A gamepod szerkesztőségnél meglehetősen középpontban volt az új Terminator játék a hír és az információ megosztás szempontjából. Eddig még amúgy sem volt túl sok Terminator franchise a játékból. Legutóbb a Gépek lázadása alapján készült projekt jelent meg valamikor 2003 környékén, ami valljuk be: nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket. Talán a Salvation sem, de ez lassan ki fog derülni, hogy hogyanis fest a GRIN (Ghost Recon Advanced Warfighter, Wanted, Bionic Commando) fejlesztésű játék. A Terminator Salvation franchise játék azonos a mozikban futó filmmel, csak egy a különbség, hogy a film előzményeit dolgozza fel. A sztori tehát a mozifilm cselekménye előtt két évvel, 2016-ban, Los Angelesben játszódik.

A játék során Connor csak egy egyszerű katona, aki elveszítette a hitét szinte mindenben: a családban, a szerelemben, és talán a háborúban is. A Skynet győzedelmeskedett, ám John Connor személyében az emberiségnek megmaradt az utolsó lehetősége a gépekkel szemben. Connor lassan vezérré válik a játék során, és egy vezér mellé mindig kell egy hű társ is, aki ezúttal Blair Williams lesz, aki minden nőiesség megtestesítője, és még az resistance mozgalom bátor harcosnője is. Vele borzalmas küldetéseket élünk majd át Los Angeles utcáin, a különböző épületekben, de legtöbbször kint a szabadban fogunk kommandírozni. Idővel csatlakoznak hozzánk Angie és egy barátságos úriember, Barnes is.

Célunk, néhány társunkkal együtt a Skynet hálózat központjának lerohanása, elpusztítása illetve az ott rekedt maréknyi ellenállók megmentése lesz, valahol Los Angelesben. Az utcák, az épületek, a fedezékrendszerek viszonylag jól kidolgozottak; csak egy a baj a játék során, amit az egész projektet lehúzza a mélybe: csőlátás (csőjáték), egyszerűség és linearitás tömkelege jellemzi. Pedig már 2009-et írunk, illő felvenni a mai kor követelményeit; több lehetőség, nagyobb tér nem ártott volna. Nincs választási lehetőségünk, a sztori tehát legnagyobb bánatunkra teljesen lineáris. A játékmenet pedig nem áll másból, mint a „menj A-ból B pontba”.

A fegyverek, az ellenségek teljesen hiányosak, alig van belőlük. Az ellenfelekből maximum 5-6 fajta van, és ez nagyban rontja a játékmenetet és a hangulatot. Az ellenségek a pókszerű robotokból, repülő „darazsakból”, két fajta T-modellből és a Harvesterekből áll valamint néha repülő monstrumokba akadunk a játékmenet során, ilyenkor leginkább (sőt) az RPG (aknavető, jaj de örültem volna, ha RPG játékstílusú lett volna a játék)) dominál ellenük, hiszen csak azzal tudjuk leszedni. A Harvesterek ellen csak menekülnünk kell a sztori folyamán. Bossfight egyáltalán nincs ellenük, de legalább emelte az adrenalin szintünket jelenlétével. A pókszerű robotokat csak oldalba, vagy hátba támadással tudjuk megsemmisíteni. Így a mozgásunk a karakterrel folyamatos kell legyen, mert vagy mi lőjük szét őket vagy szerencsés esetben társaink, amíg elvonjuk figyelmüket a helyváltoztatással. Így az AI némileg jól vizsgázik előttem normál nehézségi szinten, hiszen nem egyszer volt már, hogy az AI vezérlelte társunk iktatta ki a pókszerű robotokat, amíg mi elvontuk a figyelmüket.

Volt egy rész, ahol be kellett hatolni egy magas toronyba, és a repülő monstrumot a tetőröl kellett szétlőni az aknavetővel: ott elkapott rendesen a Terminator feeling. Ott tényleg a Skynettel harcoltam. Fegyverekből is kevés van. Van az amerikai alapfegyver: az M4 carabine, egy shotgun, egy „nagypapa”, azzal aztán lehet rendesen szórni őket, valamint két nehéz fegyver: egy RPG és egy gránátvető. Ja és persze gránátfélék, amiből kettő van. Csőbombák kifejezetten a Terminátorok ellen jók. A játék vége felé ezeket mindenképpen ajánlatos használni. A repülőszerű „darazsakat” célszerű shotgunnal leszedni. A történet befejezése előtt a terminátorokat csak is a gránátfélékkel, a gránátvetővel és az RPG-vel érdemes kiiktatni, amelyeket bőven megtalálunk a pályákon elszórva.

