Ellie

Annak ellenére, hogy biztos találhatnánk olyan kép-párokat, amelyeken valamelyik Uncharted rendkívül hasonlít a Last of Us egyik jelenetére, a két játék által biztosított élmények közt hatalmas szakadék tátong. Még csak nem is azért, mert itt sokkal fontosabb a lopakodás, és mert van tárgykészítés, hanem sokkal inkább azért, mert a két széria érzelmi töltete radikálisan eltérő. Az Uncharted mindig is, még a sötétebb pillanatokban is néhány jóindulatú kópé filmszerűen óriási kalandjairól szólt; romantikáról és kincsekről, no meg az utolsó pillanatban ravaszul átejtett ellenfelekről. A Last of Us viszont az emberi civilizáció elmúltát dolgozza fel, no és azt, hogy az évtizedes érzelmi veszteség mit tud tenni az emberrel.

A nagyjából egy év hosszúságú utazás során párosunk a 2033-as Amerika minden elemével találkozik: az új világban is a régi parancsnoki láncolathoz hű katonákkal, a szörnyű nélkülözések alatt megroppant, kannibállá vált bandavezérrel, a fertőzöttek elleni harcot afféle játékként kezelő, a magányban lassan becsavarodó remetével – és szerencsére pozitív példákkal is. Találkozunk fivérét védő nagytestvérrel, mindentől messze új életet teremtő közösségekkel, és persze ott vannak a Firefly-tudósok is, akik évtizedekkel az civilizáció szétzilálódása után is a gyógyírt keresik.

[+]

Ebben pedig Ellie kulcsfontosságú figura lehet, hisz ki tudja miért, a fiatal lány immunis a cordyceps-fertőzésre. Eleinte ezt persze még Joel sem hiszi el, de a veszélyes úton hamar bebizonyosodik, hogy Ellie nem hazudik – és eleinte ez fűti Joel elszántságát is. A reményeit rég elveszített komor Joel előtt ezzel ugyanis végre megcsillan az új reménysugár, és ezért hajlandó saját élete kockáztatásával is a kamaszlányt kísérgetni és védelmezni.

[+]

Legalábbis eleinte ez az őt működtető erő, de ahogy egyre több időt töltenek együtt, úgy változik meg az eleinte meglehetősen ellenséges páros viszonya. A nagyjából egy éves utazás során Joel és Ellie előbb harci partnerré, majd baráttá válnak – és számomra e viszony alakulása és ábrázolása az, ami oly felejthetetlenné tette az első Last of Ust. Ezt a remake-et, illetve a nagyjából két éve megjelent második részt egymás után kipróbálva látszik, hogy a Part 2 mennyivel érettebb és jobb játék volt, ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy az első rész által jelentett alapok nélkül az létre sem jöhetett volna. Annak legemlékezetesebb pillanatai sokszor az eredeti egy-egy elejtett félmondatára épülnek, és persze az a történet, az azáltal kiváltott igen erős érzelmek is csak azért működnek, mert itt megélhettük Joel és Ellie találkozását, majd egymásra találását is.

[+]

Azzal sem lehetne vitatkozni, hogy a második rész játékmenete is rengeteget fejlődött – de ettől még az első rész e felújítása is kiválóan játszható lett. Bár nem kaptuk meg a második Last of Us elképesztő mesterséges intelligenciáját, az emberi ellenfelek így is okosabbak lettek, mint 2013-as elődeik voltak. A karaktermodelleket mind újraépítették, és mind sokkal kifejezőbb és részletesebb lett, mint a régi verziók. Új fegyverfejlesztési animációkat kaptunk, a fertőzöttek mozgását finomították, és legtestesebb képviselőjük már képes arra a rohamozó támadásra is, amely oly félelmetes volt a második részben. A változtatások jelentős része a menüben várja az embert, de így is több száz, talán több ezer apró átalakítás érte a tényleges játékot is. Néhol a fedezékeket variálták át kicsit, máshol az egykor a PS3 hardveres korlátai miatt kicsit kidolgozatlanabb részeket rendezték be jobban, megint máshol pedig az aljnövényzet lett dúsabb vagy épp a látótávolság lett nagyobb.

