Ami változott

Eleinte a Settlers sorozat korai darabjaiban egészen komplex és jól finomhangolható rendszert kaptunk, ahol rengeteg csúszkán át lehetett állítgatni, hogy mit, hol és milyen mennyiségben termeljenek, milyen sorrendben és hová szállítsák a szajrét, valamint főleg azt, hogy a megtermelt kaját kik kapják meg. Na, ezt az egészet jól kidobták a francba “egyszerűsítés” címszóval, pedig a Settlersnek ez volt a sava-borsa. Ugyan kell építenünk úthálózatot, de azon nem kézről kézre adják a józsik a cuccot, mint hajdanán, hanem végigviszik az árut A-ból B-be. Ha áldozunk köveket is az útépítés oltárán, akkor ugyanezt már futva teszik meg, ha pedig nagy mennyiségű szajrét kell hurcolni, akkor — ha van — beszállnak a szamaras kordék.

Kiképzőközpont a raktár mellett, hogy a betárolt fegyver hamar a helyszínre érkezhessen [+]

Ez viszont sajnos pont azt a faktort vette ki a játékból, ami olyan nagyon fontos volt korábban: egy jól megtervezett úthálózat félsikernek számított, mert kulcsfontosságú volt, hogy odaér-e időben a cucc a megfelelő helyre: a deszka az építészhez, az arany a katonához, a szén a fegyverkovácshoz, a liszt a pékhez… Ez utóbbi most már csak azért sem lényeges, mert alapesetben a kajára semmi szükségünk, mindenki termel és dolgozik akkor is, ha nincs élelme, pedig pont az volt a szépsége a Settlersnek, hogy ráfeküdhetett ugyan a játékos a bányászatra, de semmire nem ment vele, ha nem tudta etetni a bányászokat. Most ráadásul ki sem merülnek a bányák, ha egyet nyitunk, akkor az végig ontani fogja a nyersanyagot. A kaja szerepe csupán arra korlátozódott, hogy ha tudunk neki vinni olyan étket, amit épp megkíván, akkor többet termel, de ez majdnem lényegtelen a sikeresség szempontjából.

Ezeket a gaz banditákat a magasan képzett seregem semmi perc alatt szétszedi [+]

Az is új, hogy miképp szerzünk területet. Most már nem katonai létesítményeket (őrházakat) kell tenni a határra, ilyenek nincsenek is. A kétféle építhető torony kitolja ugyan a határokat, de a mérnököket kell megkérni, hogy bővítsék a területet, ezt a sziget széléig, sziklás hegyek aljáig, vagy ellenséges területig bezárólag bármikor szívesen megteszik, ha éppen nem egy építkezésen van rájuk szükség. Persze mérnök is képezhető, ha van elég szabad emberünk és egy legyártott kalapácsunk. Szabad embert úgy szerzünk, hogy építünk sima lakóházakat, ott termelődnek az emberek rejtélyes és megmagyarázhatatlan körülmények között, mert ebben a birodalomban mindenki egy életerős felnőtt ember, látszatra férfi, de női hangon is beszélnek, szóval nem tudni az igazságot.

Itt óvatosan haladtam az ellenfél irányába roppant méretű hadtestemmel, mert nem tudtam, hogy egy darab katonája sincs még [+]

Vagyis a korábbi, kvázi szükségszerű kezdeti pepecselés és a támogató infrastruktúra létrehozása helyett most jóval buflákabb lett a taktika: küldd ki a mérnököket területet szerezni, hogy találjanak nyersanyag-lelőhelyet, szén és vas kell leginkább, rántsd fel a bányákat, a kohászatot és a fegyverkovácsot, aztán a katonai kiképzőközpontot és kezdd el termelni a hadsereget. Ehhez persze kell kő és fa, előbbi eleinte lesz bőven, mert olyan térképet kapsz, amin ott lesz a központ közelében, fát pedig kivág a favágó, de ha elfogy, akkor elég letenni egy erdészt. Ő korábban mászkált az erdőben és facsemetéket helyezett el, amik egy idő után megnőttek és a favágó ki tudta termelni, most viszont a hátsó kertben felneveli a fákat, aztán ki is vágja kapásból, szóval ha van három erdészed, akkor favágó sem fog kelleni.

