Tom Clancy’s The Division 2 teszt

Nehézségek és látványosságok

Bármennyire is hatalmas, tartalmas és nagyszabású játék, sajnos a Division 2 sem hibátlan, és most itt nem az időnként felbukkanó kisebb technikai döccenőkre (no meg a rendszeres szerver karbantartásokra) gondolok. Van egy nagy eltérés az első részhez képest, és ez sokak számára negatív, megy is róla a vita rendesen: a The Division 2 sokkal nehezebb játék lett, leginkább szóló (egyedüli) játékosok számára. Ennek egyik oka, hogy az ellenfelek okosabbak lettek: nem maradnak egy helyben, hanem állandóan megpróbálnak bekeríteni vagy oldalba támadni. Rohannak, nekünk rontanak, és rengeteg eszközt (gránátot, robbanó autókat, ágyúkat, drónokat) vetnek be, ráadásul olyan gyorsan és pontosan lőnek, mintha legalábbis Lucky Luke és Tell Vilmos leszármazottai lennének. Nem egyszer kifejezetten igazságtalannak érződik a kihívás, és aki egyedül játszik, nagyon gyakran kerülhet lehetetlen helyzetbe, akár simán, a nyílt utcán is, bármelyik sarkon.

The Division 2 Xbox One

A megjelenés előtti bétaperiódusokhoz képest a fejlesztő Massive Entertainment ugyan sokat csiszolt a kihíváson, de őszintén szólva nem eleget. Aki egyedül szeretné (vagy kénytelen) felfedezni és visszahódítani Washingtont, annak sok frusztráló pillanata lesz. A kihívás skálázódik a csapatban lévő játékosok számának függvényében, de lefelé nem eleget. Túl sok és túl erőszakos/pontos ellenfelet önt a játékos nyakába a játék, ügynökeink ráadásul sokkal gyorsabban is halnak, bármilyen páncélzattal vonuljunk is fel. Bár a teljes játék abszolválható egyedül is, tény, hogy a játékélményt kooperatív módra tervezték, így a legjobb élmény érdekében mindenképp csapatban érdemes haladni.

A relatív nehézséget leszámítva sok panaszunk nem lehet. A Division 2 mély tartalmáról, élvezetes harcrendszeréről már volt szó, és ezt szerencsére a technikai részletek is alaposan megtámogatják. Washington lepusztult, növényekkel benőtt városa elképesztően jól néz ki, a Snowdrop Engine hihetetlenül szép effekteket produkál, a dús növényzettől a borotvaéles textúrákig. Visszatért a látványos rombolhatóság is, az autók, beton oszlopok, táblák, ablakok, minden szétlőhető, minden úgy robban, törik, morzsolódik, ahogy azt elvárjuk, a belső helyeken csak úgy röpködnek a mozdítható tereptárgyak. Konzolokon mindezt teljesen stabil 30 fps-sel élvezhetjük, Xbox One X-en natív 4K-ban. A játékba egy teljes értékű (komolyan, ebben a cuccban mi nem teljes értékű?) fotómód is került, rengeteg funkcióval, mélységélességgel, nagyon látványos képeket lehet készíteni. Fogunk is, mert a várost járva szinte mindenhol lehet kattintgatni, annyira élethű és gyönyörű az egész. Nappal vagy éjjel, tiszta időben vagy őrületes viharok közepén egyaránt.

Nagyon jól átgondolt, mély RPG játékmenet, élvezetes harcok, hatalmas, látványos város és maximálisan kidolgozott funkciók. A Tom Clancy’s The Division 2 megtartotta az első részben megszeretett alapokat, és ezekre építkezve egy olyan alkotássá vált, ami az első naptól fogva kész játék benyomását kelti. Ráadásul további endgame tartalmak és ingyenes bővítmények várhatók hozzá (például már ezen a héten is). Egyedül a szóló játékosok szívhatják a fogukat, mert egyedül barangolni a városban a szükségesnél nehézkesebb és frusztrálóbb élmény lett, és persze az újdonság varázsa sincs már úgy meg, mint három évvel ezelőtt. Ezektől függetlenül, aki egy hosszan tartó, élvezetes, nagyszabású lövöldözős-szerepjáték hibridet keres, ennél jobbat most valószínűleg nem talál.

Pro:

  • remekül átgondolt, részletesen kidolgozott előrehaladási és fejlődési rendszer;
  • élvezetes harcok;
  • fantasztikusan megtervezett küldetéshelyszínek;
  • profi loot rendszer extrém mennyiségű tennivalóval;
  • gyönyörű látvány.

Kontra:

  • egyedül játszva végig túl nehéz;
  • jellegtelen, súlytalan történet;
  • az újdonság varázsa kicsit már megkopott.

80

A Tom Clancy’s The Division 2 PC, PS4 és Xbox One platformokra érhető el.

dreampage

Azóta történt

Előzmények