, a HáCé-s srác aki nyugalomban ül a sarokban, hallgatja a zenéjét, senkit nem zavar, de néha lekever a helyi menő csávónak egy pofont a miheztartás végett, és ekkor látszik igazán, hogy mekkora állat.

Bungie? A helyi szívtipró. A lányok elolvadnak, ha meglátják, a srácok mind vele akarnak barátkozni, a csajok szülei pedig őt tartják a tökéletes férj jelöltnek. Aki nem így vélekedik róla, az egyszerűen csak nem ismeri.

És valahogy így kezdődött a listánk Plazma Palival a fejlesztőcsapatok és kiadók megszemélyesítéséről. Érdekel a többi cég is? Lapozz.

Első adag

Valve – A szemüveges srác a sarokból. Soha nem lehet tudni mit dugdos a padban , bárki hajolna fölé letakarja – aztán pár évente hívják felelni és akkor tarol. Amúgy elég szótlan , ha valaki nem tetszik neki ő az aki meghekkeli a fészbúk accountodat amiért utálod, de lényegtelen mert mindenki tudja, hogy 10 év múlva csak neki lesz meg a villa meg a „merzsdó”, mivel amíg a többiek kint nyomják a spanglit addig őneki már van 10 misi a bankban.....

Activision – A hurkanyakú, olajszőkítő maffiavezér. A tipikus attitűd talán így éreztethető : "befogod, vagy befogjam én?...de az fájni fog!" vagy "nemtetszik.....megveszlek kilóra"

A Blizzard pedig az díler madam, aki összeállt a maffiavezérrel. Amit csinál, azt nagyon is jól, minden kuncsaftja már bérletet tart nála. Olyannyira rákaptak, hogy bármikor bármire képesek lennének a szolgáltatásaiért. Vagy hogy meglegyen a napi adag, vagy hogy kapjanak egy kis kényeztetést...

Infinity Ward: A HVCS . A menő srác aki azt csinál igazán amit akar mert ...mert....igazán nem tudja senki miért, de mindenki elfogadja és isteníti, mert a pénz és a hatalom vele van...Igyekezett papától tanulva hamar pénzhez jutni, de papa megtudta hogy a helyi uzsonna maffiát fiacskája viszi, és mivel nem tejelt apunak...hát...tűntek már el emberek kevesebbért is....

Rockstar: kereskedelmi televízió Híradósa. Azt mondja, és azt próbálja magával is elhitetni, hogy a kőkemény valóságot mutatja, de igazából csak tipikusan azokkal a témákkal dobálkozik, ami tudja, hogy nagy visszhangot gerjeszt, és ezzel mindenki róla beszél. Így már a reklámra se kell költeni. Igazi troll.

Ubisoft: Ő a játékipar Kennyje. Ott van negyedik arcként, néhol ő mondja meg az epizód végén a nagy igazságot, tanulhatunk tőle, de ha nem lenne, kellene valaki más aki a töltelék személy kategóriát létesíti.

Második adag

Looking Glass: A kreatív srác, aki próbált valami új színt vinni a dolgokba, de mint a legtöbb zseninek, csak halála után kezdik értékelni a munkásságát. Persze azért az itt ott elhagyott dogáinak a másolatát a többiek simán beépítették a diplomamunkájukba....

JoWood: A cseredeiák messziföldjéről. Mindenkivel korrekt, csinálja a házit, átengedi a nyugdíjasnak a helyét a buszon, elvileg mindent jól csinál, de mégsem. Ha olcsóan/hatékonyan akarsz megcsinálni bármit, ő segíteni fog mindenben. De pont ezért nem veszi senki komolyan, mivel olyan mint ha gulyáslevest automatánál vennél ebéd gyanánt majd felháborodnál hogy „ennek nincs íze.”

Bethesda: Anno domini sikerült neki egy olyan dogot írnia amit a mai napig emlegetnek. A probléma ott van hogy azóta is azt másolja, majd amikor rájött hogy ez már nem menő, gyorsan átnyergelt egy másik szakra ahol keverve az új elvárásokat ismét elő tudja adni ugyanazt csak más névvel és körítéssel.

