Újabb műalkotás született?
A The Last Guardiannal való első találkozásom egyszerre volt csodás megdöbbenés és bosszankodásban fulladó értetlenkedés. Szerencsére a rengeteg negatív élmény mellé társult bőségesen pozitívum is. Az első órák alatt generálódott „miért nem irtották ki a rengeteg bosszantó hibát?” vagy „miért nem finomítottak még a kamerakezelésen, kezelhetőségen?” kérdéseket fokozatosan sikerült elnyomni a The Last Guardian zseniálisan érzelemgazdag narratívájának. Ez valóban nem egy hétköznapi alkotás, annak minden jó és rossz tulajdonságával egyetemben.
[+]
A The Last Guardianra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy középszerű. Egy olyan művészeti forma egyik képviselője, ahol videojátékba bugyolált érzelemlabdák durrannak folyamatosan, ráadásul a megszokott formulától teljesen eltávolodó játékmenet társaságában. Aki napjaink trendjeitől megrészegülve vág bele ebbe a mesés kalandba, az a pörgős akcióáradat helyett kétlem, hogy tud majd kezdeni valamit ezzel a különös világgal, hőseink kapcsolatával vagy éppenséggel a nyugodt és megfontolt játékmenettel.
[+]
Lehet a közel évtizedes fejlesztési idő miatt kicsit meg is késett ez a fajta művészi megoldás, azonban velem az élen mindig akad egy vékonyka réteg, aki pont az igényes és különleges, értékeket közvetíteni, érzelmeket kiváltani próbáló mesterműveket képes csak igazán értékelni a hétköznapok agymosott látványorgiái és a gyiloktengerek sűrűjében. Mert a The Last Guardian nem magyarázkodik, nem vezeti fel a cselekményt, egyszerűen csak magunkhoz térünk hősünkkel egy különös helyen, egy még különösebb lény társaságában.
A misztikus jelekkel tarkított kisfiút irányítva egy visszaemlékezésen keresztül egy eszméletlen kaland veszi kezdetét, miután a láncra vert, tollas, csonka szárnyú Tricót felszabadítjuk (valamiféle macska madár keverék griffinszerűség). Ez a Trico egyébként nem keverendő össze a klasszikus fehér atlétával, sőt bele bújni sem tudunk, maximum a hátára mászva közlekedhetünk vagy addig elérhetetlen helyekre juthatunk el, ha már megszelídítettük. A két sorstárs kapcsolata percről-percre, óráról-órára kezd egyre szorosabb köteléket képezni, a játékos szeme előtt vállnak elválaszthatatlan barátokká, ahogy egymást segítik a feladványok leküzdése során.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
