Sárga loot és fekete zónák
Arra kísérletet sem teszek, hogy részletesen elemezzem az előrehaladási rendszert, vagy a játék egyes mechanikáit, mert erről nem hogy cikket, hanem inkább kisregényt lehetne írni. A Division 2 alapvetően megtartotta a sorozatra jellemző alappilléreket. Ismét van műveleti központunk (ezúttal maga a Fehér Ház), de a városban van két nagyobb erődítmény is, amiket segítve további embereket toborozhatunk a központba, ezzel új funkciókat nyitva meg. Craftolás, teljes funkciós lőtér, különböző operátorok, projektek, a felszerelések újrakalibrálása, de még borbély is elérhető, így – az egyébként immár sokkal részletesebben megalkotható – karakterünk külsején is változtathatunk. Ez is olyasmi, ami az első részbe csak hosszú hónapok után került bele.
Változott viszont a város felszabadításának menete. Kontroll pontokat foglalhatunk el az ellenségtől (ehhez baráti erőket is segítségül hívhatunk, pro tipp: kellenek is), ezek mellett pedig többféle mellékes tevékenységet is végezhetünk, sőt időnként végeznünk is kell. Nyilvános kivégzések, propaganda adások, ellenséges járőrcsapatok likvidálása, és még lehetne sorolni. Ha még ez sem elég, egészen komoly mellékküldetéseket is végezhetünk, amik csaknem olyan változatosak és izgalmasak, mint maguk a főfeladatok. Nemcsak XP-t, hanem remek zsákmányt és exkluzív tervrajzokat is adnak ezek, így gyárthatunk magunknak egyre jobb fegyvermódosítókat is.
Az egész játékot átszövi maga a loot rendszer, ami az egyik legjobb, amit ilyen jellegű játékban eddig láttunk. Tulajdonképpen bármit csinálunk, a játék önti ránk az egyre jobb zsákmányt, fegyverek, páncélok, módosítók pottyannak dögivel, csak győzzük szortírozni őket. További célok, például projektek és körözött bűnözők még több és jobb jutalmat adnak, az endgame folyamán pedig napi küldetések, új napi és heti kihívások is megjelennek. Minden összefügg mindennel, és ahogy az lenni szokott, minél erősebbek vagyunk, minél durvább cuccok, bónuszok és módosítók csüngenek a karakteren, annál élvezetesebb a harc is. A karakter irányítása, a gunplay jobbára a régi maradt, kiforrott fedezékrendszerrel, kifejezetten fluid mozgással, egyszerűen élvezetes és természetes az egész. Arra már ki sem térek, mennyi beállítási lehetőségünk akad, még akár az egész HUD-ot is átrendezhetjük. Ilyen mértékű részletességet csak nagyon kevés játékban látni, főleg a megjelenés napján.
Természetesen visszatért a Dark Zone is (ezt az első részben Fekete Zónának hívtuk, de a folytatás sajnos nem kapott magyar feliratot, így maradunk az angol megnevezéseknél), ami tulajdonképpen ugyanúgy működik: fertőzött lootot szedhetünk össze, amiket helikopterrel kell kimenteni a területről. Van viszont egy nagy különbség, ami a PvP-t érinti: a játék automatikusan normalizálja (egymáshoz hangolja) a karakterek képességeit és statisztikáit, így elméletben nem történhet meg az, hogy egy agyontápolt ügynök fél tárral kivégez bárkit, és röhög a markába (a gyakorlatban mondjuk, megtörténik, csak ritkábban). Ez a normalizálás és skálázás kooperatív módban is működik: az alacsonyabb szintű játékos ideiglenesen felerősödik, így nyugodtan lehet együtt játszani, bármekkora eltérés is van az ügynökök között. A Dark Zone összességében nem mutat különösebb újdonságot, de aki az első részben szerette, az az itteni három sötét zónában is rengeteg időt eltölthet.
Kaptunk színtiszta PvP módokat is, ez Conflict néven fut, és hagyományos, egymás elleni multiplayer lehetőségekből áll. Aki más ügynökökre szeretne lövöldözni, itt megteheti, egyedül vagy csapatban is, természetesen mi más, mint további loot reményében. Ha már többszereplős mód és közösség: a klán rendszer is teljesen kidolgozott és kiforrott, komoly mélységű lett. Klánba csatlakozva közös célokat kapnak a játékosok, a megszerzett tapasztalati pontok és teljesített feladatok függvényében pedig az adott klán szintet lép, ami kozmetikai bónuszokkal, saját klán boltossal és rendszeres heti jutalomládákkal jár. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a Division 2 egy totálisan „full featured”, azaz abszolút mértékben kidolgozott és átgondolt játék lett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
