Tembo diktálja a tempót
A SEGA és a Game Freak jóvoltából egy újabb egészen kellemes ugrálós játék és platformer hős született. A fejlesztők ügyesen ötvözték a korábban és máshol már jól működő elemeket, így egyfajta Sonic-os lendületet kapunk Rayman harciasságával felvértezve. Kezdetben a tervezőasztal felett a romboló Tembo ötlete egy endless runner játék képében bontakozott ki, de a fejlesztők szerencsére hamar elvetették az ötletet és a klasszikus 2D-s oldalra scrollozó platformjáték mellett tették le a voksukat.
[+]
Világunkat egy napon elözönlik a Phantom néven ismert idegenek, a Mogyis osztag viszont nehezen birkózik meg a kialakult helyzettel, így Mogyi tábornok segítségül hívja titkos fegyverét Tembót, a rettenthetetlen harci elefántot. Tembo kapja is magát, Rambo módra harci hacukába pattan, és azonnal indul a bevetésre. Rendkívül egyszerű kis történetet kapunk, de azt gondolom, hogy egy jó platformjátékhoz ennyinek is elégnek kellene lennie. A történetet felvezető képregényes intró betölti a szerepét, a rajzokból már itt leszűrhető, hogy egészen stílusos és kedves világhoz lehet majd szerencsénk.
[+]
A küldetéseket egy központi bázisról kiindulva kezdhetjük meg és az ellenfelek likvidálása mellett természetesen a civil lakosság felszabadítása is a feladataink tárházát gazdagítja. Tembo Shell City területein és környékén ügyesen kamatoztatja akrobatikus, könnyed és fürge mozgását, ami tömegével kiegészülve válik igazán pusztítóvá. Méretes hősünk ugrás közben még Mario kis hátasától Joshie-tól tanult módon kapálózni is tud, de ennél hasznosabb dühös, szinte mindent leromboló rohamozása. Levegőből labdává gömbölyödve, pattogva támad, de ha a terep úgy kívánja becsúszni is képes. A lángokat ormányából spriccelt vízzel fékezi meg, így három gomb felváltva történő nyomogatásával kell az elénk állított nehézségeket elhárítani. Ügyességi puzzle feladatok akadnak bőven, de a pályákra részben a tempó, az akció és a pörgés jellemző.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
