Tapasztalatok, vélemény és értékelés

Mivel az első oldalon nagyjából összefoglaltam már első benyomásaimat a játékról, ezért most rátérhetünk a tapasztalatok leírására. Kezdjük először a jókkal, szerencsére azokból van a több. Amik legjobban tetszettek a The Incredible Adventures of Van Helsing című játékban, azok a Van Helsing és kísérője, Lady Katarina által lefolytatott beszélgetések. Erre rátett két lapáttal a rengeteg poénos utalás különféle játékokra és filmekre (Legjobban a Gyalog Galoppból ismerős nyúl tetszett, ugyanaz a párbeszéd hangzott el előtte: "- A nyúlon túl?" "- Nem, a nyúl!" Na, itt pusztultam a röhögéstől.).

De lehetne említeni a piros gomb esetét (ezt nem lövöm le, hatalmas), vagy amikor Lady Katarina visszatér a vásárlásból és azt mondja Van Helsingnek: "- Itt a pénzed, én már levettem a magam 20%-át. Nézd csak, erre hogy felkapta a fejét!" A koldust is, akinek pénzt adunk ennivalóra, mire Katarina beszól: "- És én nem kapok semmit? Már több száz éve nem ettem egy falatot sem." Szóval eszméletlen beszólásai vannak mindkettőnek, ráadásul a folyamatos utalások a történet korábbi részeire, valamint a filmekre, játékokra, még jobban megdobják a hangulatot.

A grafikára és a hanghatásokra nem sok rosszat lehet mondani, a helyszínek kellőképp változatosak, a helyszínek megfelelően vannak felépítve - bár néhol eléggé behatároltak -, valamint az ellenfelek is meglehetősen sokoldalúak, így nem fogunk unatkozni. A játékmenet erősen épít a taktikai harcokra, nehezebb fokozaton komolyan meg kell gondolni, milyen képességeket fejlesztünk ki Van Helsing és Lady Katerina számára. A megtanulható képzettségek szintén sokoldalúak, ez megnöveli az újrajátszhatósági értéket is, hiszen egyszerre nem tudunk mindent kipróbálni, bárhogyan is szeretnénk.

Negatívumok tekintetében én egyedül a viszonylag kevés fegyverfajtát említeném meg (Az elején akadtak kisebb-nagyobb bugok, de ezeket közben javították a megjelent patch-csek). Az odáig nagyon is rendben van, hogy keverni kell a közeli- és távolsági harcokat, de a pisztoly és kard mellé igazán elfért volna még más is (Hogy csak egy példát említsek: lehetett volna benne nyílpuska is, mint a mozifilmben, vagy pár kisebb típusú balta).

Másik, amit szerintem lehetett volna még jobbá tenni, az a látótávolság. Habár lehet zoomolni, de mivel nem forgatható a terep szabadon, ráadásul az ellenfelek néha meglepő irányokból támadnak, nem ártott volna, ha egy kicsit nagyobb az egyszerre belátható terep. Némelyik ellenfél már messziről képes ránk tüzelni, pedig még meg sem jelent a képernyőn. A korlát miatt nem fejlődhetünk 30. szint fölé, bár azóta kijött egy ingyenes DLC a játékhoz, ahol 31-es és 32-es szintű ellenfelekkel harcolhatunk és van respawn, de ez nem éppen a legoptimálisabb megoldás.

Mindent összevetve azonban én azon a véleményen vagyok, hogy egy nagyon jó kis játék lett a The Incredible Adventures of Van Helsing. A program egy végigjátszásra nagyjából 15 órányi kikapcsolódást nyújt, ami a 11 eurós ár mellett szerintem nagyon is elég. A Neocore Games bebizonyította, hogy értenek a stratégián kívül más stílusú játékok készítéséhez is, a Van Helsing egy olyan téren bizonyított, ahol nagyon sok nagy nevű, AAA-kategóriás cím is szerepel. Szerintem büszkék lehetünk honfitársaink munkájára, remélem, hogy elég példányszámban kel el a játék ahhoz, hogy egy hasonló minőségű folytatást készíthessenek hozzá.