Pozitívumok és negatívumok
Lassan végére érek a helynek, ezért rátérek a játék pozitív és negatív tulajdonságainak ismertetésére. Utóbbiból szerencsére nincsen sok, ám akad közöttük bosszantó hiba is, ami miatt párszor emlegettem a készítők felmenőit. De előbb vegyük a pozitívumokat, abból ugyanis annyi van, hogy egy oldalon nehéz őket felsorolni.
Kezdjük a grafikával, ami - akárki akármit is mond - számomra egyszerűen gyönyörű, nagyon is megfelelő egy ilyen volumenű játékhoz. Egyesek szerint picit elmosódottak a textúrák, de én úgy vélem, hogy a célnak nagyon is megfelelnek. A látótávolság hatalmas, ráadásul még közepesre levett részletességnél sem romlik annyit a képminőség, hogy gyengébb gépekkel rendelkezők ne tudják élvezni a játékot. Amikor pedig leszáll az éjszaka, a derült égbolton látjuk a sarki fényt és ettől egy pillanat alatt eláll a lélegzetünk. Ráadásul az időjárás változását is látványosan oldották meg, először csak lassan beborul, majd egyre sötétebb lesz és elered az eső - hegyekben pedig a hó.
Ha figyelembe vesszük a bejárható terület nagyságát, a készítők által biztosított teljes szabadságot és azt, hogy az egész világ él és mozog, ráadásul a cselekedeteink is befolyásolják azt, akkor megérthetjük, miért tetszik nekem annyira a Skyrim grafikája, annak ellenére, hogy ugyanazt a motort használja, mint az Oblivion. Aki csak technológiai demóként tekint a játékra és zavarja, hogy nincsenek tesszellálva a fűszálak, annak már most egy csomó modifikáció áll rendelkezésére hogy javítson a képminőségen. Én inkább játszok vele úgy ahogy van, nekem így is tökéletesen megfelel.
A másik, szintén óriási pozitívum a játék világának kidolgozása. Minden állat, ember és más élőlény is saját mindennapi életét éli. A vadonban láthatjuk, ahogyan a farkasok nyulakra és szarvasokra vadásznak, a falvakban pedig az emberek szintén a mi világunkhoz hasonlóan élnek. Reggel felkelnek, elmennek dolgozni, este pedig hazamennek és lefekszenek aludni. A boltok reggel 8-tól este 8-ig vannak nyitva, azon kívül a kereskedők is saját házaik környékén tesznek-vesznek.
A nagyobb városokban nyüzsög a nép, az emberek szinte mindenhol beszélgetnek egymással, megéri néha leállni hallgatózni, sok érdekes információra tehetünk így szert. Ráadásul a legtöbb NPC-vel beszédbe is elegyedhetünk - persze azért akad néhány, aki csak pár szóra méltat bennünket -, ennek sokszor az a vége, hogy segítségünket kérik, vagy kapunk tőlük valamit, aminek új küldetések során lesz fontos szerepe.
A játék hangulata egyszerűen briliáns. Amint elkezd az ember játszani, egyből elhatalmasodik rajta ennek a hatalmas, szabadon bejárható világnak a varázsa. Jómagam alig tudtam abbahagyni először a játékot, azt vettem csak észre, hogy már este van, pedig nemrég ültem le eléje. Szinte vonzanak a labirintusok, romos épületek és ez az egész hatalmas táj, hogy valóban azt csináljam benne, amit szeretnék. Ha fel akarok kapaszkodni egy hegy oldalára vagy leugrani egy vízesés pereméről, megtehetem.
Nem ütközök láthatatlan falakba, nem terelnek vissza, hogy "Erre nem mehetsz tovább". Nyilván van egy határ, amit nem lehet átlépni, de ezt olyan ügyesen oldották meg, hogy eddig nem éreztem magam korlátok közé szorítva. Akárcsak a fejlődés esetében. Ott sincs megszabva, hogy mit kell csinálnom, mindent kipróbálhatok és ha valami nem tetszik, szimplán áttérek másra. Nem kell új karaktert indítanom csak azért, mert nem jött be a varázslás, szimplán csak kezembe veszek egy íjat vagy kardot, páncélt öltök és elkezdek gyakorolni, hátha ügyesebb leszek.
Persze a komolyabb szerepjátékosok erre nyilván hátrányként tekintenek, hiszen egy igazi RPG esetében az ember szereti önállóan elosztani pontjait, figyelni olyasmire, hogy melyik ellenfél ellen milyen fegyver hatásos, valamint hogy megfelelően védve legyen mindennemű káros hatás ellen. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgokat, akkor sajnos valóban tényként kell elkönyvelnünk, hogy az Elder Scrolls sorozat újabb részei - bár nem olyan drasztikusan, mint a Dragon Age 2 esetében -, de azért mégis egyre egyszerűbbekké válnak.
Azonban a Skyrim esetében mindezt feledtetni tudja a játék hangulata, a hatalmas, szabadon bejárható terep és a lehetőségek szinte kifogyhatatlan tárháza. A játékidőről pedig csak annyit, hogy jelen cikk írásának pillanatában én - a Steam szerint - most tartok 46 óránál, de még a térképem legalább fele üres, valamint a már meglátogatott helyek között is van olyan, ahová eddig nem jutottam be megfelelő kulcs hiányában.
