De mi is az a TGS?

A Tokió melletti Chiba városa ad otthont az 1996 óta megrendezett Tokyo Game Show kiállításnak, amely az utóbbi évtizedben már csak évente egyszer, szeptemberben nyitja meg a kapuit. Bár a japán játékpiac nincs a legegészségesebb állapotban (főleg, ha az ember hajlamos nem foglalkozni a mobiltelefonos játékokkal), a rendezvény mindig nagy élményt jelent az európai újságírónak. Egy játékkiállítás, ahol olyan cégek rendelkeznek a legnagyobb standokkal, mint a GREE vagy a DMM, ahol nincs közvetlenül jelen az Activision ás a Ubisoft, és ahol minden sarokban valami ismeretlen meglepetés lapul.

[+]

Az idei év is hozott változásokat, igazolatlan hiányzókat – a legérthetetlenebb talán a Level 5 eltűnése, akik tavaly hatalmas hodályt építettek, azóta bankot robbantottak a Youkai Watch első és második részével (ki tudja, hogy hozzánk valamikor eljut-e ez a 3DS-es szörnynevelgetős RPG). Természetesen a Nintendo sem képviseltette magát standdal az eseményen, mint ahogy ez régi, szomorú szokásuk – addig még valamennyire érthető volt ez a távolmaradás, amíg Space World néven saját sajtóeseményt rendeztek, de hát abból 2001-ben volt az utolsó.

[+]

Szerencsére a többi nagy japán kiadó – illetve mellettük a Microsoft és az EA – bőségesen képviseltették magukat, nem is beszélve számtalan indie játékról, egyetemi standról, regionális kiállítókról. Kissé nehezíti az újságíró életét, hogy minden játék japánul kommunikál (kivéve a Microsoft-standnál), de ennél sokkal zavaróbb az, ahogy a kiadók azon versenyeznek, hogy kinél lesz a legnagyobb sor. Szép táblán vezeti mindenki, hogy hány percet kell várni erre vagy arra a játékra, és talán éppen a sorok felduzzasztása miatt a legtöbb program csak négy-hat gépen van kirakva. Az első két, üzleti napon a várakozási idők csak ritkán csúsznak egy óra fölé – ma csak a Bloodborne érte ezt el, itt 90 perc volt a csúcs – de a hétvégi, nyitott napokon simán láttam már hat órás várakozást is, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a sorba nem nyitáskor beállónak aznap csak az az egy játék jut ki.

[+]

Az idei show is tökéletesen prezentálta, hogy merre is tart a japán játékipar: mindenhol a kézikonzolos, mobiltelefonos játékok voltak előtérben. Persze, itt volt a Metal Gear 5 és a Final Fantasy XV is, de minden ilyen óriási konzolos projektre vagy tíz kisebb program jutott. Persze ez érthető is: az összegzések alapján a tízmillárd dolláros japán játékpiacban már 50% feletti részesedést értek el a telefonos játékok, ha pedig a kézikonzolokat is ide vesszük, bőven 80% felett járunk. Csak remélni lehet, hogy a sokmillió dolláros költségvetésű konzoljátékok nem buknak meg, mert különben simán elképzelhető, hogy a nagyobb cégek is teljesen átállnak erre a szekcióra.

DoA 5, Final Fantasy, D4

Dead or Alive 5: Last Round

A Tecmo remek verekedős játéka igen jó formában tért vissza az ötödik résszel, amelyről ennek megfelelően megdöbbentően sok bőrt le is húztak. A cím alapján az utolsónak tűnik a Last Round kiadás, amely új karaktert – az eddig látottak alapján – nem hoz az így is nagynak számító, 33 harcost felvonultató mezőnybe, de új pályákat és kosztümöket igen. Mindez talán nem tűnik nagy számnak a játék valamelyik verzióját már birtokló PS3-as, Xbox 360-as játékosoknak (itt csak digitálisan jelenik meg a program), de mindenképp jó lehetőség PS4-en és Xbox One-on.

A játékot PS4-en próbáltam ki, ahol a HD felbontás és az élsimítás igen jót tett a karaktereknek. A pályákon a textúrákat egyelőre nem rajzolták újra, így néhány bevonulásnál, közeli vágásnál elég fapados a látványvilág, de a csaták alatt szerencsére nincs ilyen gond. Jann Lee-vel természetesen sikerült végigverni a meglehetősen kurta arcade módot, minden régi kombó működött, szóval a veteránok otthon fogják magukat érezni.

Final Fantasy Type-0 HD

Mint mostanában minden Final Fantasy játéknak, úgy a Type-0-nak sem volt egyszerű útja a megjelenésig. Mobiljátékként indult Agito XIII néven, majd csak PSP-re jelent meg kizárólag Japánban, amit négy évvel később követ az új, nextgen konzolos kiadás, ezúttal végre angolul is. Hogy teljes legyen a káosz, FF Agito Plus néven Vitára bejelentették az eredeti program előzményeként szolgáló iOS-játék kibővített változatát is.

