Valami egészen új

A Civilizationtől a Luminesen át a Strongholdig mindenhez hallottam már a Thronefallt hasonlítgatni, és az analógiák e tarka tárháza talán már önmagában is jelzi, hogy valami egészen új dologgal állunk szemben. Ez annak ellenére is így van, hogy a játék minden alkotórészét száznyi stratégiai játékban láttuk már – de pont ilyen leosztást még soha senki nem készített. A varázs talán abban van, ahogy a Thronefall egészen a minimalizmusig visszafejtette a bázisépítésre koncentráló RTS-ek játékmenetét, és a maradékba a lehető legmodernebb tower defense-kellékeket keverte bele. Tessék, én is kínáltam egy haszontalan analógiát, most már n+1 forog közkézen mindenki nagy örömére… De hát mi mást is lehetne tenni, mint körülményesen körülírni egy olyan játékot, ami körökre van osztva, mégis valós időben pörög, ami rendkívül kötött, mégis kombinációs lehetőségek ezreit kínálja, ami a stratégiáról szól, és mégis az akciódús részek a döntők benne? Mondom még egyszer: a Thronefall minden ismerős eleme ellenére vadonatúj élményt ad!

Az alapok roppant egyszerűek: bármelyik pályán is legyünk, 10-15 körből áll egy játék, vagyis ennyiszer zúdulnak apró, egyre terjedő városkánkra változatos felállású egységek. Nappal mindig az építgetésé, a fejlesztésé a szerep, és ha késznek érezzük magunkat (értsd: ha elfogyott a pénzünk) beköszönt az éjszaka, és azzal együtt a kétségbeesett otthonmentő háború egy újabb fejezete. Siker esetén reggel megkapjuk az adótallérjainkat, és abból gazdálkodva indulhat is a következő építkezős fejezet, amit aztán egy újabb szörnyhullám követ, és így tovább – optimális esetben – a végső győzelemig. A Thronefall verőfényes időszakai tehát a gazdaság kialakításáról, és az azt védelmező épületek felhúzásából állnak: kanyonfalak mentén bányákat fúrunk a föld mélyére, a nagy tavak partján halászati központokat húzunk fel, és persze a búzafarmok sem hiányoznak – de még a civilek olcsó és sérülékeny lakásai is állandó bevételt jelentenek. Az épületek csak fix helyre húzhatók fel, viszont ahogy fejlesztjük a központi épületet, úgy nyílnak meg az újabb és újabb építési pöttyök.

[+]

A gazdaság bővítése mellett azonban a védelemre is ügyelni kell – bár minden lerombolt épület újjáépül a hajnal beköszöntével, adót csak azok fizetnek, amelyek épségben, vagy legalább egyben megérték a napfelkeltét. Eleinte csak az eltérő irányokba fejleszthető tornyok, valamint a seregleteket ideig-óráig megállító falak segítik apró hősünket a nagy viadalban, de később rengeteg más védelmi lehetőséget is kapunk. A holtak energiájával aktiválható szentélyek gyorslövetű gépágyúként viselkednek, a barakkokban közelharci és íjász szövetségeseket nevelhetünk, de többféle kutatóállomás, mágikus piramis, valamint társ-hősök is várnak ránk. Majd’ minden épület három szinten fejleszthető, és ez sokszor nem csak szimpla erősödéssel jár, de rengeteg alkalommal szakosíthatjuk is az épületet, mindig négy opció közül választva: harcosból és íjászból is négy eltérő verzió létezik, de a főépület, a farmok, valamint a tornyok tápolásakor is mindig ennyi opciónk lesz.

[+]

