A Pandemic Studios 2007-ben jelentette be legújabb és most már sajnos a legutolsó játékát, a The Saboteur produkciót, amely a második világháború Párizsában játszódik, szép francia és egyéb nemzetiségű meztelen és nem pucér női egyedekkel fűszerezve. A történet szerint a 1940-es évek elején járunk, a játékos Sean Devlint alakítja, az ír származású autóversenyzőt. Éppen egy ünnepélyes futamra készülünk, hogy bizonyítsuk vezetési tudásunkat, ám a futam alatt a későbbiekben főellenséggé avanzsált Kurt Dierker a cél előtt egy jól irányzott pisztolylövéssel kilövi autónk gumiabroncsát, így kiejtve minket a győzelemből. Sean nem bírja elviselni az igazságtalanságot, ezért a játékbeli legjobb barátjával elhatározzák, hogy a mélybe lökik a náci tiszt versenyautóját. Az incidens után rögtön lebuknak, hisz a kárt Kurt titkos bázisán követték el, így hát nem csoda. Angol kémeknek tekinti Seant és barátját. Fogságba esnek, és innentől minden a feje tetejére áll. A játékos első feladata a titkos kutatóbázis elhagyása lesz. További részleteket nem árulok el, tessék felfedezni magatoknak, hogy Sean Devlin társaságában milyen piszkos ügybe keveredhettek bele. Sean Devlin egyébként valós személy volt, és valóban a bemutatott időszakban élt. 1903-ban született, anyja francia, apja angol származású. 1926 előtt sofőrködéssel kereste kenyerét, míg nem Bugatti versenyző lett. Amikor a náci Németország megszállta Franciaországot, hősünk Angliába menekült és beállt a hadseregbe. Azóta szabotőrként tevékenykedett barátjával Robert Benois-zel. Ő vezette a „Chestnut” hadműveletet, ami végül megbukott, s vele együtt hősünk is kudarcot vallott, ami halálát is jelentette egyben. Sajnos ilyen a kémélet.

A Saboteur játéktípusát tekintve egy sandbox stílusú, külső nézetes (TPS) akciójáték, amelybe kedvünk szerint még a fedezékeket is kihasználhatjuk, ami főleg lopakodáskor fog jól jönni. Sokan hasonlítják éppen ezért a GTA játékokhoz, így sok játékos bele se mer majd kezdeni, mert úgy vélik tapasztalataik során, hogy ez a játék is csak egy gyenge, szabadon mászkálós utánzatnak tűnik. Igen ám, de a megszállás és a háborús párizsi hangulat olyan löketet és hangulatot nyújt, hogy muszáj kipróbálni a játékot. Aztán meg ne csodálkozzatok, hogy beszippant az atmoszférája. Mert bizony Párizst így még sosem láthattuk, se a valóságban, se játékokban. Minden egyes náci által megszállt terület valamint maga az Élet fekete-fehérben, mondhatni Sin City stílusban tündököl. Amint felszabadítjuk az ott élő lakosságot a nyomás alól, azonnal letisztult, színes és egyben mesés stílusú látképet kapunk.

A játékban természetesen van főküldetés és mellékküldetés is, utóbbit egy pszichológus doktornál és egy papnál is felvehetünk, de emellett még bunkereket, feltöltő állomásokat is megtisztíthatunk. Utóbbi szabotőr akciót érdemes lopakodva megtenni, hiszen körültekintőbben robbanthatunk biztonságos érzetben. De senki se gondoljon Splinter Cell szintű lopakodásra, mert sajnos közel sem sikerült olyan jól kidolgozottra ennek kivitelezése. A főküldetések kellően változatosak, de akad nagyszerű és hangulatos mellékszál is, amelyet a kínai doktorúrnál érhetünk el. Nagyon élvezetes küldetéseket adott, tehát mindenképpen csináljátok meg őket.

Elindítva a játékot: egy hatalmas és meglehetősen pompás mulatóban kezdünk részeg nácik és gyönyörű fél pucér nőkkel (már amennyiben be van kapcsolva a Nudity), itt találkozunk felettesünkkel, aki beavat a szabotőrködő életbe. A játék hangulata és zenéje szinte kiemelkedő, a történelem és a második világháborús fanok minden bizonnyal kedvelni fogják a Saboteurt. A megszállt területeken horogkeresztes zászlók domborítanak, amelynek célja a párizsi lakosság demoralizálása valamint a hangos bemondó propaganda szempontból is igen jól szerepelt. A sandbox játékban természetesen van közlekedés, az emberek és a korhű autók jelenléte mindenhol domináns, még a vidéki párizsi tájakon is találkozni fogunk velük. Ha szabad így kijelenteni, majdnem kaptunk egy élő és mozgó Párizst a Pandemic fejlesztőitől. Az autókat GTA módjára elköthetjük, aminek irányítása közel sem sikerült olyan jóra, főleg kanyarodáskor fogunk sokat káromkodni vagy rossz hangulatban lenni. Vezetési élményt teljesen elfelejthetjük, aki erre vágyik az menjen NfS: Shiftezni inkább. Na jó, nyilván nem várunk el egy sandbox és sztori orientált játéktól, hogy maximális vezetési élményt biztosítson, de ettől még a GTA 4-ben is sokkal kényelmesebben vezethetőbbek voltak a járgányok. Reméljük azért a Mafia második részében már a közlekedési szabályokat is figyelembe kell majd vennünk, hiszen erről csiripelnek a belső informátoraink. A Saboteurből és a GTA 4-ből ez sajnos kimaradt. A kocsikat a mulató bárok helyiségénél ingyenesen bérelhető garázsokban tudjuk tárolni.

