Üdvözöllek dicső lovag, mutasd meg a dimenzióidat!
A játékok varázsa, hogy új, a valóságban lehetetlen világokba tudnak elrepíteni minket. Hol a múltba, hol fantasy világokba, hol sci-fi univerzumokba – néha pedig szimplán meseszerű, kellemes helyszínekre. Időnként ugyanis pont utóbbira van szükségünk: egy kis kellemes kikapcsolódásra, szellemes hangvételre és vidám hangulatra, extrém kihívások és sok stressz nélkül. A Plucky Squire ezt nyújtja amellett, hogy ötletesen visz metanarratív elemeket játékmenetébe, de párhuzamosan utaztatva minket vissza gyerekkorunkba és akkori fantáziánk világába.
Jot, a címadó bátor harcos Mojo világának ifjú, víg hőse, aki cimboráival együtt tucatszám legyőzte már a galád Humgrumpot. A gonosz azonban egy mindent megváltoztató igazságra bukkan: mindannyian egy mesekönyvben élnek, ahol Jot mindig is a hős, míg Humgrump örökre ellenfele lesz. Speciális képességekre szert téve a beste lény kirúgja a lapokról figuránkat, akinek így mind a lapok 2D-s, mind a környező valóság 3D-s terepein helyt kell állnia. Az eredmény pedig egy elképesztően bájos és szerethető kaland, aminek legfőbb problémája az, hogy talán túlzottan fogja a játékos kezeit.
A móka elsősorban egy ügyességi kalandjáték hol síkban, hol térben, minijátékokkal és egyszerűbb logikai fejtörőkkel megtűzdelve. Mindent áthat egy vidám, kedves, szívmelengető hangulat, valamint metanarratív elemek, amik egyedivé és izgalmassá teszik – merthogy ugye a karakterek tudják, hogy eleddig egy mesevilágban éltek. Jottal ki-beugrálhatunk a könyvbe, sőt, kintről akár lapozhatunk is. Van, hogy átrendezhetünk szavakat, így hatva ki a valóságra, miközben társaink csak ámulnak, hogy miféle csodák zajlanak környezetükben. A harcok nem túl bonyolultak, és ugyan lehet a fellelhető kincsekből fejlesztéseket vásárolni, ezek nemigen osztanak vagy szoroznak – általában csak csapkodni és kerülgetni kell a továbbjutás érdekében, a nagy trükkökre nincs szükség. Olyannyira nem, hogy szerintem a játék meglett volna viadalok nélkül is; igaz, akkor a konfliktus ábrázolása lett volna még nehezebb dolog.
A tudás hatalom
Elképesztően vagány húzás kilibbenni a nagyvilágba, ahol a mesekönyveket lapozgató gyerek szobája biztosít friss lehetőségeket, új játékmechanikákat és szó szerint nagyságrenddel nagyobb helyszíneket. Bogarakkal küzdhetünk építőkockák között, hídként használt vonalzókon mászhatunk át és barkácsolt várakat fedezhetünk fel a lineáris szegmensek során. Időnként a kinti elemek sík felületeibe juthatunk be: sci-fi tematikájú bögréken körbe-körbe repkedve küzdhetünk meg szörnyekkel, vagy épp prehisztorikus veszélyekbe bonyolódhatunk a plüss- és akciófiguráknak köszönhetően. Ez az egész nagyon egyedi és kreatív, a mélységet pedig könnyedén felváltja a változatosság.
A meseszerű, kedves világ pedig magában hordozza azt, hogy ez a játék mindenkihez szól. Ennek a törekvésnek azonban egyik nagy hátulütője a Plucky Squire legnagyobb hibája is, ugyanis a program egyszerűen nem tud minket magunkra hagyni, szabadon gondolkodni, a magunk feje után menni. Állandóan tippeket kapunk arról, hogy mit kellene csinálni, merre kellene menni, és folyton emlékezteti Jotot valaki – jó szájbarágósan –, hogy az adott kihívás teljesítéséhez mely képességére lesz szüksége. Ez pedig igazán megöli a felfedezés örömét és kalandvágy élményét, arról nem is beszélve, hogy így milyen kevés diadalérzetet megjelent egy feladat előre szánkba rágott megoldása. Az eredmény így nem egyszer olyan, mintha egy roppant keskeny utat kellene úgy bejárni, hogy közben legalább öten fogják kezünket-lábunkat, nehogy elessünk.
Fájó dolog ez, mert minden más tekintetben a Plucky Squire egy kifejezetten kreatív gondolat igen szórakoztató és szeretnivaló megvalósítása lett. Tele van humorral és lélekkel, duzzad a frappáns fantáziától és igazán kölyöknek érezhetjük magunkat játék közben. Jól váltogatja játékmenetét, minijátékai jópofák, és elejétől-végéig képes lekötni még a kérges lelkű veterán kalandort is. A túlzott vezetést leszámítva nehéz nem ajánlani, mert kellemes délutánokat lehet eltölteni vele, az viszont néha tényleg idegesítővé válik. Akit azonban ez kevéssé zavar, az Jot dimenzióközi ugrálásai közepette visszautazhat egy egyszerűbb, kellemesebb korszakba.
A The Plucky Squire PC-re, PlayStation 5-re, Switchre, és Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztpéldányt a kiadó Devolver Digital biztosította.
Összefoglalás
A Plucky Squire egy 2D-t és 3D-t keverő műfaji hibrid egy dimenzióugráló lovagról, aki mesekönyvéből ki-bemászkálva ügyködik a világ megmentésén. Humoros, kedves, színes és szórakoztató, tele jó ötletekkel – a legnagyobb hibája pedig az, hogy túlzottan szájbarágós, és nemigen hagyja a játékost kibontakozni. Ez túlélhető, főleg akkor, ha egy fiatalabb játékosról van szó, akinek még jól is jöhetnek e tippek.
A The Plucky Squire legfőbb pozitívumai:
- Imádnivaló hangulat, pazar humor;
- kreatív játékmenet és remek ötletek;
- nincs elnyújtva és változatos.
A The Plucky Squire legnagyobb hiányosságai:
- A harcrendszer túlzottan le van egyszerűsítve;
- nemigen engedi a játékost érvényesülni, állandóan fogja kezünket;
Georgiadisz Leonidas