A harmadik személyű, TPS játékot mint már nemrég említettem a fedezékrendszer jellemzi, amely egy az egyben a Gears of Warra hajaz, meg a házon belüli, saját fejlesztésű Wanted fedezékrendszerre is, amikor éppen egyik fedezékből a másikba kell, hogy vetődjünk a space gomb segítségével. Ezzel nincs is semmi bajom, használni kell a jól kivitelezett fedezékrendszert! A játék ellenörzőpontjai, automatikus mentései viszonylag jól működnek, akkor ment a rendszer, amikor ténylegesen kell, a rövid játékidő miatt ez senkit sem fog igazán zavarni. Ha elhalálozol, mondjuk az akció befejezése előtt, akkor azt nem kell kezdeni teljesen a legelejéről, hanem az akció közben, a második hullám idején tölt vissza. Ez csak egy példa volt, hiszen egyszer a metrós illetve a pályaudvar felrobbantásánál sikerült meghalnom. Szerencsére jó helyre töltött be a program, és nem hergeltem fel magam emiatt.

Az átvezetők, a hangok és az optimalizáció minőségiek, a játék három nagy pozitívuma. Nem elég, hogy lineáris a történet és a karaktereket körülvevő atmoszféra eléggé szegénykés és zártak, de még ócska scriptek is jellemzik a programot. A játék nagyon rövid, egy délután alatt végigjátszható, mindössze 4 óra (!) alatt, pedig nem is siettem. A játékidő köszönhető annak is, hogy kis terek vannak körülöttünk, nincsennek rejtett tárgyak, vagy szobák felkutatásai némi extrák után, ami vélemyényem szerint simán belefért volna. Csak elszórt fegyverek találhatóak itt-ott.

A grafika és a hangok terén jól vizsgázik a játék, bár látványosság terén ki lehetett volna hozni még ebből sokkal többet is. A karakterek jól kidolgozottak. A stuffnál a legerősebb értékelhető dolognak mégis a hang mondható, hiszen akció közben kellően drámai, olykor feelinges zene szól, a fegyverek, effektek hangjai egész türhetőek. Az említett effektek pedig a legjobbkor szólnak. A párbeszédek nem rosszak, megfelelő hosszúságúak,a videók pedig jól megrendezett, minőségi átvezetőkből állnak. Bár az ezzel kapcsolatos szinkronmunka egy kicsivel lehetett volna jobb is. A játék eleje és a közepe elég unalmas, de a sztori vége lendületet kap, ami kb. összesen 90 percet jelent, amely teljesen elfogadhatóra sikerült. Lehetőségünk volt vonatról, terepjárókról, és egy monstrumról is lövöldözni. Utóbbi pedig kifejezetten über és meglehetősen hangulatos, nem mintha a vonatos, evakuálós rész nem lett volna az... tehát nemcsak gyalogsági harcok dominálnak a játékban. A terepjárós rész is kifejezetten meglepő volt, amikor egy iskolabuszt kellett megvédeni a motorszerű gépeken száguldozó terminátorok ellen.

Egyébként az észak-amerikai verzió igen csúnyán debütált, hiszen a fejlesztők az aranylemezre került játék telepítőjét hibásan adták ki, szerencsére az európai verzió problémamentes, simán telepíthető. Megjegyzendő még, hogy a Terminator Salvation szinkronmunkálataiban semmilyen szerepet nem vállalt el a Terminator: Salvation mozifilm sztárja, az általam is nagyra becsült, utóbbi két Batman film hőse, Christian Bale. Úgy véli, hogy ez a videójáték nem méltó a mozifilmhez, így nem adja a nevét hozzá, pedig elmondása szerint könnyen a videójátékok rabjává tud válni. Érdekesség, hogy Rose McGowan egyből elvállalta a szinkronmunkát, amikor a készítők felkérték az előzetes munkálatokra.

Összességében nem lett ez olyan rossz játék, mint amilyen sokan leértékelik. Néha vannak jó pillanatai, főleg az utolsó másfél óra igazi felüdülés lehet a játékosok számára. A játék megvásárlását ugyan csak fenntartásokkal ajánlom, hiszen könnyen felejthető (cooperative módja is) és mocskosul rövid alkotás, de aki nagy Terminator fan és mellesleg van pénze rá, és megakar kűzdeni a Skynettel, annak akár szerezhet néhány kellemes órát. A nyár egyik blocbustere lehetett volna, de úgy tűnik nem lett az egyszerűsége és rövidsége miatt. A Megváltás sajnos nem jött össze.