Konklúzió

Kinyitom, bevezetővel indul. A főszerkesztő több hasábon keresztül szabadkozik, hogy ebben a számban konzolokkal is fognak foglalkozni. Ha ő így áll a dologhoz, nem csodálkozom, hogy még mindig ilyen szöges ellentét van a PC-s és a konzolos társadalom között Magyarországon. Belelapozgatok, és nem találok játékokon kívül egyéb teljes oldalas reklámot. Se óra, se energiaital, se kávé, se ruha. Helyette egy teljes játék. Valami olyan, aminek az első két részével sokat játszottam, nagyon szerettem. Így ennek most örülök. Lapozgatván tovább, 6 oldalas megateszt egy játékról, óvodásoknak szánt poénok, de még az első, amit megnézek az értékelődoboz, banális hibák felsorolása a negatív boxban, alapértelmezett elvárások a pozitív mezőben, és egy 90+ pontszám - Számomra megmagyarázhatatlan okokból, elvégre leírják, hogy ők mindent objektíven tesztelnek. Olvasgatom tovább a teszteket, wow kiegészítő 80x százalék, pár lappal később egy alternatíva az eMeMO addiktoknak 90+ pontszámmal. Ugrok pár oldalt az ajánlásokhoz, ahol ennek ellenére mégis a wow kieget ajánlgatják. Ezt hogy? Több pontot kap egy másik, mégis ezzel játsszak? Most vagy akkor hazudnak, amikor azt mondják, hogy összehangolt pontozás van, hogy a stíluson belüli játékokhoz hasonlítva adják minden „szakértő” közös véleménye alapján, vagy akkor, amikor a játékokat ajánlják. Mindegy, már ezt is megszoktuk. Ezek után a következő pofon ezen az oldalon a rövid elemzés a Dragon Age-ről. „Ha nem kellett volna konzolokra megjelennie, akkor az évtized RPG-je lehetne.” Aha. Ha épp nem a budin ülnék, a bokámat is lefosom.

Lapozok tovább, DJ Hero teszt, amit egy olyan formára bízták, aki minden médiumban minden alkalmat megragad, hogy azt hangoztassa, hogy amiben nincs gitár, dob, és nem élő, az nem zene. Még egy rendkívül objektív teszt lesz. Feladom, ha lenne bármilyen lehetőségem változtatni a világunkon, először betiltanám a népbutító műsorokat, majd kirúgatnám a szerkesztőségük felét(ha nem a háromnegyedét), és megtiltanám, hogy akár csak még egyszer is játékok vagy újságok közelébe menjenek. Nézzük a következőt a listán, az újságban látni egy-két veteránt, és egy jó pár friss húst is. Nagyon érződik, hogy kiforratlan a lap, kevés a filler, kevés a közélettel foglalkozó iromány, és jó pár írón érezni, hogy nagyon fiatalok még. Bizony, csiszolatlan gyémántok, a kérdés csak az, hogy ők is beállnak-e a sorba (ami jelen helyzetben egyenlő azzal, hogy kiállnak a sarokra), vagy kihullanak. A harmadik újság még csak-csak olvastatja magát, de sajnos sok játéknál több hónapos késés a leközlésben, és bizony már 4-5 tesztet is elolvastam a játékkal kapcsolatban, így marad a konklúzió a végén és a fillerek. Ezzel pedig be is fejeztük a magyarországi körképet.


Uralkodik egy olyan név, ahol a legtöbb hibát találtam, és mind közül a legszembeötlőbb az volt, amikor német újságból tükörfordítással lefordítottak egy cikket, szerencsétlen módon még a poénokat és a bevezető szöveget is megpróbálták, kevés sikerrel. Persze lehet, hogy én raktam magasra a lécet egy PC Gamerrel, egy Edge-zsel vagy egy OXM-mel, vagy, hogy én vagyok a sznob. De az is lehet, hogy ezért haldoklik a magyar újságírás.

A végén viszont egy kérdéssel zárnék: Szerintetek mi kellene ahhoz, hogy újra fellendülhessen az offline média?

Utóirat: Ha ezek után valami furcsa véletlen folytán dizájn, arculat és stílusváltás tanúi leszünk, akkor ahelyett, hogy plágium gyanánt bepereljek valakit, köszönetet mondok, és elkönyvelem, hogy a Magyar offline újságírás kapott egy kis haladékot.