Barbárok a kapuknál
A Mediterráneum egykori ura, a Római Birodalom végnapjait éli. Korrupció, belső harcok, társadalmi átrendeződés és népmozgások keserítik meg Augustus egykor tündöklő államának életét, a továbbra is prosperáló keleti birodalomrész pedig Rómától független irányítás alatt áll, miközben a barbárok a kapukat döngetik. Ez az Total War: Attila történelmi alaphelyzete valamikor a IV. század végén, és amennyire megkopott a Birodalom fénye, annyira várta a játékos kommuna a technikai hibák által sújtott Total War: Rome II javított, játszhatóra csiszolt, teljes értékű játéknak számító (így az alapjáték nélkül is futtatható) kiegészítőjét.
A Total War szériának a mai napig komoly lojális tábora van, a fejlesztők ugyanis annak idején remekül eltalálták a valósidejű, epikai méreteket öltő csaták és a körökre osztott gazdasági-stratégiai-diplomáciai menedzsment kombinációját. Ez a recept az ókortól kezdve az újkor végéig bármikor elsüthető (sőt, a következő rész a Warhammer Fantasy világába visz), és a színvonalat sikerült is általában magasan tartani; igaz be-becsúszott egy-két félkésznek tűnő, erősen bugos kiadás, amit csak az adott kiegészítővel sikerült viszonylag kijavítani. Éppen ezért hozott pozitív csatakiáltásokat Empire: Total War-t követő Napoleon, illetve a Rome II után kijött Total War: Attila.
A játék irányítása újoncoknak eléggé bonyolultnak tűnhet, éppen ezért segít azt egy több órára nyúló, akcióval teli prológus, vagyis bevezető fejezet bemutatni. Egy Total War kampány a világtérképen kezdődik, amely ezúttal nagyjából a Mediterráneumot, az Arab-félszigetet és Nyugat-Ázsiát fedi le, és a hatalmas terület valamelyik szegletében találja magát a játékos egy apró állam vagy épp hatalmas birodalom élén. A térképen hadseregeket, kémeket, papokat és diplomatákat lehet mozgatni, a terjeszkedéshez és a védekezéshez pedig csatákat kell nyerni, azonban mielőtt a valósidejű, néha sok ezer katonát megmozgató összecsapásokba belemennénk, érdemes körbejárni, mit lehet még a térképen kezdeni, hiszen a játékos javarészt itt fogja tölteni az idejét.
Az első és legfontosabb teendő a stabil gazdaság megteremtése a saját falvakban, városokban és kikötőkben felhúzható létesítmények, valamint az adók és a kereskedelmi bevételek segítségével, de nem árt a diplomáciai kapcsolatokat a legelejétől ugyanilyen figyelemmel kísérni, mivel nem mindegy, hogy valamelyik szomszédunk barát vagy ellenség. Egy hatékony birodalom a terjeszkedés mellett a technológiai fölénnyel tud a riválisok fölébe kerekedni, ehhez pedig a kutatásokat is menedzselni kell.
Végezetül pedig nem árt a belpolitikai intrikákra is odafigyelni, bár ez a legkevésbé átgondolt és konzekvens része az Attilának. A játék a kampánytérképen, körökre osztva zajlik, egy kör egy évszakot vagyis pontosabban negyedévet jelent (északon a tél fél esztendeig is kitarthat). A végcél egy sor alapvető elvárást teljesítése és túlélés egy megadott évszámig, és ez sok-sok „end turn” kattintással jár. Amint megvagyunk egy kör teendőivel, az ellenfelek lépései következnek, aminek végigfuttatása továbbra is egy vagy több percet igénybe vehet, és amennyiben ők indítanak támadást vagy diplomáciai missziót, nekünk arra az ő körük alatt reagálni kell.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
