Thymesia beszámoló

Némi halasztás után végre megjelent az OverBorder Studio és a Team 17 közös soulslike játéka, amely bár nem váltja meg a világot, mégis akadnak benne izgalmas részletek, aminek köszönhetően néhány órára elveszhetünk a világában.

Összetört emlékek

Sötét idők jártak, a pestis és számos más betegség söpört végig az egész világon. Az országok többféle módszerrel próbálták megszabadítani polgáraikat a betegségektől, ám tartós eredményt semmivel sem sikerült elérniük. Egy Királyság azonban végül sikeresen meglépte azt, amiről sokan azt hitték, hogy nem lehetséges. Az alkímia erejével felvették a harcot és speciális antitestekkel megerősített katonákat hoztak létre, akik immunisak voltak minden kórságra. Kis idő elteltével a világ legerősebb nemzetévé vált a birodalom, így teltek el hosszú évtizedek, ami után különböző kísérletek kezdődtek, hogy meggátolják az alkímia további használatát. Ahogy az lenni szokott, a nagyobb gondok csak ezek után jöttek, a Királyság összes katonája szörnyeteggé változott, majd eluralkodott a káosz, elpusztítva mindent, ami az útjába került.

Nagyjából ez az OverBorder Studios legújabb soulslike játékának, a Thymesiának a háttérsztorija, amelyet alapvetően nem kapunk meg direkt a képünkbe tolva, viszont ha türelmesen utánaolvasunk a történetnek, izgalmas részletek derülhetnek ki arról, hogy miért is kell harcolnunk és kik vagyunk tulajdonképpen. Játékosként Corvust irányíthatjuk a végigjátszás során, feladatunk pedig, hogy kiderítsük, pontosan mi is történt, de ez nem lesz egyszerű, hiszen elveszítettük az emékeinket. A feladat tehát adott, ezeket kell visszaszereznünk, hogy megoldjunk egy rejtélyt, miközben különböző szörnyek állják majd az utunkat, a pálya végi főellenfelekről nem is beszélve.

[+]

Akik kedvelik a soulslike játékokat (legyen szó Dark Souls-ról, vagy például a Bloodborne-ról), azoknak nagyon sok dolog ismerős lesz, de azért számukra is akadnak majd újdonságok. A programot elindítva egy rövid tutorial szegmens vár ránk, ahol a fejlesztők elmagyarázzák az alapokat. Van egy szimpla támadásunk, amely a tőrünket és a kardunkat használja, mindezt pedig kiegészíti egy erősebb vágás, ami lényegében karakterünk egyik holló képessége, vagyis karmokkal sebezhetjük ellenségeinket. Az esetek többségében ezt a kettőt fogjuk használni, lényegében a könnyű támadásokkal gyengíthetjük a szörnyeket, majd végül a páncélt letépve róluk, bevihetjük a végső csapást. Ez így leírva ismerős lehet a hasonló stílusú alkotásokból, azonban a Thymesia egy kis csavart is visz az egészbe. Sajnálatos módon, mivel egy viszonylag kis költségvetésű alkotásról beszélünk, különböző megszerezhető páncélok, kiegészítők és fegyverek nem kerültek bele a programba (így buildelni sem lehet), de ez nem jelenti azt, hogy nem használhatunk extrákat. A készítők elhozták nekünk a plague, vagyis a pestis fegyvereket, amelyek lényegében karakterünk speciális képességeit jelentik. Használatuk időhöz, valamint energiához kötött, így nem tudjuk non-stop bevetni őket, de akadnak trükkök, amikkel szinte folyamatosan aktívak tudnak lenni.

