Új küldetések és helyszínek
A cikk elején megemlítettem, hogy a Dawnguard és Dragonborn DLC-k méretét megpróbálom egymáshoz viszonyítani, de amikor azt írtam, még nem tudtam, mire vállalkozok. Igazság szerint közel hasonló terjedelmű mindkét pakk, de eltérő mennyiségben tartalmaz új helyszíneket, tárgyakat és egyebeket. A Dawnguard végigjátszásakor megkaptuk a Vampire Lorddá alakulás képességét, amihez egy nagyjából 20 óra időtartamra elegendő plusz történet is társult. Szintén voltak benne új tárgyak és fegyverek (A vámpírok és a Dawnguard frakció öltözetei, fegyverei, stb.), így egy viszonylag korrekt méretű bővítménynek számít, ami szerintem megért 20 dollárt, Elder Scrolls rajongóként pedig kimondottan kötelező vételnek számított.
A Dragonborn esetében szintén ugyanaz a helyzet. Kapunk egy viszonylag nagy terjedelmű bejárható területet (Solstheim szigetét), új fegyvereket, páncélokat és ellenfeleket, valamint természetesen szert teszünk pár új, erőteljes Shout-ra (Üvöltésre) is. Mindezeken kívül pedig még sárkányokon is lovagolhatunk (Erről később). Valójában azt kell mondjam, hogy akinek hozzám hasonlóan tetszik a The Elder Scrolls sorozat (Morrowind, Oblivion, Skyrim), azok számára a Dragonborn kötelező DLC (Különösen azok ne hagyják ki, akik annak idején szintén több száz órát öltek a Morrowindbe is). Akik abban a helyzetben vannak, hogy csak egyikre tudnak beruházni, ők nehéz helyzetbe kerültek, mert a két kiegészítés nagyjából ugyanolyan jóra sikeredett. De lássuk most már tényleg a küldetések és helyszínek bemutatását.
Az új bővítmény cselekménye Raven Rock-ban indul, ami egy bányásztelepülés, mivel a szigeten sok ébenércbánya (Ebony Mine) található. A történet során többször megfordulunk majd itt, valamint még egy saját házat is szerezhetünk és teljes jogú polgárává válhatunk a helyi közösségnek. A településen mindent megtalálhatunk, amire csak szükségünk lehet: kereskedőket, fogadót, valamint küldetéseket adó lakosokat. A Dragonborn DLC története Miraak személyazonosságának kiderítésével kezdődik, a helyieket kikérdezve juthatunk információkhoz, melynek segítségével haladhatunk előre a történetben. Bár nem sok konkrétumot tudunk meg a lakosságtól, de arra emlékeznek, hogy egy templom található Solstheimen, aminek köze lehet Miraakhoz. Szintén itt találjuk a szigeten álló hat All-Maker Stone egyikét, aminél munkások építenek valamit, de ügyet sem vetnek ránk, nyilvánvalóan indoktrináció hatása alatt állnak (Mass Effect játékosoknak ismerős lehet az indoktrináció szó, de aki nem ismeri, annak röviden annyit, hogy egy személy akaratát és cselekedeteit saját céljaik elérése érdekében befolyásolják, manipulálják).
Játékidő tekintetében a Dragonborn nagyjából ugyanannyit nyújt, mint a Dawnguard története. Hét főküldetést, 30 mellékszálat és több, mint 70 helyszínt járhatunk végig a kiegészítőben. Aki nem foglalkozik semmivel, csak Miraakot szeretné mielőbb jól seggbe rúgni, az is készüljön fel nagyjából 10 órányi kikapcsolódásra (Ha a dialógusokat is átugorjuk, nyerhetünk pár órát, de ezzel pont a játék lényege veszik el). Viszont aki szeretné felfedezni teljes Solstheimet, az akár 30, vagy több órát is eltölthet az új területeken. A szigeten több jelentős helyszín megtalálható, többek között egy Skaal település, ahová mindenképpen el kell majd látogatnunk a történet folyamán. Morrowind fanok ne mulasszanak el ellátogatni Tel Mithrynbe sem, ahol újra megcsodálhatják az óriási gombákba épült házakat. De akad több Imperial erődítmény is, például Fort Frostmoth, ahol szintén érdemes körülnéznünk. Habár a Red Mountain kitörését követően sokan elhagyták Solstheim szigetét, a romok továbbra is érdekes rejtélyeket őriznek.
A bejárható területek változatosságára egyetlen rossz szavunk sem lehet, a Morrowindből ismerős kopár, hamuval borított pusztaságtól kezdve a sűrű erdőkkel tarkított ligeteken át egészen a Skyrimben látott, havas hegyekig mindenhol megfordulhatunk majd. Habár a küldetések némelyikénél érződik, hogy ismételtek pár dolgot az alapjáték elemeiből (Draugh-okkal telezsúfolt kazamaták, Dwemer romok és sok ismerős hely található itt), viszont új ellenfelekkel igyekeztek változatosabbá tenni ezeket a helyszíneket is. Morrowind játékosok bizonyára ismerősként fogják köszönteni az Ash Spawnokat és Rieklingeket, melyekkel viszonylag gyakran összefuthatunk. Szintén ismerősek a déli oldalon megtalálható Netch-ek is, melyek legjobban egy lebegő polip és rák keverékére hasonlítanak.
