Bevezetés
A The Elder Scrolls V: Skyrim című szerepjáték véleményem szerint megérdemelten nyerte el 2011-ben az Év Játéka díjat, hiszen manapság sajnos már nagyon ritka az olyan program, ami pár óránál hosszabb egyjátékos szórakozásra nyújt lehetőséget. A Bethesda azonban - szerencsére - az Elder Scrolls sorozattal a régi, jól bevált vonalat követi, így az RPG rajongók mindegyik epizóddal akár több száz órát is eltölthetnek. Természetesen ebben nagy szerep jut a kiegészítőknek (Ma már inkább DLC-ket adnak ki, ami messze nem ugyanaz!), valamint, hogy a cég a Creation Kit nevű programmal hivatalosan támogatást biztosít a modderek számára is, akik így a legkülönfélébb módosításokkal láthatják el a rajongókat.
(Engedjétek meg, hogy egy pár mondat erejéig kitérjek a nemrég bejelentett The Elder Scrolls Online című MMORPG-re is. Nagyon remélem, hogy nem fog miatta a Star Wars: Knights of the Old Republic sorsára jutni a franchise. A K.O.T.O.R. MMO-ként történő folytatása számomra hatalmas csalódást okozott, hiszen az első két rész mai napig a kedvenceim közé tartozik. Nagyon drukkolok, hogy a Bethesda ne kövesse el a BioWare hibáját és okulva az ő kudarcukból, ne hagyjon fel teljesen az egyszemélyes epizódokkal sem. Érdekes színfoltnak tűnik az MMO, de ez ne váljon a sorozat rovására, mellette készítsék el a rendes folytatást is, ami a Skyrim mintájára ismét több száz órányi egyszemélyes kalandozást nyújthat majd Tamriel világában).
A profibb modder csapatok teljes konverziós modulokat készítenek, melyek lényegében egy külön játéknak foghatók fel, a motoron és az általa biztosított képességeken kívül gyakorlatilag minden mást (helyszín, karakterek, küldetések, szabályrendszer, stb.) megváltoztatnak bennük. Ilyen lesz pl. a készülő Enderal: The Shards of Order című teljes konverziós modul is. Természetesen a Bethesda maga is folyamatosan készíti az újabb tartalmakat játékaihoz, ez a Skyrim esetében is így van.
A program megjelenését követően tavaly júniusban kiadták a Dawnguard című DLC-t, majd szeptemberben jött a Heartfire, ami lényegében csak egy saját magunk által menedzselhető házat tartalmazott, végül pedig decemberben követte őket a Dragonborn is. A Microsofttal kötött szerződés értelmében először csak XBOX360-ra jelentek meg a bővítmények, a PC és PlayStation 3 tulajdonosok később tehették rá kezeiket, sőt, a PS3 változatok megjelenésére a Sony konzoljával rendelkezőknek egészen mostanáig kellett várniuk. Viszont jó hír számukra, hogy PSN-ről egy teljes héten keresztül féláron vásárolhatják meg majd mindhármat, ami jelentős engedmény, figyelembe véve, hogy együtt mintegy 45 dollárba kerülnek.
Ezt a kissé hosszúra nyúlt bevezetőt azért írtam, hogy aki eddig még nem ismerte a The Elder Scrolls V: Skyrim című játékot és esetleg kedvet kapna kipróbálni, az még a cikk elolvasása előtt tegye azt meg! A Dragonborn immár a harmadik DLC a programhoz, elkerülhetetlen hát, hogy ne írjak olyasmikről, melyekkel az alapjátékban és a Dawnguardban is láthattunk. Pláne, hogy szeretném érzékeltetni, miképp viszonyul egymáshoz a két, egyenként 20 dollárba kerülő bővítmény. Hátha esetleg akad közöttetek, aki csak az egyiket tudja/akarja megvenni és szeretne tisztában lenni velük, hogy melyikre érdemesebb költeni. Viszont mindenképpen tisztában kell lenni az alapjáték élményével is ahhoz, hogy objektíven tudjuk értékelni őket.
Figyelem! A cikkben közzétett képek és információk spoileresek lehetnek azok számára, akik még nem próbálták az új DLC-t! Viszont az utolsó oldalon röviden összefoglalom annak tartalmát. Ha nem szeretnétek spoilerbe futni, az első és utolsó oldal kivételével mást ne olvassatok el!
Mielőtt belekezdenék a Dragonborn ismertetésébe, néhány információ azok kedvéért, akik a DLC szóra egyből a mai trendnek megfelelő, némely esetben komoly lehúzásként is értelmezhető bővítményekre gondolnak: A Bethesda ígérete szerint a Dawnguard és a játékhoz megjelenő nagyobb DLC-k terjedelme valahol félúton van/lesz a The Elder Scrolls IV: Oblivion kiegészítője, a Shivering Isles és a Fallout 3 DLC bővítményei között. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bár nem csak pár extra pályát/fegyvert/karaktert kapunk, hanem mélyebb tartalmakat is, viszont az ára ennek megfelelően magasabb is az ott megszokottaknál. A Dawnguard és a Dragonborn egyenként 20 dollárba kerül (Steamen ez egyenlő 20 euróval), melyek nálunk 5.000 forintnak megfelelő összegért vásárolhatók meg dobozos formában.
Sajnos a DLC-k árai az időközben egyre olcsóbbá váló játék mellett gyakran nem változnak, így aki utólag szeretné egyben megvásárolni az egész csomagot, az néha egy-egy bővítményért kénytelen ugyanannyit, ha nem többet fizetni, mint az alapjátékért. Ha a kiadó úgy gondolja, akkor egy Game of the Year Edition kiadást tesz közzé, melyhez hozzácsomagolják az összes DLC-t, azokat megéri megvárni. De sajnos nem mindenki él ezzel a lehetőséggel. Most azonban már térjünk rá valóban a tesztre. Még egyszer szeretném felhívni mindenki figyelmét: csak azok olvassák el a teszt középső részét, akiknek már megvan a Dragonborn, ellenkező esetben a spoilerek elkerülése végett az utolsó oldalon lévő értékeléshez tessék lapozni!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
