Karateka 2023

A másik teljesen új játék a Karateka Remastered, ami új színekkel, nagyobb felbontással és modern irányítási rendszerrel egészítette ki az eredeti játékot. A harcrendszer nem lett bonyolultabb, bátor karatemesterünk sem kapott új mozdulatokat, de mégsem teljesen ugyanaz a 2023-as verzió, mint az 1984-es: az egyik korábbi digitális tárlatban ugyanis megtudtuk, hogy a kiadó kreatívjai annyira belelkesültek a játék iránt, hogy azt saját ötletekkel akarták kibővíteni. Több más kísérlet mellett az is a tervek között volt, hogy egy feketepárduc bevetésével színesítsék a játékot, és bár – természetfilmekből kopírozott – sprite készült akkor az állathoz, az a játékba végül nem került be. A grafikákat sikerült megtalálni egy ősi floppyn, és a Remastered verzióban egy aprócska puzzle erejéig találkozhatunk a ragadozóval – pontosabban, ha mindent jól csinálunk, csak a jószág árnyképét látjuk majd. (Az új játék fejlesztői kommentárt is kapott, és ez bővebben is mesél erről az extráról.)

[+]

Bár a Karateka Remasteredért igazán csak a Making of Karateka részeként lehet lelkesedni, így is felteszi a koronát a kiadványra. Megőrzi az eredeti szellemiségét, kisebb újításai és grafikai modernizálásai pedig még a régi rajongókat is kielégítik majd. Rajongók pedig vannak – az interjúk során például Tom Hall (az id Software alapítója), John Tobias (az első négy Mortal Kombat társalkotója és karaktertervezője), valamint Raph Koster (az Ultima Online és a Star Wars Galaxies elsőszámú kreatívja) lelkesednek a játékért, megosztva réges-régi élményeiket, legyen szó Mariko hercegnő reakcióiról, a keselyű által jelentett veszélyekről, vagy éppen a filmes tálalás láttán érzett sokkról. A programban természetesen megtekinthető az a rajongói levél is, amit egy fiatal programozó írt az általa lenyűgözőnek tartott játékról – ő John Romero volt.

[+]

A Gold Master Series egy olyan fellengzős fantázianév, amellyel az első felvonás alapján még minden cinizmusommal együtt is csak egyetérteni tudok. Nem tudom, mi lesz a következő feldolgozott játék a szériában – a Prince of Persia adná magát –, de csak remélni tudom, hogy ott még jobban belemásznak a részletekbe, és azt is, hogy kicsit kevésbé Amerika-centrikus lesz a gyűjtemény fókusza. Mert ha már Karateka, hát egy-egy screenshotnál a bizarr színárnyalataikkal különversenyt vívó DOS-os, illetve PC-98-as verziók, vagy akár az Amstrad-változat is talán többet érdemeltek volna – a teljesen elhallgatott Spectrum-kiadásról nem is szólva. (Nem, kapzsiságomnak semmiféle határai nincsenek – jogi problémák ide, technikai nehézségek oda, tessék minden verziót játszható formában a kollekcióba pakolni!)

Minden játék megérdemelne egy ilyen minőségű tiszteletadást. Mindegyik. A Karateka mellé tehető legendás alkotások azért, mert minőségükkel, a velük eltöltött órák százaival ezt bőven kiérdemelték. Az idő előtt megjelent, vagy épp a relevanciáról évekkel lekésett, vagy egyszerűen csak rosszul kitalált vagy technológiailag elbaltázott programok pedig azért, mert valószínűleg azokból lehetne igazán tanulni – ráadásul az azok színfalai mögött történt események talán még érdekesebbek is, mint a sikertörténeteké. Csak drukkolni tudok neki, hogy a Digital Eclipse sorozatban kapja a megrendeléseket az efféle alkotásokra – sőt, hogy a múzeumjáték saját, pezsgő, rivalizálással teli önálló műfajjá váljon! Sokkal szívesebben fizetnék az így becsomagolt régiségekért, mint egy egyszerű HD-újrakiadásért, vagy egy emulátorral összecsomagolt drága ROM-gyűjteményért. A Making of Karateka új szintet jelent a videojátékos tiszteletadások, a digitális archeológia terén – aki csak egy kicsit is érdeklődik a nyolcvanas évek játékvilága, a játékipar korai gyermekévei iránt, az nem teheti meg, hogy kihagyja.

A Making of Karateka PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

A Making of Karateka után minden más nosztalgikus újrakiadás és játékgyűjtemény lélektelennek és igénytelennek fog hatni. Nyilván akkor üt igazán nagyot, ha az ember 1984-ben (vagy idehaza inkább valamikor a nyolcvanas évek második felében) találkozott már ezzel a sok tekintetben forradalmi játékkal, de a kiadvány van olyan érdekes és minőségi, hogy puszta információs értékével is le tudja nyűgözni azokat, akiket érdekel kedvenc hobbink kezdeti korszaka, és annak csúcsjátékai.

A Making of Karateka legfőbb pozitívumai:

• Messze a legigényesebb eddigi retró tiszteletadás;
• játszható prototípusok, meg-nem-jelent-játékok, eltérő verziók;
• két teljesen új játék a régiségek alapján;
• az Atari 50-ben megismert tökéletes körítés;
• új és régi interjúk és szkennelt fejlesztési anyagok tömege.

A Making of Karateka legnagyobb hiányosságai:

• Ha az ember pofátlanul maximalista, pár verziót hiányolhat.

Bényi László