Azokat a játékosokat, akik szeretnek elbeszélgetni a lakosokkal és segédkezni azok ügyes-bajos dolgaiban, hamar érdekes társaságok és szervezetek tagjaival hozza össze a sors. A teljesség igénye nélkül (Meg persze azért, mert még én sem jártam be teljesen a sziget minden szegletét), most csupán azokról teszek említést, akikkel találkoztam. A szigeten kalandozva Werewolf (Vérfarkas), valamint Werebear (Vérmedve?) csoportokkal is összeakadunk majd, általában csak küzdelmek alatt váltanak alakot, így nem tudhatjuk, kibe kötünk éppen bele. Sokkal érdekesebb viszont a Morag Tong nevű szervezet, aminek tagjaival az egyik hosszabb küldetéslánc során akadunk össze. Ez egy bérgyilkosokból álló társaság, melynek tagjai szabályozott, Morrowind területén belül legális keretek közt zajló tevékenységet folytatnak, ellentétben a Dark Brotherhooddal, akiket már ismerhetünk az Oblivionból és a Skyrimből is.
A Morag Tong és a Dark Brotherhood története nagyon rég kezdődött, de a konfliktus a 2. Éra 4. századában (Tehát a Skyrim eseményei előtt több, mint egy évezreddel) kezdődött, amikor is egy komoly vallási ellentét alakult ki az akkor már létező Morag Tong-on belül. Ezzel kb. egy időben pedig volt egy kegyetlen tolvajnő, aki megszegte a tolvaj céh legfőbb alapszabályát, és embereket gyilkolt miközben kirámolta a házukat. Mivel ez jóval kényelmesebb volt neki. Ebből a nőből lett a Night Mother, aki szépen lassan maga köré gyűjtötte a Morag Tong azon szakadár tagjait, akik Mephala helyett Sithist (káosz ősatya) imádták, és önálló bérgyilkos üzletágat alapított. Így született meg a Dark Brotherhood, ami a Morag Tonggal ellentétben mindig törvényen kívül állt.
A Dragonborn történetének szempontjából legfontosabb helyszín azonban kétségtelenül Miraak temploma, aminek helyzetét viszonylag hamar megtudjuk. Habár a cselekménynek viszonylag kis része játszódik magában a templom belsejében, mégis fontos eseménynek ad teret. Itt találkozunk először egy Skaal papnővel, Frea-val, aki épp azon fáradozik, hogy felszabadítsa népét Miraak szolgasága alól, aki hatalmába kerítette őket és most velük építteti újjá a lerombolt templomot (Ők az indoktrinált munkások, akiket a monolitoknál találunk, felszabadításuk szintén részét képezi küldetésünknek).
Amik viszont kétségtelenül legérdekesebb helyszínek lettek a Dragonborn DLC-ben, azok a Fekete Könyvek (Black Book) elolvasásával megnyíló, Oblivionban található helyszínek, ahová annak idején Hermaeus Mora Miraakot is teleportálta. A sík neve Apokrypha. Bevallom őszintén, hogy ritkán láttam még ennyire baljóslatú, ugyanakkor lenyűgöző helyszínt, mint ezek a könyvek millióiból felépített pályák. Akik a Skyrim végigjátszása során megtalálták az Oghma Infinium című könyvet, azokat Hermaeus Mora immár ismerősként köszönti birodalmában, de a többiek is megfelelő fogadtatásban részesülnek, nem kell aggódni. Az új ellenfelek közül kettővel ezeken a helyszíneken találkozunk, mégpedig a Lurkerekkel és a Seekerekkel. Összesen 7 Black Book található a szigeten, melyek közül csak párat érintünk a végigjátszás során, de nem árt megkeresni a többit sem, mert a szintek végén értékes képességeket szerezhetünk.
Apokrypha helyszínein nem tartózkodunk majd sokáig, ugyanis sajnos ezek csak lineáris pályák, melyeken nem sok felfedezhető dolog akad, inkább afféle próbáknak tekinthetők. El kell jutnunk egyik végükből a másikba, miközben Seekerek és Lurkerek lesik az alkalmat, hogy meggátolhassanak ebben. Hermaeus Mora viszont a későbbiekben többször is feltűnik, lesz alkalom, amikor a segítsége nélkül nem haladhatunk tovább célunk felé. Személy szerint kielégítőnek találom a kiegészítő újításait, maga Miraak és Hermaeus Mora története jól illeszkedik a Skyrim eseményeihez. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Dragonborn végigjátszását követően hamar elfeledkezünk majd róluk. Míg a Dawnguardot követően vittük magunkkal tettünk következményeit - főleg, ha vámpírok lettünk -, itt gyakorlatilag csak a pár, valóban megszerezni érdemes tárgyra és képességre fogunk emlékezni. Térjünk is ki most ezekre picit részletesebben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