[+]

Ezekből a különleges eszközökből 21 darab van a játékban, mindegyiket az ellenségeinktől szerezhetjük meg két módszerrel. Az egyik dolog adja magát, le kell győznünk a szörnyet és kis eséllyel esik belőle egy szilánkdarab, amelyből összesen hármat kell felszedni és ezzel meg is nyílik az adott lénytől összeszedett pestis fegyver. A másik módszer lényegében annyiból áll, hogy a heavy-, vagyis a karom támadásunkat feltöltve ellophatunk egy szilánkot az ellenfeleinktől, extraként pedig egy akció erejéig megkapjuk ideiglenesen az adott fegyvert. Akad még egy plusz is, nagyon ritkán a széttört tereptárgyakból is eshet shard, de ez tényleg nem jellemző. A közel két tucat képességek között akadnak jobbak és kevésbé használhatók (mindegyik upgradelhető természetesen) de olyanok is, amelyekkel nem támadni tudunk, hanem például feltöltik az életünket, vagy buffolják az alap támadásunk erejét, esetleg limitált ideig végtelen kitérést adnak. Utóbbi a soulslike rajongóknak ismerős lehet, a Thymesiaban nincs bukfencezés, mint például a Dark Soulsban, viszont a dodge nagyon sok esetben életet menthet, ahogy a játék parry rendszere is, amit itt deflectnek hívnak. Ha nem sikerül megtanulnunk a lények támadási mintáit és kivédeni egy-egy csapást, akkor a leghétköznapibb szörny is pillanatokon belül kivégez minket.

Hollókezű Corvus

Stílusából fakadóan nem könnyű a játék, de kis odafigyeléssel nagyon hamar beletanulhatunk. Ehhez természetesen kapunk némi segítséget is, Corvus minden ölés után bizonyos mennyiségű memória-szilánkot gyűjt össze, amelyet lényegében a szintlépéshez használhatunk. Erre három lehetőségünk van, a támadásaink erősségét, az életerőnket és a pestis képességeinket fejleszthetjük, amit a talent pontok felhasználásával még erősebbé tehetünk. Érdemes előre kitalálni, hogy milyen stílusban szeretnénk haladni, de ha esetleg valami újat akarunk kipróbálni, akkor bármikor eloszthatjuk újra a pontjainkat, ez azonban a szintlépésekre nem vonatkozik, oda kell egy speciális tárgy. Továbbra is egy kis költségvetésű alkotásról van szó, így több száz órányi tartalmat nem szabad várnunk a programtól. Ettől függetlenül a készítők négy különböző világot is létrehoztak, ezek közül nekem a legjobban a második, a Royal Garden tetszett, remek hangulata volt, a főellenfél pedig nem volt annyira idegesítő, mint vártam.

[+]

A helyszínek viszonylag különböznek egymástól stílusban (mindegyiken akadnak mellék questek/küldetések is az utolsó pályát kivéve), de a lényeg ugyanaz, hogy jussunk el A pontból B pontba, majd végezzünk a pálya végi boss szörnnyel. A végigjátszás során (ami veteránoknak nagyjából 5-7 óra, kezdőknek lehet akár 13-15 óra is attól függően mennyit bámészkodunk) akadnak majd egyszerűbb ellenségek és olyanok is, amelyek roppant mód idegesítőek, de valahogy mégis folyton visszatérünk majd, amíg végül el nem tesszük láb alól. Ahogy több korábbi tesztben is írtam, szeretek nagyon sok stílusú játékot kipróbálni, de valahogy a soulslike alkotások hosszú távon nem igazán tudtak meggyőzni, jobban szeretem nézni, ha mások játszanak vele. A Thymesia azonban valamiért kivétel, már a bejelentése óta vártam a megjelenését, a pestis fegyverek mechanikáját már az első pillanattól megszerettem. Természetesen ahogy sok minden, úgy ez a program sem tökéletes. Mivel viszonylag kis csapat által fejlesztett alkotásról van szó, így nem igazán lepődhetünk meg azon, hogy egy kicsit talán összevissza az alkotás. Ezt én egy részről sajnálom és hiányosságnak veszem, ugyanis egy adott karakterhez nagyon sokat hozzátesz az, hogy milyen hangon szólal meg, arról nem is beszélve, hogy ellenségeink orgánuma is rengeteget dobhat egy-egy összecsapáson.