A játék zenéje egyszerűen zseniális, Jeremy Soule ismét kitett magáért. Már maga a főcímzene is briliáns, de a kalandozás közben hallható aláfestő zenéről sem lehet egyetlen rossz szót sem mondani. A hangok is jól sikerültek, végre érződik, hogy nem egy-két ember szinkronizálta a karaktereket. A vadállatok hangjai - különösen a sárkányok üvöltései, miközben köröznek a levegőben - szintén ott vannak a szeren. A környezet hangjai is nagyot dobnak a hangulaton, hegyekben a hófúvások, erdőkben a szélfútta levelek és apróbb állatok hangjai, mind-mind nagyon jól sikerültek.
A Skyrim által nyújtott játékélmény fenomenális, azonban akad benne pár zavaró tényező, melyek miatt néha elszomorodtam. Bár ezeket nem mondanám konkrétan hibának, inkább csak csiszolatlanságnak, de akad közöttük egy-kettő, amit bizony meg kell említeni, mint negatív tényezőt. Térjünk most rá ezek ismertetésére.
Számomra a Skyrim legidegesítőbb hibája az, hogy néha hajlamos kidobni minket az asztalra. Semmi hibaüzenet vagy figyelmeztető hang, pusztán csak kilép a játék. Mondjuk ez lehet hogy a Steam képmentő funkciójának a hibája, mert főleg akkor fordult elő, amikor képeket készítettem a cikkhez. Mindenesetre elég zavaró, pláne ha egy nehezebben végigvihető küldetés teljesítése közben, félúton kilép a játék és kezdhetünk mindent elölről.
Szintén negatívumként kell említenem a játék fizikáját, főleg a karakterek ütközéskezelését. Például amikor egy lépcsőn állva beszélünk egy NPC-vel és az pont annak fokán áll, akkor le-fel mozog, mivel a program nem tudja eldönteni, melyik lépcsőfokon áll tulajdonképpen. A mesterséges intelligencia terén is vannak hiányosságok, annak ellenére, hogy például a sárkányok esetében nagyon jól néz ki és valósághűnek hat, amikor egy támadás után tesz egy kört a levegőben és így készül az újabb csapásra.
Mégis, sok mulatságos dolognak voltam szemtanúja játék közben. Nem egyszer előfordult, hogy az ellenfelem lazán behátrált a szakadékba, míg én még pajzzsal ütve sem tudtam őt belökni - pedig de nagy élmény lett volna. Az állatok is néha furcsa helyekre tévednek, láttam már vízben nyugodtan sétáló nyulat és szarvast, akiket egyáltalán nem zavart, hogy már régen meg kellett volna fulladniuk. Máskor pedig én ragadtam be úgy az egyik vízesés peremén - lásd a képen pirossal bejelölve -, hogy muszáj voltam betölteni az állást, pedig épp egy sárkányt kergettem.
Amikor pedig egy-egy erősebb ellenfél megüt, szó szerint Föld körüli pályára állít bennünket, olyan magasra repül élettelen testünk a levegőben, hogy madártávlatból megszemlélhetjük egész Skyrimet. Persze ez nem csak ránk igaz, láthatunk néha távolról hasonló jelenetet, amikor például egy óriás lecsap valamit és az ugyanúgy elrepül melegebb égtájakra. Olyan is volt, hogy épp küldetésre mentünk egy társammal - ugyanis eldöntheted, hogy követed őt végig az úton vagy majd a célnál találkoztok -, és útközben megállított egy másik NPC, anélkül hogy bármit csináltam volna. Azért ezeket a szkripteket kihagyhatták volna, a fontosabb küldetésekre úgyis rátalálok, nem kell erőltetni.
Sokszor megesett az is, hogy a legyőzött ellenfél maradványait - pláne a lidércekét, melyek után csak egy kupac por marad - olyan helyeken találtam meg, ahová nem igazán valóak lettek volna (Lásd a képen, ott éppen a fejem felett lebegett). A nagyobb ellenfelek - például sárkányok - esetében pedig igen mulatságos, amikor őket lecsapva úgy gurulnak lefelé a lejtőn, mintha gyémántszerűek lennének, törhetetlenek, mégis pillekönnyűek. Amikor leérnek a lejtő aljára, akkor néha még sokáig rezegnek, mintha semmi tömegük nem lenne.
Szintén picit zavaró, hogy az élőlények testrészei - főleg NPC-k esetében, akik kardot viselnek - hajlamosak néha belelógni a falba, vagy átnyúlni bezárt ajtókon. Bár a játékélményt nem rontja el nagyon, azért néha eléggé feltűnő. Lassan erre is odafigyelhetnének, hiszen egyre fejlettebb fizikai motorok vannak már.
Sokan negatívumként emlegették az új kezelőfelületet is, amit főleg kontrollerre optimalizáltak. Nos, tény, hogy kellett némi idő megszokni, de pár óra játék után már abszolúte nem volt zavaró, legalábbis én eligazodok a Skyrim menürendszerében, semmi ördöngösség nem kell a használatához. Úgyhogy ezért én nem vonok le a játék értékelésénél pontot, hiszen nekem semmi problémám nincs vele.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