Tegyük fel, hogy rendkívül taktikusan felépített városunkra elköltöttük az összes pénzünket, mindenféle egységünket okosan elhelyeztük a több irányból érkező inváziót megállítani hivatott tornyok és falak között, és átváltunk az éjszakára – jöhet a harc! Apró, közvetlenül irányítható hősünk (a játék kontrolleren érzi igazán jól magát) messze a legerősebb egység a mi oldalunkon. Hogy pontosan mire képes, az még a meccs indítása előtt dől el: kilenc fegyver közül választhatjuk ki, hogy melyik a szimpatikus, és ez rögtön meg is határozza, hogy hátulról lövöldöző sunyi lovast, vagy a haddelhadd közepén tomboló barbárt alakítunk-e. A varázspálcától a kétkezes csatabárdig, a csapdázástól a robbanó koktélokig, a varázskönyvtől a lándzsáig terjedő arzenál nem csak körítés, de lényegesen eltérő harcmodort is jelentenek. Minden fegyvernek van automatikus sebzése, illetve egy általunk bevethető speciális extrája is, tehát a csaták még a messzi felülnézet ellenére is akciójátékos intenzitásban telnek. A változatosságot tovább erősíti, hogy 54 perk közül ötöt vihetünk magunkra minden pályára, valamint, ha az extra kihívásokat és a magas pontszámokat hajszoljuk, 18 nehezítő mutátor is tetszés szerint bekapcsolható. A perkek közt találunk a gazdaságra, a harcra, a védelemre, a szövetségesekre és minden másra koncentráló darabokat – az egyik igen specifikus darab például újratölti a kimerült bányákat, így másik pedig a hozzánk legközelebbi torony lőtempóját csaknem megháromszorozza.

[+]

Mindez persze nem lenne ennyire élvezetes, ha a pályatervezés nem dolgozna alá mindennek. Jelenleg kilenc, alaposan eltérő kialakítású pálya áll rendelkezésre, és mindegyikhez jár öt speciális perk-fegyver-mutátor kombináció is, különleges kihívásokat biztosítva. De egy-egy pályán is állandóan változó taktikára lesz szükség – mindig látjuk, hogy honnan ömlenek majd ránk az emberi katonák, az óriáspókok, a megveszekedett ostromgépek, a szörnymadarak és még ki tudja milyen bestiák, és így minden hullám a taktikánk újragondolásával jár, minden aranypénz elköltése nehéz döntéssé alakul. Némelyik ellenfél lassú, de több száz HP-val rendelkezik, mások pedig az első érintésre felrobbannak, de lehet, hogy tucatjával sietnek a központ felé. Van, amelyik a tornyokra vadászik, egy másik mindenáron minket kerget, de olyan is akad, ami megsemmisülésekor felrobban. A későbbi pályákon ostromgépek és zeppelinek tömegei, vagy akár óriási főellenfelek zárják a csatát, amelyek csak úgy hányják magukból az egységeket, és képesek akár egyetlen érintéssel is megsemmisíteni épületeinket.

[+]

A Thronefall ezeket az izgalmas, változatos, és ami talán még fontosabb, roppant élvezetes csatákat és építkezéseket bő egyévnyi korai hozzáférés után most már 1.0-ás verzióban kínálja. Ezt az időszakot remekül használta ki a két fejlesztő, és ma már minden segítséget megkapunk az ütközetek taktikus menedzseléséhez. Igaz, az Endless játékmódra szerintem még ráférne egy alaposabb átgondolás, de ezen túl nem tudok belekötni a programba: látványvilága roppant stílusos, zenéje kellemes aláfestést nyújt, és én még 20 óra után sem untam meg a különböző bónuszok és máluszok kombinálgatását, a lehető legmagasabb pontszámok hajszolását. Noha nem tudnám egy konkrét műfajba besorolni, ez már cseppet sem zavar – szerintem a Thronefall a következő években nem nagyon fogja elhagyni a gépemet, mert egy-egy negyedórás menetet bármikor szívesen beiktatok az életembe.

A Thronefall PC-re, valamint Switch-re jelent meg.

Összefoglalás

Valahol a városépítő játékok és az akciódúsabb tower defense-ek határvidékén egyensúlyozik a Thronefall, mindenhonnan a legjobb játékelemeket kicsemegézve. Fegyver- és perkválasztásunktól függően tényleg jelentősen eltérő játékmenetet és kihívásokat kínál, a városépítés pedig egy extra réteg stratégiát biztosít neki. Még ma is kevés az ennyire azonnal megragadó, ennyire jól játszható program!

A Thronefall legfőbb pozitívumai:

• Kiválóan játszható, és igen élvezetes;
• rengeteg fegyver, perk és mutátor teszi változatossá;
• ma már gyakorlatilag hibátlanra csiszolódott.

A Thronefall legnagyobb hiányosságai:

• Az Endless mód egyelőre nem tökéletes.

Bényi László