Ébredj Samurai, rossz városban vagy!

A The Ascent egyik legjobb része kétséget kizáróan a lövöldözős szegmensek, amelyekből rengeteget kapunk. Technikailag van egy fedezék rendszerünk is, amely arra szolgálna, hogy kitérhessünk az ellenfeleink lövései elől, mi pedig fegyverünket felemelve kiiktathassuk őket, de a tapasztalatunk végül az lett, hogy érdemes inkább folyton mozgásban lenni és használni a vetődést folyamatosan, utóbbit később a gyorsan oldalazásra felfejlesztve. Ennél a résznél azért érdemes megemlíteni egy tervezési hibát, ugyanis ha egy lépcső alján állunk, akkor fegyverünket felemelve tudjuk támadni a felsőbb szinten állókat, viszont fordított helyzetben mi nem vagyunk képesek sebezni a lépcső alján lévő ellenfeleinket, így lényegében ők előnyben vannak.

Ha már ellenfelek: a játék némileg próbálja azt feltüntetni, hogy “okosak” az életünkre törő katonák, hiszen képesek bekeríteni, speciális támadásokat végrehajtani, gránátokkal megszórni, vagy akár meghackelni is minket, a valóság azonban az, hogy ez csak látszat. A ránk rontó ellenségeket például le lehet hagyni a nyílt területeken, ha sokáig távolodunk tőlük, ők abbahagyják az üldözést és visszatérnek a saját zónájukba, mintha mi sem történt volna. (Extraként visszakapják a teljes életüket is, ez magasabb szinten azért zavaró tud lenni) A The Ascent az ellenség néha kiszámíthatatlan viselkedését úgy próbálja kompenzálni, hogy növeli a számukat és a különböző típusú ellenfelek kombinálásával stresszel minket, ami néha eléggé igazságtalan, mivel a közelharci fegyvereket használók gyorsabbak nálunk, a lőfegyvereket használók pedig a kamerán kívüli területekről lőhetnek ránk, ami különösen a kampány utolsó szakaszában válik nyilvánvalóvá. (Azokon a részeken, ahol védenünk kell egy-egy pontot, ez kifejezetten zavaró)

A játékban a szerepjátékos mechanikát közelebbről megtekintve észrevehetjük, hogy kissé csalóka az összkép. A programban vannak RPG elemek, négy fő attribútum köré van karakterünk felépítve (kibernetika, biometrika, motorika, vázszerkezet), amelyek lényegében arra szolgálnak, hogy minél több életünk, energiánk legyen, vagy milyen gyorsan mozogjunk, speciális képességeink minél hamarabb aktiválhatóak legyenek. Ezen tulajdonságokat lehet növelni a végigjátszás során megszerzett “ruhákkal/felszerelésekkel, amelyekből kinézetre alig néhány akad, nem beszélve a fegyverekről, amelyekből bár rengeteget kapunk, azok között csak típusonként vannak különbségek. Utóbbi esetében ez azt jelenti, hogy mi csak az alapfegyvereket szerezzük meg (tehát pisztoly, gépfegyver, rakétavető stb.), viszont ha a későbbiekben egy ellenféltől “kiesik” egy ugyanolyan cucc, az nem fog különbözni a nálunk lévőtől. Ezeket saját magunknak kell majd fejleszteni bizonyos árusoknál méghozzá úgy, hogy a pályákon szétszórt komponenseket kell összeszedni hozzájuk. Utóbbiakból nincs túl nagy mennyiség, így nekünk kell eldönteni, hogy milyen irányban szeretnék indulni, mivel egy végigjátszás alatt nem lesz időnk és nyersanyagunk arra, hogy akár 8-10 fegyvert is kimaxoljunk.

Ha már árusok: a The Ascentben kaptunk egy kisebb vendor rendszert, amelyek kimerülnek annyiban, hogy eladhatjuk az összegyűjtött cuccokat, vásárolhatunk fegyvereket, augmentációkat, valamint a játék során megölt nevesített ellenfelekre kitűzött vérdíjakat is beszedhetjük náluk. Alap rendszer, semmi extra, ilyen téren nincs gond a programmal, bár azért meg kell említeni, hogy sokszor rengeteget kell mászkálnunk ahhoz, hogy visszajussunk azokra a területekre, ahol az eladókat megtalálhatjuk. A The Ascent tartalmaz egy metró és taxi rendszert is, amelyek lényegében a gyorsutazás helyi megfelelői, de azok egyes helyeken nem elérhetők, így nem marad más hátra, vissza kell futnunk a pályarendszer egy korábbi szakaszára. A játék kinézetét már korábban dícsértük, mindemellett nem mehetünk el a dinamikus zenék mellett sem, amelyek roppant jól illenek ebbe a világba, kifejezetten jól sikerült dallamokat sikerült összerakniük a zeneszerzőknek. Ez a beszámoló Xbox Series X-en készült a legutóbbi patch-et megvárva, azonban sajnos még így is elmondható, hogy akadnak technikai gondjaink.

Bár egyre kevesebb embertől hallani ilyet, nálunk továbbra is előfordultak olyan pályarészek, ahol az FPS értékek bezuhantak és az addigi vajsima 60FPS után kb. negyedannyi értékre esett vissza a másodpercenkénti képkockák száma. A fő sztori misszió mellett kisebb mellék küldetéseket is kapunk, már amennyiben a rendszer engedi őket megcsinálni, nálam továbbra is van olyan, amely valamilyen bug miatt nem lehet teljesíteni a patch-ek után sem. Induláskor a kooperatív játékmóddal is akadtak gondok, ha ismerősünkkel együtt akartunk játszani, akkor az többször csak sokadik próbálkozás után sikerült összehozni. Ez utóbbit elvileg már javították, de akadhatnak még vele technikai nehézségek.

A The Ascent egy új csapat remek első próbálkozása még akkor is, ha akadnak benne többek között tervezési hibák. Ezeken túl lehet lépni összességében, mert a hangulata és a látványvilága fantasztikus, de sajnos nem szabad elmenni amellett sem, hogy ez egyelőre csak egy egyszeri móka, ugyanis a végigjátszás után nincs New Game+ mód (Vagyis meglévő felszerelésünkkel nem tudunk nehezebb szinten újra nekivágni a programnak), endgame tartalmat sem kaptunk, mindössze annyi lehetőségünk van csak, hogy visszatérjünk a pályára és befejezzük a még nem teljesített küldetések.

A The Ascent 2021. július 29-én jelent meg PC-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-rendszerekre, mi utóbbin teszteltük a teljes kiadást. A program elérhető a Game Pass előfizetők számára.

Pro:

• Fantasztikus audiovizuális körítés,
• remek harcrendszer,
• olcsón beszerezhető a játék,
• helyi és online kooperatív mód.

Kontra:

• Komolyabb történet mellőzése,
• technikai gondok minden platformon,
• endgame hiánya,
• néhány tervezési hiba,
• sajnos egyelőre csak egyszeri kaland.

75

oriic