Bevezető, sztori, játékkép

A száguldás szerelmesei biztosan egyetértenek velem: autós játékból még mindig túlontúl kevés van; olyan legalábbis biztosan, ami valóban forradalmasítaná, vagy legalább megújítaná a versenyjátékok világát. Szerencsére az idei év vége mindenképpen kényeztet minket: Xbox One-on a Forza Horizon 2, PS4-en a Driveclub szórakoztatta a vad aszfaltszaggatásra és dagonyázásra vágyókat. A buliból a Ubisoft sem maradhatott ki, ők természetesen egy multiplatform alkotással szálltak versenybe. A játékot eredetileg úgy tervezték, hogy kizárólag PC-re jelenik meg, ám az új generációs konzolok piacra kerülése megváltoztatta a fejlesztők véleményét, így Xbox One-ra és PlayStation 4-re is kiadták azt, később pedig még Xbox 360 port is készül belőle. Bár a pedál fémig nyomása itt is fontos lesz, a The Crew kicsit más aspektusba helyezi a száguldozás örömét, mint konkurensei, hiszen nagyjából tízezer négyzetkilométernyi terepet nyújt át szabad játszóterül. Az Ivory Tower és az Ubisoft Reflections (többek között a Driver-sorozat is utóbbiak nevéhez köthető) műhelyében készült játék ezen felül meglepően erős sztorivonallal is rendelkezik, így akár azt akarod, hogy egy játék szépen végigvezessen mindenen, akár inkább fejest ugranál a szabadságba, itt megtalálod számításaidat.

Beköszöntött a válság, óriásira nőtt a munkanélküliség, az emberek pedig próbálnak megélhetést keresni. A detroiti fényűzés véget ért, olyan autógyárak mennek csődbe, mint a Ford, vagy a Chrysler, a város pedig a fizetésképtelenség státuszába lépett. A valóságtól némileg sötétebb hangulatot festő háttérsztori hőse éppen ezért nem is lehetne más, mint egy harmincas éveiben járó fiatalember, Alex Taylor, aki éjszakai versenyekre járva próbál meg pénz és izgalmat keresni. A sebesség mámora természetesen elkíséri a mindennapi életben is, fittyet hány a törvényre, olyan bandákkal vegyül, melyek nem éppen a szabályok betartásáról híresek. A játék itt indul; az első indítás után rögtön egy autós üldözésbe botlunk, ahol árkon-bokron keresztül száguldozva kell lekoptatnunk magunkról a zsarukat. Az első feladatot nagyon könnyen lehet abszolválni, természetesen a rendőrök hogy, hogy nem pont lemaradnak rólunk, mi pedig megmenekülünk, így felkereshetjük cimboránkat, Harryt, aki hasznos utasításokkal lát el a ránk váró versenyeket illetően.

A Ford furgont nagyon gyorsan egy sportosabb járgányra cseréljük, majd a célpontot kijelölve máris indulhatunk az öldöklő versengésekben. A verseny leküzdése után egy Dayton nevű srácot kell elfurikáznunk a kijelölt helyre, ezzel is megismerve Detroit utcáit. Akárcsak a filmekben, itt sem jár az illegális versenyzés pozitív következményekkel, hiszen főhősünk testvérét ez idő alatt lelövik az utcán, majd nem sokkal később Alexre az FBI is lecsap, teljesen földbe döngölve az addigi viszonylag jónak mondható életét. Hogy még inkább moziba illő történetet kapjunk, öt évvel később a Szövetségi Nyomozóiroda alkut ajánl Alexnek: ha segít felderíteni a bűnszövetkezeteket, akkor bizony szemet hunynak a kihágások felett, és teljesen új életet kezdhet. Miután Alexszel kénytelen-kelletlen belemegyünk az üzletbe, a kékruhások pénzt nem kímélve indítanak utunkra, kezdésként rögvest olyan verdákat kínálnak fel, mint a Dodge Challenger, a Ford Mustang, vagy a Nissan 370Z.

A buli igazán csak ezután kezdődik, megkapjuk lényegében az egész USA-t, olyan híres nagyvárosokat átszelve, mint Los Angeles, San Francisco, Chicago, Dallas, Las Vegas, Washington, Miami, New York vagy a sok-sok másik település. Mindegyik a valóságnak megfelelően készült, ám természetesen jóval kisebb kiadásban: bő másfél óra kell ahhoz, hogy egyik partról a másikra átérjünk, ami jól mutatja, hogy mekkora a már korábban említett bejárható terület. Hogy a hatalmas utazások között se unatkozzunk, random módon helyeztek el feladatokat, versenyeket, kihívásokat, felderítenivalókat, melyek között szlalomfutam vagy checkpoint is található (ezekről a későbbiekben esik szó). A játék erősen épít az internet-adta lehetőségekre (olyannyira, hogy netkapcsolat nélkül ki is hajít minket a játék, mintha egy MMO-ban lennénk), ugyanis maximum négy barátunkkal együtt fedezhetjük fel az egész földrészt, megosztva egymással a megszerzett tudást, útleírásokat és a versenyek helyszínét. Nagy hiba lett volna, ha ezeket a távolságokat mindig kocsival kellene leróni, de nyilvánvalóan a fejlesztők is tudták ezt, így működik a gyors odaugrás, vagyis egy kattintással már teleportálhatunk is egy másik államban (és korábban felfedezett) található versenyre. Haverjainkat ezekre is meghívhatjuk, csak hát ezzel nem nyerünk túl sokat, mivel a játék nehézségi szintje az ismerősök számához igazodik, szóval érdemes lehet inkább saját tudásunkra támaszkodnunk, azaz a szóló üzemmódot választanunk.

A játékmenet egyébként kettős érzést kelt az emberben. Sokszor olyan sebességgel jönnek a tárgyak, hogy szinte észrevehetetlenek, a mellékfeladatok végrehajtása pedig szinte minden esetben szükségesek ahhoz, hogy járgányainkat minél jobb tartozékokkal szerelhessük fel. Az autók ugyanis teljes mértékig testreszabhatók, értsük ezalatt, hogy játszadozhatunk a felfüggesztéssel, a rugózással, a nyomatékkal, a nitróval, a jobban tapadó gumikkal, de a vizuális élményekről sem kell megfeledkeznünk, hiszen festéseket, dísztárcsákat, és minden pimpeléshez szükséges eszközt bevethetünk, hogy saját igényeinket kielégítsük. Ha már az előbb MMO-párhuzamot hoztam, itt az autónk egy ezerféle módon fejleszthető karakternek felel meg, amelyre ugyanúgy pakolgatjuk a +5-ös felfüggesztést és varázslatosan jó gumikat, mint ahogy ork sámánunkra is rakosgattuk a mágikus zsákmányt. A törésmodell nem rossz, legalábbis külsőleg látványos, ám az irányíthatóságra egész pontosan zéró hatással jár; ami nem baj, hiszen míg egyik pillanatban még csak néhány autó van a vidéki, poros úton, pár perccel később pedig már egy belvárosban keveredünk dugóba, ami mondjuk egy kétszázötven kilométer per órás hajszánál szinte lehetetlenné teszi a kocsik kikerülését. Ilyenkor ütközünk, borulunk, majd némi idővesztés után, és látszólag gallyra ment autóval folytatjuk a küzdelmeket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!