Jó, győztem, de semmi eufória nem volt benne, egyszerűen hamarább lett katonaságom és bevonultam a központba [+]

Magyarán az építhető házak zöme kvázi dísznek van, no meg hagyományból. És ez számomra jól haza is vágta a játékélményt, egy sima katonásdi lett a Settlersből, ami persze grafikai szempontból, hangulat tekintetében reflektál az elődökre, de pont a dolog mélysége, összetettsége és a tervezési, kombinációs képességek próbára tétele hiányzik belőle. Mintha azt mondták volna a fejlesztők, hogy tételezzük fel, hogy az átlagos játékos egy kretén, inkább ne terheljük mindenféle beállításokkal, babrálással és potenciális kudarcélménnyel. Ez egy nagyon szomorú irány, mert bár nem vagyok egy hardcore játékos, de pont a kihívásokat keresem egy stratégiai címnél, nem pedig a rusholást végig a pályán csak azért nyerve meg egy meccset, mert nekem hamarább lett tízzel több katonám. Egy pár pálya erejéig játszottam a story móddal, de az tényleg semmi kihívást nem tartogatott, után online multiplayer skirmish vonalon vágtam bele pár partiba, de ezek kábé ott véget is értek, hogy felbukkant a hadseregem az ellenfél bázisa mellett, mire a kolléga megszakította a kapcsolatot. Nyilván benne van a lehetőség, hogy két hasonló képességű játékos órákon át gyűri egymást, akkor lehet, hogy számít, hogy mennyi kenyeret habzsol fel a bányász, talán a taktika is kidomborodik több részre bontott hadsereg többfrontos támadásával, no meg fel lehet állni szinte a nullából is egy időben felrántott raktárral és a köré épített kicsi, de hatékony infrastruktúrával, de nem ez a jellemző. Az nyer, aki előbb csinál katonákat és ér oda a másik júzerhez, akinek mondjuk még egy darab sincsen.

Itt megpróbáltam kilépni, de a YES gomb nem csinált semmit [+]

Mondjuk el a rend kedvéért, hogy nem csak 1v1 partik, hanem 2v2 és 4v4 is opció, de ezeket nem tudtam kipróbálni, mert sosem volt annyi júzer az Ubisoft szerverén, hogy összejöjjön egy meccs. Vannak mikrotranzakciók (mint egy falat kenyér), ezek jellemzően vizuális add-onok, a játék sikerességét nem befolyásolják. Működni fog majd a cross-platform multi, hátha a konzolos kiadások megjelenését követően lesz esélyünk ellenfelet találni online, de ha találunk is, akkor is a nicknevén kívül semmit nem tudunk róla, de még a 2v2 és 4v4 játékok során sem lehet egymással csevegni. Ez a Settlers már rég nem az a Settlers, ettől még egy játszható realtime stratégia, csak pont azokat a dolgokat ölték ki belőle, amik a korábbi (vagyis inkább korai) részeknek rajongótábort szereztek. Ha marketinges lennék, akkor azt mondanám, hogy egy áramvonalas, kezdők számára is sikerélményt okozó, egyedi látványvilágú RTS, de ha játszottál a korai elődökkel (főleg az első, második és harmadik résszel), akkor azt fogod észrevenni, hogy a kezdetben magával ragadó hangulat után nem találod a kihívásokat.

A The Settlers: New Allies legjobb pontjai:

• Még mindig látványos és egyben cuki a grafika;
• csapatokat alkotva is lehet egymás ellen játszani;
• a területszerzés a mérnökökkel jóval logikusabb, mint korábban;

A The Settlers: New Allies leggyengébb részei:

• kiveszett az aprólékos menedzsment;
• nemigen kínál kihívást és egysíkúvá válik.

Bog