[+]

A program 14 fiatal harcos, azaz választható karakter útját követi nyomon, akik egy mágikus akadémia tanoncai. A sztori ismerős: négy ország háborúba lép az isteni erejű kristályok birtoklásáért, és csak egy banda van, aki megmentheti a világot. Zsoldosként millió küldetést lehet végrehajtani, lehet chocobo madarakat nemesíteni és nevelni, légi-hajót szerezni, magányosan, csapatban, vagy akár seregeket irányítva küzdeni. Mindezt PSP-n egy állítólag élvezetes kooperatív játéklehetőség egészítette ki, amit számomra elég érthetetlen módon a HD-kiadásból eltávolítottak.

A demóra sajnos rányomta a bélyegét a szokásos RPG-átok: 30. szintű karakterekkel ellátva bedobtak egy misszió közepébe úgy, hogy a harcrendszerről a leghalványabb fogalmam sem volt. A 15 perces vagdalkozás alapján a Crisis Core-hoz tudnám leginkább hasonlítani, csak e valós idejű csatákban egy háromfős csapatot lehetett irányítani, eltérő képességű tagokkal. Noha a játék látványvilága nyilván köszönőviszonyban sincs mondjuk az FF15 trailerben látottakkal, a Type-0 így is kellemes élménynek tűnt - feltéve persze, hogy sikerül kitanulni a csaták mikéntjét. A jövő márciusban megjelenő játék mellé amúgy ajándékképpen a Final Fantasy XV demóját is mellékelik.

D4 - Dark Dreams Don't Die

SWERY (a Deadly Premonition designereként ismerte meg a világ) új játéka leghíresebb munkájához hasonlóan meglehetősen elvont, beteg humorú alkotás. Igaz, a demó alapján mindenképpen könnyedebb, mint a néhol horrorba is átcsapó Deadly Premonition, ráadásul az akció is másként zajlik. A játék elvileg holnap megjelenik világszerte, így mindenki megismerkedhet az epizodikus játék első fejezeteivel. Egy David Young nevű nyomozót irányítunk ebben a kalandjátékban, aki felesége gyilkosát keresi, szimpla detektívkedés mellett időutazás segítségével.

A játék a demó első képernyője alapján kontrollerrel is játszható lesz, ám engem a Kinect használatára kényszerített a játékot bemutató hölgy. A játékmenet meglehetősen egyszerű volt: a képernyőn feltűnő ikonokra mutatva hősünk elmereng a múlton, megvizsgálja az adott tárgyat, vagy épp benyit egy ajtón, az adott helyre lép. Közvetlen karakterirányítás nincs, legfeljebb a QTE-szerű csatákban kell mindig jól suhintanunk, hogy kivédjük a szájában hordott patkányt hajigáló őrült szobatársnőnk eszeveszett támadásait. Noha a látványvilág nem rossz (kicsit a Catherine-re emlékeztet, gyengébb mimikával), ez bőven elfutott volna az előző Xboxon is, ráadásul egyelőre a játékmenet sem nyűgözött le - reméljük a sztori kellőképp magával ragadó lesz.

Resident Evil, God Eater

Resident Evil Revelations 2

Bár a Resident Evil 7 is egész biztosan fejlesztés alatt áll (és a pletykák szerint szerencsére nem a hatodik rész stílusát követi), a Capcom nem az a cég, aki kibírná a sorozat állandó bővítése nélkül, így az első rész GameCube remake-jének HD-remake-je mellett a Revelations mellékszál is folytatást kap. Legalábbis a stílusát tekintve, mert a Revelations 2 sztori szerint a RE5 után játszódik egy furcsa börtönszigeten.

A játékmenet sem feltétlenül az elődre épül, annál ugyanis sokkal gyorsabb tempójú lett minden, kezdve a felfedezéstől egészen a harcokig. Bár szerencsére itt sem feltétlenül a harc dominál, a játék ezen része sokkal fogyaszthatóbb, érezhetően modernebb lett, ám elkerüli a RE6 szörnyű problémáit. Az epizodikus formában megjelenő játékban mindig két karakterünk lesz, mégpedig a sorozat veteránja, Claire Redfield, illetve egy Moira Burton nevű fiatal lány - kettejüknek kell megszökniük ebből a zombikkal teli ocsmány börtönből.

