Szép és jó, de nem az igazi

A kampány mellett akad még egyjátékos mód szép számmal, tulajdonképpen a szokásos lehetőségeket kapjuk: mehetünk Grand Prix-t (több versenyből álló bajnokságot), szimpla futamot, és az idő ellen is gurulhatunk. A játék ezen kívül támogatja az osztott képernyős helyi többjátékos módot (ilyenkor viszont sokkal alacsonyabb képfrissítéssel kell számolni), és természetesen online multiplayer is van, sokféle versenytípussal, ami mindenképp változatosabbá teszi az élményt. Sajnos az online multi nem működik tökéletesen, én már az elején komoly problémákba futottam: néha nem lehet szavazni a következő pályára, a visszaszámláló lejárta után az adott futam nem indul el, ha pedig verseny közben megszakad a kapcsolat, a játék egészen a címképernyőig hajítja vissza a játékost. A lagot és a súlyos akadásokat már meg sem említem.

Ezek persze mind kiküszöbölhető hibák, és nyilván érkeznek is majd a foltozások szép sorjában, de sajnos a Team Sonic Raciggel koncepcionálisan van probléma. Tartalomban és lehetőségekben ez egyértelmű visszalépés a sorozat számára. Összesen csak 15 karakter van, és azzal, hogy a Sonic univerzumra koncentrál, kikerült egy csomó érdekes és izgalmas környezet. Pálya így is van bőven, de legyünk őszinték, a Sonic játékokban kevés ikonikus helyszín akad. Green Hill Zone például nincs is, a kaszinós aréna és Eggman űrhajója kivételével pedig csak generikus havas-lávás-tengerpartos lokációk vannak, amik egyébként gyönyörűek, és a játék 60 fps képfrissítése csodálatos (már amikor nem lassul le), de így is nagyon sok minden hiányzik. Nem értem a Segát – épp nemrég adták ki a csontsovány tartalmú Puyo Puyo Champions-t, most meg ezt a visszafogott méretű és költségvetésű játékot. Egy egész videojátékos kincsesbányával rendelkeznek, és nem használják ki. A TSR többet érdemelt volna, különösen hét év várakozás után.

A prezentációval azért nincs gond, a Sumo Digital csapata hozta a kötelezőt. Bár némelyik menü (főleg a garázsban) fájdalmasan lassú, és a sztori tálalása is egy indie játékot idéz, az egész dizájn nagyon a helyén van. A pályák, az autók és a karakterek kidolgozása is gyönyörű, egyszerűen jó ránézni, és végre konzolon is 60 fps-sel fut. A gyakori akadásokért kár, de ez sem olyasmi, amit ne lehetne később kisimítani, így szerintem nyugodtan elnézhetjük. Még parádésabb a zene: a soundtrack az, ami teljes egészében visszahozza a „Sega-varázst”, fantasztikus remixekkel és újrahangszerelt klasszikusokkal. Felhangzik például a legendás Supersonic Racing, de más, korábbi játékokban hallott dallamok is, a rockos főcímzene pedig abszolút telitalálat.

Nagy kár, hogy a Sega érthetetlen módon visszafogta a Team Sonic Racing projekt nagyságát. Ez lehetett volna a rajongók álomjátéka, egy össz-Sega versenyes csoda, akár a kart játékok új királya. Ehelyett a grafikát leszámítva minden szempontból visszalépés a korábbi játékokhoz képest, és sem a műfajban, sem a franchise számára nem mutat semmi újat. A csapatmechanika multiplayerben lehet érdekes, de összességében így sem túl izgalmas, minden más pedig átlagos. Talán ez benne a legszomorúbb: nem érezni azt, hogy egy Sega-csodavilágba csöppentünk. Csak egy versenyes játék a sok közül. Félreértés ne essék: kellemes és élvezetes produkció, egyáltalán nem „rossz” játék. De amit kínál tartalmi, játékmeneti és technikai szempontból, az kevés. Csak remélhetjük, hogy ezt a kiadónál is belátják, és a következő epizódra nem kell újabb hét évet várnunk.

Pro:

• hosszú kampány többféle versennyel és eseményekkel;
• sokféle helyi és online mód;
• gyönyörű látvány, 60 fps;
• parádés soundtrack.

Kontra:

• erősen visszafogott tartalom;
• a csapatjáték nem túl izgalmas;
• kiszámíthatatlan, frusztráló „gumiszalag” M.I.;
• lapos párbeszédek, unalmas történet;
• képfrissítési gondok és időnként komoly online problémák.

60

A Team Sonic Racing PC, PS4, Xbox One és Nintendo Switch platformokra érhető el.

dreampage