A sztori előrehaladtával folyamatosan unlockolhatjuk a jobbnál jobb fegyvereket, perkeket fejleszthetünk valamint térképrészleteket is vásárolhatunk a szabotőr pontokból adódóan. Célszerű mindig robbanószerekkel megpakolnunk puttonyunkat, amellyel akár küldetés közben is robbantgathatunk fontos náci épületeket, őrtornyokat, hiszen ezáltal kapunk zsét illetve pontokat, amelyekből fontos fejlesztéseket érhetünk el. Hátulról megfojtva a német őröket pedig felhasználhatjuk az uniformisukat, ami igazán megkönnyíti lopakodási módszereinket. A Gestapo tiszteket meglehetősen nehéz megközelíteni, hisz további egyenruhások is állnak mellettük. A német uniformisok sajnos nagy bánatunkra nem tárolhatóak, mint mondjuk a Prototype játéknál. Hiába nagy kínkeservesen megszereztük a Gestapo öltözetét, de ha lebukunk a német katonák előtt azonnal eltűnik a nagy semmibe. Nagy kár ez, számomra ez hibapontnak számít a végső értékelésnél. A karakterünknél van egy úgynevezett kör alakú radar, amit néznünk kell behatolás közben, hiszen ha feltöltődik és körbe ér a csík, akkor vagyunk nagy bajban. Lebuktunk, riadóztatják a német gyalogosokat és jön a Rambó játékstílus. Ez a játékstílus, ami a Saboteur produkcióhoz nem igazán passzol, de emellett még a lopakodás sincs tökéletesre kidolgozva, mint ahogy azt már fentebb említettem. A játékban a kettő játékstílus között kell majd ügyködnünk, így sikeresen elérhetjük céljainkat és a végső végkifejletet is Kurt Dierkerrel, ami nagyon pazarra sikeredett, nem beszélve arról sem, amikor egy Zeppelinbe kell belopóznunk a játék felénél. Fenomenálisra sikerült, annál a résznél szó szerint elolvadtam és dicsértem a Pandemic srácait.

Sean Devlint akkor röhögtem ki, szó szerint már majdnem leestem a székről is, amikor megpillantottam véletlenül, hogy tud épületeket is megmászni, s ezt olyan gyorsan és dinamikusan teszi, hogy Alatairt vagy Eziót vagy magát Pókembert is megszégyenítené. Ejnye Pandemic. Ezt talán nem kellett volna. A mozgáskultúra mellé még a fejlesztők beépítették az egészen jól működő verekedési stílust is, ami persze csak akkor jön jól, ha tényleg bunyóznunk kell. A fegyverkezéssel együtt használva a rendszer sajnos nem tökéletes. A hangok terén remekel a játék, főleg zenei téren. De ezen nem is csodálkozom, hiszen Chris Young írta a dalokat a Saboterhöz, ami mindezek mellett még hangulatos és korhű is. A szinkronszínészek kiválóak lennének, ha nem erőltettek volna rájuk a francia akcentust, ennek ellenére mégis azt kell mondjam, hogy értékelhető munkát végeztek a színészek is. A grafika meglehetősen mesés, rajzos, már amikor letisztul a kép előttünk. A megszállt területeken a látványosság bizony noir hangulatot kelt sok emberben, és ez teszi kellően egyedivé az EA játékát. Dicséretes!

Összegzésül a játékról elmondható, hogy az EA a Pandemic fejlesztők segítségével egy igen csak tisztességes és korrekt munkát tudtak összehozni, annak ellenére, hogy a konkurencia és a mai elvárások bődületesen magasak (GTA, stb). A játékhoz sajnos nincs többjátékos mód, de talán jobb is így, amúgy a teljes játék végigjátszása 10-12 órát vesz igénybe Xfire és Gamespy Comrade számításai szerint, de aki robbantgatni akar német előretolt állásokat, bázisokat, őrtornyokat, Zeppelineket levadászni az égről AA gun segítségével és perkeket fejleszteni maxra, annak akár 18-20 órára is felugorhat a teljes játékidő. Aki tűrhető történetre, tökéletes grafikai stílusra, gyűjtögetésre, cicis csajokra vágyik, az teljes mértékben nyugodtan próbálja ki. A 2009 ünnepi szezonnak az egyik legnagyobb kellemes csalódása. Vegyük azt is figyelembe, hogy korunk egyik legszebb második világháborús sandbox játéka. A The Saboteur kapható PC-re, Xbox360-ra és PS3-ra.