Akár egy online haverral együtt játszunk, akár egyedül, társunk mindig a közelben lesz, ami azért is fontos, mert teljesen más taktikát igényelnek: Claire a lőfegyverek használatában erős, Moira pedig a zseblámpát és a pajszert kezeli. Természetesen e képességek kombinálhatók is: a zseblámpával megzavart ellenfelet könnyű lesz fejbelőni, a testlövéssel időlegesen megrogyó lényeknek pedig egy csapás is elég lesz Moirától, hogy kikészüljenek. A koncepció tehát szimpatikus, ám sajnos technikailag nem egy nagy szám a program; Xbox One-on játszottam vele, de ez még 360-on sem számított volna kiemelkedőnek.

God Eater 2: Rage Burst

Nyugaton a God Eater nem lett túl ismert játék, ami jókora részben a kiadó Namconak köszönhető: a sorozat eddigi három részéből mindössze egy jelent meg angolul, akkor is jókora késéssel. Természetesen a manga- és anime-szériákat sem kaptuk meg, és a millió regény, póló, párna, kitűző, kulcstartó és egyéb kütyü sem kapható errefelé, amivel látszólag minden tokiói játékbolt tele van. Pedig potenciál van benne; és nem is csak a szexszimbólummá vált Alisa karakterére gondolok, de a posztapokaliptikus világba helyezett, fegyverekkel zajló szörnyvadászatra is, ami kellemes, egyedi ízt kölcsönöz ennek az akciójátéknak. Persze tagadhatatlan, hogy a Monster Hunter által kitaposott úton halad (szinte végtelen küldetés és tápolási lehetőség, óriási bestiák, négyfős kooperatív játék), de hát ezt jól csinálja.

A második rész kibővített változata - új szörnyeket, küldetéseket, karaktereket és sztoriszálakat is kap a program - nem PSP-re és Vitára, hanem az új szeleknek megfelelően Vitára és PS4-re jelenik meg. Igaz, utóbbiban nincs túl nagy köszönet, hiszen ez egyszerűen a kézikonzolos játék átirata lesz pár extra effekttel, de talán ennek köszönhetően angolul is megjelenhet a program.

Igazolatlan hiányzók

Deep Down

A Capcom F2P taktikát követő játéka tavaly játszható volt (igaz, akkor még rém egyszerű harcrendszerével és csúnya pályáival nem volt benne sok köszönet), idén viszont csak egy trailert kaptunk. Ebből nem derül ki sok minden, hacsak az nem, hogy az Assassin's Creed-szerű furcsa sztorifelépítést a jövőben játszódó szakaszokkal együtt komolyan gondolják. Az akár négyfős online kooperatív szörnyhentelés egyszerre emlékeztet a Dragon's Dogmára és a Souls-szériára, reméljük, a monetizáció nem lesz túl aljas. És bár a játék nincs bejelentve a nyugati világ számára, az angol videonarráció szerintünk már ennek a jele.

Persona 5

A Sega "megnyerhette" volna az egész TGS-t, ha a Persona 5-ből (PS3, PS4) kitesznek egy játszható demót, de sajnos csak a már ezerszer látott, rövidke, rajzolt jelenetet kaptuk meg ismét, amelyben a - vélhetően - főszereplő karakter nagyon meglepődik. Reméljük 2015-ben Európában is megjelenik a játék, bár sem a kiadó Sega, sem a fejlesztő Atlus neve nem túl biztató ebből a szempontból.

Final Fantasy XV

A 2006-ban (!) bejelentett játék fejlesztésének története finoman szólva is érdekes lehet, de a Square Enix-et ismerve ezt a sztorit nem valószínű, hogy teljes egészében megismerhetjük. A csaknem akciójátékká alakult új részből mindenesetre egy lelkesítően jó új videót kaptunk, amely megmutatja a nyílt világot, a teljesen újragondolt harcrendszert és persze verdánkat, amely a chocobo hátasokat hivatott kiváltani.

Metal Gear Solid V: Phantom Pain

Már kijött a fizetős demó, minden kiállításon több órás jeleneteket adnak ki, de a Metal Gear 5 még mindig tud újat felmutatni. Ezúttal itt egy 20 perces jelenetet, ami az afrikai dzsungelbe vezet, és minden földi jóval elkápráztat: van benne páros mesterlövészkedés, Naruto-imitátorként ugrándozó társ, szivarozás, emberrablás, no és egy egész különleges helikopter-kiiktatás.

Silent Hills

Kojima másik projektje, a Guillermo Del Toro filmrendezővel készített új Silent Hill-rész egy kellemesen idegborzoló videót kapott, ami kiválóan mutatja meg, hogy milyen félelmetes játékra is számíthatunk. Hogy mikor és milyen formában, az egyelőre kérdéses (pletykaszinten az epizodikus megjelenés is szóba került), de a látottak alapján nem fognak csalódni benne a horrorkedvelők.

Grath

A Tokyo Game Show-n látottakról ASUS notebookkal tudósítunk.