Hirdetés
Bölcsőd lesz a koporsód
Amikor a Namco 2022-ben bemutatta a világnak a Synaduality-univerzumot, két dolog miatt is sokan kapták fel a fejüket. Egyfelől ott volt az erősen anime-ihletésű univerzum a hatalmas mechák és szörnyetegek csatáival, másrészt pedig potenciálisan érdekeznek tűnt az, hogy a kiadó nem szimplán egy játékban gondolkodik, hanem egyből egy egész multimédiás franchise-t is terveznek aköré. Ennek köszönhetően futott be Noir alcímmel a Synduality-anime, de a japán érdeklődők ezen felül manga, light novel és hagyományos regény formájában is felkereshették ezt a világot. kaptunk light novelt és egy regényt is a leleplezés óta. Bár nekem ezek az extra kellékek kimaradtak, a játék zárt bétatesztjében volt szerencsém részt venni; nem mondom, hogy az maradéktalanul meggyőzött, de a teljes verzió megjelenésekor így is némi izgalommal vetettem bele magamat ebbe a stílusos világba.
A Synduality világa a tekintetben mindenképpen egyedi, hogy a világvégét, vagy legalábbis az emberi civilizáció végét egy mérgező eső okozza: a költőien Újhold Könnyei névre keresztelt jelenség. Az amúgy is stresszes túlélők nyugalmát a ritkán még ma is zuhogó matéria tovább zilálja, és hogy egy akciójátéknak is legyen helye, a mérgezett vadonból hatalmas, és természetesen igen agresszív szörnyetegek is feltűnnek. A megoldást fajunk maradéka a föld alá menekülésben találta meg: a hatalmas város, Amasia nem csak egyszerű menedék, de talán a felszín majdani visszafoglalásának záloga is. Elvégre itt készülnek a kolosszális lépegetők, suhanók és más mechanikus gépezetek, a helyi szójárással a Cradle Coffinok, a bölcsőkoporsók. Mi is nyilván egy ilyen masina pilótájának szerepében találjuk magunkat, azonban nem kell egyedül mindennel szembenézni: a különféle nehézségeket az úgyenevezett Magusok, vagyis mesterséges intelligenciával felturbózott androidok segítik legküzdeni.
A Synduality stílusát tekintve egy PvPvE extraction shooter, vagyis a hatalmas pályákon mind szörnyek, mind más játékosok keserítik az életünket, arzenálunkat pedig az itt szerzett és sikerrel kimenekített zsákmányból tudjuk összeállítani. Ez a műfaj az Escape from Tarkov megjelenése és sikere óta egyre zsúfoltabbá válik, de a Synduality már futurisztikus, erősen anime-designú stílusával is egyedi tud lenni ezek közül. Miután a kötelező tutorial szekvenciákat letudtuk, létrehozhatjuk saját Magusunkat, majd hús-vér karakterünket is. A párosítás nem végleges, később lesz esélyünk lecserélni az android társat, hogy az még inkább illeszkedjen személyes játékstílusunkhoz - az androidok különféle bónuszokat biztosítanak attól függően, hogy a védekezésre, a támadásra, vagy például a gyógyításra fókuszálunk.
Miután megkapjuk lerobbant garázsunkat, már indulhat is a móka. A fő feladatunk a különböző csoportok és cégek által felajánlott megbízások végrehajtása lesz; ezek eleinte a nyersanyag-gyűjtésről és -kimenekítésről szólnak, de később azért ennél változatosabbá válnak. A siker kredittel jutalmaz, amit elköltve lehet fejleszteni gépünket, de az igazán extra húzásokat a kraftolási rendszer rejti - igaz, a szükséges komponensek felkutatása néha roppant sokáig is eltarthat. A küldetések stresszét tovább növeli, hogy mechánk csak bizonyos ideig képes működni - ha a számláló nullára ér, akkor bizonyt mindent elveszítünk, így finoman szólva is érdemes jól időzítve hazamenni. A “mindent elveszítünk” komolyan veendő: nem csak az épp nálunk levő zsákmányt, nem is csak fegyvereinket, de a gépünket is - egészen bizarr módon még az előrendelői bónuszokat is bukhatjuk ezzel! Eleinte így az óvatosság mindennél fontosabb - kicsit később már lesz bőven kredit a biztosításra, de ha pont akkor felejtjük el ezt megújítani, amikor pórul járunk a terepen, irritáló módon azonnal egy alap masina fülkéjében találhatjuk magunkat.