[+]

Eltérő grafikai módok is rendelkezésre állnak, elsősorban tévénk tudásától függő módon lehetővé téve az eltérő opciókat. Bár natív 4K felbontás is rendelkezésre áll 30 fps tempó mellett, szerintem a rögzített 60-as tempó (vagy még inkább, VRR-re képes kijelzőn a szabadon engedett képfrissítés) sokkal jobb választás. Természetesen a teljesen újrakevert hangok-zenék is támogatnak minden modern szabványt, és még a Dualsense kontroller is kapott pár új funkciót. Elsősorban a hallássérültek érdekében került be az a lehetőség, amely a párbeszédek érzelmi töltetét a kontroller finom rezgésével is hangsúlyozza, de ez hallóként is élveztem. Számomra csak érdekesség volt, de a gyengén látók számára fantasztikus lehetőség, hogy a Part 1-ben bekapcsolható az átvezető jelenetek narrációja is, amely elmondja, hogy éppen mi történik a képernyőn.

Ezen túl a remake megkapta utódjának sok megoldását arra, hogy a Last of Ust a különféle fogyatékossággal élők számára is játszhatóvá, élvezhetővé tegyék. Sok más mellett például már hat nehézségi fokozat van (plusz egy külön „egyetlen élet” kapcsoló), aktiválhatók különféle csalások is, és további részletek is állíthatók – megoldható például, hogy a harcok a lehető legnehezebb fokozaton maradjanak, a lőszer mennyisége viszont a legkönnyebb szintet idézze.

[+]

E változtatások mellett egy csomó extra – régi és új festmények, modellnézegető – kibonthatóvá válik a játék során szerzett pontokkal, megnyithatunk egy sor új ruhát hőseinknek (Ellie-nél ez főleg Sony-játékok logóival díszített pólókat jelent), van rendezői kommentár, és még a fejlesztőkkel készített podcast-beszélgetések is a csomag részét képezik. Sok más nyelv mellett teljes magyar lokalizáció is bekapcsolható, nagyjából a szokásos minőségben: a más nyelvet nem ismerők számára tökéletesen fogyaszthatóvá teszi a játékot, de azért a tényleg igényes fordítástól igen messze van.

[+]

A játék egyetlen igazi negatívuma, hogy teljes áron jelent meg, ami itthon 27.490 forintos (digitális) árat jelent (ebben benne van a kiválóan sikerült, Ellie-központú egykori DLC, a Left Behind is). Mindenki el tudja dönteni, hogy ez belefér-e saját költségvetésébe – én azt mondom, hogy bár egy nagyszerű játék igényes remake-jéről van szó, azonnali megvételét inkább azoknak ajánlom, akik anno valamiért kimaradtak a Last of Usból. (Ilyen lesz az érkező PC-s verzió megannyi potenciális játékosa.) Noha minden pillanatát élveztem, kifejezetten igényes, szeretettel készült remake-nek tartom, és megint, sokadjára is elragadott Ellie és Joel drámája, úgy érzem, hogy simán kibírnám a vétellel az első nagyobb leárazásig. Ez nem a játék, és nem is a remake hibája – egyszerűen annak jele, hogy már töviről-hegyire kiismertem a Last of Ust, és hiába sokkal jobb most e kiadás minősége a többinél, engem már nem tudott meglepni. Azonban azt is ki kell mondani, hogy a Part 1, kilenc hosszú évvel eredeti premierjét követően még ma is tökéletesen megállja a helyét, így, ha a korábbiakban nem volt hozzá szerencséd, csak ajánlani tudom!

A The Last of Us Part 1 kizárólag PlayStation 5-re jelent meg. A PC-s verzió „valamikor később” érkezik.

Összefoglalás

A 2013-ban megjelent, majd 2014-ben rögtön remasterelt verziót kapott sorozatindító Last of Us most a második rész motorjára átültetve jelent meg. Az új verzió néhány nagyobb átalakítás helyett megszámlálhatatlan mennyiségű kisebb, együtt kifejezetten remekül működő javítást kapott. Ráncfelvarrásról van szó, így nem kapta meg a második rész minden újdonságát, de még ezzel együtt is az év legjobb akciójátékai közé sorolhatjuk.

A The Last of Us Part 1 legjobb pontjai:

• Az alapjáték még ma is remekül működik;
• technikai és design-szempontból is kiváló remake;
• rengeteg új funkció, nehézségi fokozat és extra;
• nagyszerűen ágyaz meg a még jobb második résznek.

A The Last of Us Part 1 leggyengébb részei

• Az egykori multiplayer hiányzik;
• kicsit talán túlárazott.

Bényi László