Űrbarátok

A kooperatív akciójátékokat nagyon régóta szeretik a felhasználók, így amikor egy új bejelentést kapunk, az kiemelt figyelmet kap a közösségtől. Anno a Left 4 Dead sorozat volt ennek az egyik úttörője, amelynek második része 2009-ben jelent meg és azóta is rengetegen játszanak vele (frissítéseket is kap rendszeresen), ezért logikus, hogy mások is próbálnak hasonló alkotásokat a piacra dobni, elég csak a tavaly ősszel megjelent Back 4 Bloodra gondolni, vagy cikkünk alanyára a The Anacrusis-ra.

A Stray Bombay bandája tavaly június elején a Summer Game Festen mutatták be nekünk a programot, amelyről az derült ki, hogy egy négy fős, kooperatív módra kihegyezett, belső nézetes lövöldözős alkotásnak készül, ám ezúttal nem élőhalottak seregei ellen kell a Földön harcolnunk, hanem egy óriási csillaghajó lesz a helyszín, amely az ismert, eddig felfedezett világűr szélén rekedt velünk és csapatunkkal.

Bár a kerettörténet nem árul el sokat, végül annyi kiderült, hogy az egykor zsúfolt űr-teknő találkozott egy idegen fajjal, ennek köszönhetően pedig eddig nem látott rusnyaságokká alakultak át az utasok, akik így nyilvánvalóan az életünkre törnek, a mi feladatunk pedig a túlélés lesz, minden eszközt felhasználva. A csapat jelenleg is dolgozik a végleges kiadáson, azonban úgy döntöttek, hogy 2022. január 13-án elindítják az early access verziót, amely nem csak PC-n, hanem Xbox konzolokon is elérhető lett: utóbbin egyébként Game Preview-nak hívják ezt a verziót.

A játék bekerült a Game Pass rendszerébe, így lehetőségünk volt arra, hogy extra költségek nélkül kipróbáljuk egy Xbox Series X-en, hogy mivel készülnek a fejlesztők. Fontos megjegyezni, hogy a korai verzió eltérhet a végső változattól, így az itt látottak egyelőre még nem prezentálják a játék végső összképét, számos dolog vélhetőleg még változni fog az elkövetkező hetekben/hónapokban.

Unalmas űrparti

A játék indulását követően egyből a főmenüben találjuk magunkat, ahol láthatjuk, hogy maximum négyen indulhatunk neki a kalandoknak, itt tudjuk meghívni barátainkat, akik nem csak konzolról, hanem PC-ről is érkezhetnek, köszönhetően a cross-play rendszernek. A csatlakozás egyszerű, a Party Code megadásával szinte azonnal összegyűjhetjük a társainkat és egyből indulhatunk is felfedezni az ismeretlent. Kis megjegyzés, hogy bár látszik, hogy egyedi skineket pakolhatunk majd fegyvereinkre, erre később lesz csak lehetőségünk, mindössze a bannert tudjuk megváltoztatni. Ha nincsenek barátaink akiket érdekel a program, akkor a matchmaking rendszer tesz be mellénk játékosokat automatikusan, viszont az elmúlt napokban többször volt arra példa, hogy induláskor pár perc alatt senki nem csatlakozott hozzánk, ilyenkor egy idő után gépi társakat kapunk, akik finoman szólva nem igazán értékelhetőek a harcok közben (elállják az utakat, nem használnak speciális fegyvereket stb.). Kizárólag egyedül nem tudunk nekivágni a kalandoknak, mindenképp fix, 4 fővel indulhatunk neki a pályának. Az üres helyeket a rendszer mindig feltölti random játékosokkal vagy botokkal, így amennyiben csak egy vagy két ismerősünk van, akkor is teljes csapatot kapunk végül.

Három epizód érhető el az Early Access változatban, ezekből ha kiválasztottunk egyet, akkor egy pár másodperces videó után egyből az űrhajón találjuk magunkat. Itt egy kezdő szobában eldönthetjük, hogy milyen alap fegyvert szeretnénk és bár mindegyik futurisztikus kinézetű, azok lényegében az FPS játékokban megszokott variánsokat takarják (SMG, Assault Rifle, Shotgun), a pályákon elszórva pedig találhatunk speciális eszközöket is, amelyek csak egy alkalommal használhatóak, vagy csak addig harcolhatunk vele, amíg a muníció kitart, utána automatikusan elveszítjük őket. A három pályarész egyenként játékstílusunktól függően 30-50 perc alatt teljesíthető, a feladatunk pedig nagy részben annyi lesz, hogy eljussunk A-ból B-pontba. Ezt időnként felváltja egy-egy olyan szegmens, ahol adott ideig kell védenünk egy pontot, amíg természetesen rohamoznak minket az idegenek.