ID: Na ő az, aki mindig is egy dolgot csinált – flexiblitása egy betontömbével vetekszik, de nem baj, mert így szereti mindenki. Időnként persze próbál új magasságokat elérni a szürkeségben de mivel máshoz nem ért igazából csak a szürke újabb árnyalatait fedezi fel.

SEGA : Anno nagy szám volt, a suliban kevesen tudták eldönteni hogy ő vagy a Nintendo a menőbb. Az idő azonban múlik , és ez sajna neki sem tett jót. Már nem ő a menő, sőt még a saját kis boltját is be kellett zárni, mert az a fránya ellenfél a suliból időben fektetett be a szolárium és botox bizniszbe, így ő most már abból él, hogy a csöveket cseréli a szalonokban, és veszi a hadseregtől a régi botox készleteket, majd logisztikázza őket a volt iskolatársnak.

Nintendo: A kedves és csini tanítónéni, akit minden gyerek imád, mert játszva tanítja meg őket a nagyvilág elvárásaira. Majd amikor a gyerekek elmentek aludni, odamegy apukához, és jól elnáspángolja, mert rossz kisfiú volt.

Harmadik adag

Microsoft: A minden lében kanál figura, a házaló ügynök, aki ki akarja sajátítani a piacnak azokat a nyúlványait is, amikre nem volt eddig túl nagy befolyása. Mindenhol ott van, és mindenkit rá akar erőltetni arra, hogy az ő biztosítását használjak, és az ő porszívóit vegyék.

Crytek: Az az autó eladó srác, akitől azt az 1300 köbcentis Suzukit vetted, ami olyan szinten van tuningolva, hogy még a Bentley és az Aston Martin tulajok is tartják a tempódat, hogy a kocsidat bambulják.

2K: Ő a tökéletesen átlagos figura, semmiben nem vállal be többet, mint amennyi kell, és tökéletesen tudja mi kell másoknak. A feleségének esküvőre egy szolid gyűrűt vesz, a gyerekeit pedig, akikben mellesleg meg lenne a potenciál, hogy élsportolók legyenek, elméleti fizikusok vagy topmodellek, úgy neveli, hogy tökéletes átlagpolgárok lehessenek, akiket minden barátjuk megbecsül. Persze a hátsó szándékokról senki semmit nem tud.

Konami: A Furcsa japán CEO a helyi magyarországi Televiziógyárban. Minden amit csinál arra megy, hogy az otthoniakat szolgálja, nem igazán érdekli, hogy a gyártósoros Józsi nem akar sushit enni a menzán. Ez lesz az étlapon, a reggeli műszak előtt pedig igenis ki kell menni a tetőre, és bizony fél óra reggeli torna. Vannak jó húzásai, mert ugye Józsi is örül a műszak utáni sakénak, de nem egyensúlyozza a sarokba beállított használt bugyi automata által okozott gondolatzavart.

Sony: A stréber. Mindig a tökéletességre hajt, ha valaki bejön egy menő kabátban, neki holnap egész téli szerelése lesz, de még az autója kerekein is fent lesz a hólánc. Bármit csinál, azzal csak egy valamit akar elérni. Megmutatni, hogy Ő a legjobb. Minden téren.

Capcom: az a figura, aki már hosszú-hosszú évek óta a köztudatban van, és épp eleget tett le az asztalra, hogy ilyen szilárd helye legyen a környezetében. Ő az a forma, aki felküzdötte magát, hogy mostanra mindenkinek megfeleljen, és mindenki meg legyen vele elégedve. Ehhez csak egy dolgot kellett feladnia, azt, aki akkor volt, amikor elindult. Út közben kilencszer meglőtték, de most már ő a pimp.

És ki maradt ki? Sokan. És miért? Mert egy soha véget nem érő cikk lehetne, ha mindenkit elővennénk, de ki tudja? Lehet, hogy egyszer még folytatjuk ezt az agymenést is.