[+]

Kinézetetét tekintve a Thymesia teljesen átlagos programnak tűnik, viszont ha közelebbről szemügyre vesszük, akkor láthatjuk, hogy míg a környezet, a hátterek és a helyszínek viszonylag jól néznek ki, addig ellenfeleink már nem annyira kidolgozottak (legalábbis konzolon), de erre tényleg csak akkor lehetünk figyelmesek, ha direkt erre koncentrálunk (Varg például mintha az X360-as érából lépett volna ki). A tájak egyébként elsőre talán a Bloodborne helyszíneit juttatják az eszünkbe, minden bizonnyal a PlayStation exkluzív alkotás is nagy hatással volt az OverBorder Studio munkatársaira. Rombolhatóságról nem igazán beszélhetünk a játékban sajnos, alapvetően minden elem statikus, mindössze néhány hordó és doboz törhető szét, de lerí róluk, hogy valójában azért kerültek a játékba, hogy megszerezhessük a hozzájuk tartózó achievementet/trófeát ("Törj szét 1000 hordót!").  A hangok és a zenék terén szerencsére nincs túl sok probléma, legalábbis semmi olyasmi, ami miatt magunkba fordulhatnánk. Bár a szinkront elfelejthetjük, a fegyvereink hangzása, a szörnyek morgása és a háttérhangok teljességgel elfogadhatók.

A dallamok terén már kicsit más a helyzet, ugyanis furcsa módon, amíg a hétköznapi akciózáson van a hangsúly, addig teljességgel jelentéktelen a zörejeket és a dallamokat kapunk, viszont a boss harcoknál mintha a fejlesztők minden beleadtak volna és olyan dinamikus zenéket hallhatunk, amelyek roppant mód illenek az adott csetepatéhoz. Bugokkal és a játékot megakasztó hibával szerencsére nem találkoztam az Xbox változatot pörgetve, vajsima 60 FPS-t kapunk az esetek 99%-ban, kivéve akkor, amikor első alkalommal betöltjük a programot. Utóbbi esetben valamiért masszív FPS dropokat vehetünk észre, talán erre a későbbiek folyamán érkezik majd egy javítás.

A Thymesia augusztus 18-án jelenik meg PC-re, PlayStation 5-re, Nintendo Switch-re (Cloud változatként, vagyis streamelhető formában) és Xbox Series X/S-re, mi utóbbi kiadással játszottunk.

[+]

Összegzés:

A tajvani fejlesztésű Thymesia egy kis költségvetésű, mégis izgalmas soulslike játék, amelyet mindenképp érdemes beszereznie azoknak, akik kedvelik a stílust, azonban nem szabad tőle világmegváltó dolgokat várni. Ettől függetlenül ideig-óráig kellemes kikapcsolódás lehet azok számára is, akik mondjuk ismerkednek a soulslike stílussal és nem akarják egyből belevetni magukat valamelyik Souls programba. Amennyiben apróbb hiányosságai felett szemet tudunk hunyni, úgy izgalmas időt tudunk majd eltölteni Corvust irányítva.

A Thymesia legjobb vonásai:

  • Remek soulslike próbálkozás egy kis csapattól,
  • a harcok élvezetesek,
  • a pestis fegyverek remek ötletnek bizonyultak,
  • kezdőknek is ajánlott a program, de a veteránok is találnak benne kihívást,
  • egyes helyeken meglepő módon látványos a körítés.

A Thymesia leggyengébb pontjai:

  • Sajnos roppant rövid a teljes végigjátszás,
  • ha nem vagyunk maximalisták, akkor az újrajátszási faktor roppant módon alacsony,
  • nincsenek szinkronhangok,
  • az RPG elemek lehetnének kicsit részletesebbek.

oriic

Azóta történt

  • Thymesia - Megérkeztek az első tesztek

    A külföldi beszámolók eléggé vegyesek lettek, akadnak akik szerint remek alkotást kaptunk, míg mások kicsit jobban beleálltak a programba.

  • Steelrising teszt

    Egy robot a sok robot ellen, avagy egy pirosítót és parókát viselő automatával kellene valahogy helyt állnunk a francia forradalom kellős közepén.

Előzmények