Utóbbiak a hajó utasaiból alakultak át, ezt könnyen észrevehetjük, hiszen csak a fejük alakult át, egyébként a hétköznapi ruháikban feszítenek. Léteznek persze speciális egységek is, akik nyilvánvalóan ismerősek lesznek például a Left 4 Deadből (ami ott a Tank volt, az itt például a Brutes). Akad, amelyik a méretével és masszív felépítésével próbál minket eltenni láb alól, de olyanokkal is szembenézünk majd, amelyek elvakítanak, vagy a mozgásunkban akadályoznak. Ezeket már láthattuk már más játékokban, nem igazán lepődünk már meg rajtuk. Nyilván sokan vannak és ez adja a játék nehézségét, ugyanis a lőszerünk mennyisége fix, ha kifogynánk, akkor csak a pálya bizonyos részein egy pultot aktiválva tudjuk feltölteni a készletet. Ugyanígy a gyógyulás is csak akkor lehetséges, ha ahhoz felszedünk egy életmentőt, a visszatöltődést itt felejtsük el. Emiatt nagyon fontos lenne a kommunikáció; kapunk egy nagyon egyszerű ping rendszert, szöveges chat nincs konzolon, voice chattel próbálkozhatunk, csak azt külön be kell kapcsolni a beállításokban. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy kommunikáció nélkül a csapattagok hamar fűbe haraphatnak, így ha egyedül játszunk, egy idő után roppant unalmassá válik a játékmenet, amelyet egyébként próbáltak a készítők extrákkal feldobni, hiszen egyes pontokon skilleket is szerezhetünk, amelyek halálunkig, vagy a pálya végéig is megmaradnak.

Kinézetét tekintve a The Anacrusis egyelőre nem kínál semmi extrát Xboxon. PC-n egy fokkal jobban néz ki, az összhatástól pedig a retro-futurisztikus stílus rajongói valószínűleg el lesznek ragadtatva. Objektíven nézve azonban nem beszélhetünk nagyon kidolgozott világról, a hajó például lehetne sokkal rosszabb állapotban, ha már mutáns-zombikkal van tele, a monitorokon esetleg futhatnának figyelmeztetések vagy vicces reklámok. A karakterek kidolgozottsága, szegényes szinkronja szintén hagy kivetnivalót maga után, 2022-ben ezt a szintet azért bőven meg kéne ugrani, főleg egy olyan fejlesztőcsapatnak, amelyben azért akadnak veteránok is. A hangok mellett kiemelnénk a zenéket, amelyekből bár keveset kapunk, azok kifejezetten jól sikerültek, reméljük tehát, hogy a későbbiek folyamán bővítik majd nekünk a repertoárt, szívesen hallgatnánk akár külön is őket.

Komolyabb hibákba szerencsére nem futottunk bele az elmúlt napokban, egy-két helyen láttunk csak villogó textúrát, de azok is csak időszakosan bukkantak fel. A környezetünk egyébként teljesen statikus, rombolhatóságnak még csak a nyomát sem fedezhetjük fel, a fizikáját tekintve szinte ugyanolyan a program, mint hasonszőrű társai. Ebbe beletartozik, hogy magasról leesve nyilván sérülünk, vagy akár meg is halhatunk, a szörnyek pedig képesek felborítani minket, vagy elkapni és elvonszolni a társainktól. Valamilyen oknál fogva a játékból teljesen kimaradt a futás és a közelharc (nincs ütés/késelés), karaktereink ugyanolyan sebességgel mozognak, ha pedig sok ellenfél vesz körbe minket, akkor csak egy képesség használatával tudjuk ellökni őket.

Összképét tekintve a The Anacrusis egyelőre unalmasnak és egyhangúnak mondható, jelenleg nincs meg benne az, ami elődeit kiemelte a tömegből, egyáltalán nem ijesztő, nem nyomasztó, mindössze a hirtelen felbukkanó tömeg tudja egy fél pillanatra megemelni a pulzusunkat. A rendszer a partink méretéhez állítja be a nehézségi szintet, külön beállítást ehhez nem kapunk, így egyelőre limitált késztetést érzünk arra, hogy többször újra nekifogjunk a végigjátszásnak. Térjünk vissza rá mondjuk fél év múlva, amikor kellő mennyiségű tartalmat kapunk és a fejlesztők által megígért extrák és kihívások is elérhetők lesznek: reméljük, akkor már egy valóban élvezetes alkotást kapunk majd a kezeink közé.

oriic