A Synduality első órái egész élvezetes szórakozást jelentenek: a játékmenet kellemes, az akció izgalmas, és a grafikus stílus is pofás - az embert csak az eleinte igen erősen szigorú időlimit, illetve a véletlenszerűen elinduló, folyamatosan sebző eső tudja idegesíteni. Utóbbi elől persze sokszor van lehetőség behúzódni épületekbe, vagy legalább sziklák fedezékébe, de azért a fa alatt kuksolva várni az eső elvonultát nem éppen a legszórakoztatóbb játékelem. A pályákon találkozhatunk hozzánk hasonló feladatokat végző játékosokkal is, és egy idő után akár össze is állhatunk velük egy csapatba . Már amennyire ez lehetséges: chatelésre, tényleges beszélgetésre semmi lehetőség nincs, mindössze emote-ok segítségével tudjuk tudtára adni a másiknak hogy nem vagyunk ellenségesek. Ez persze csak egy lehetőség: a nyílt terepen lényegében bárkit megtámadhatunk és füstölgő roncsait jól ki is rabolhatjuk, feltéve persze, hogy mi győzünk. Itt is érdemes azonban mérlegelni a dolgokat: engem ért már meglepetés, és a gyenge ellenfélnek nézett mecha pillanatok alatt ellátta a bajomat, és ő mehetett tovább a zsákmánnya. A sima vadon mellett találhatunk egy igazi, vérbeli PvP területet is; na ide csak akkor merészkedjünk be, ha mind felszerelésünk, mind gyakorlatunk elért egy igen magas szintet, mert itt állandók a csapdák, a cselek és az aljas megoldások.
Bár a Synduality elsődlegesen erre a szabad viselkedést engedő PvPvE felépítésű harácsolásra épít, akad benne egy egyjátékos, történettel ellátott mód is. Alig néhány órával az indulást követően hozzáférést kapunk a világ összeomlását vizsgáló bizottsághoz, és ha erre koncentrálunk, sokkal lineárisabb pályarészleteket kell teljesítenünk, a jutalmat pedig kristályok és fémek mellett sztorimorzsák, videók, történelmi ismertetők jelentik. Sajnos ez cseppet sem tud helyettesíteni egy igazi, kidolgozott kampányt: engem az is nagyon zavart, hogy az itt kapott felszerelést nem vihetjük át az extraction módba, de az igazi probléma az, hogy ezek a pályák nem rendesen kidolgozott, változatos küldetések, hanem egyszerűen logokat kell vadásznunk a lehető legegyszerűbb módon. Technikai szempontból a bétateszt óta természetesen nem alakult át radikálisan a játék, így továbbra is igaz rá, hogy míg a stílussal semmi baj nincs, technológiai szempontból finoman szólva sincs ott az élbolyban. Kifejezetten csúnyának egyetlen dolgot találtam: a felhők érthetetlenül borzalmasan néznek ki.
Az összkép több szempontból is az előző generációs platformokat idézi meg az emberben: hiába a legújabb Unreal motor, minden teljesen statikus, rengeteg tereptárgy ismétlődik, és hát a modellek kidolgozottsága sem az eget verdesi. A szinkronnal nincs baj, talán a japán életszerűbbnek hangzik, mint a néha műtermi hangzású angol - de az igazi gond az, hogy Magus droidunk állandóan pofázik, szinte mindenhez hozzászól, ami meglepően hamar válik frusztrálóvá. Bár teljes árú, fizetős alkotásról van szó, természetesen lehetőség van arra is, hogy extra pénzt fektessünk a játékba. A műfaj szokásai szerint kaptunk egy Battle Pass-rendszert (itt mondjuk pont Drifter Passnak hívják), amelyben különböző skineket, fegyvereket, felszereléseket szerezhetünk, illetve Magusunkhoz is számtalan csecsebecsét lehet megnyitni, szóval aki szereti csinosítgatni karaktereit, az az Infinity Nikki után itt is kiélheti minden vágyát.
Az ingame boltba szerencsére csak skineket lehet vásárolni, valamint zsíros áron extra droidokat is megnyithatunk - de ezt már tényleg csak azoknak tanácsolom akik nem tudják máshol elkölteni vagyonukat. Bár az extraction shooterek műfaja még nem annyira túlzsúfolt, mint amilyen pár éve a hero shooter műfaj volt, így is nehéz kitűnni. A Syndualitynak is ez megy nehezen: az alapokat hozza, a posztapokaliptikus anime egy fokkal érdekesebb környezet, mint a modern military hadszínterek, de kétlem, hogy ennyi elég lesz az átütő sikerhez. A jó hír az, hogy aki beleszeret ebbe a világba, az ki lesz szolgálva - no nem az összecsapott egyjátékos móddal, de az animével és a mangával mindenképp.
Összegzés:
A Synduality egy sci-fi, mi több, posztapokaliptikus extraction shooter, anime-stílusú karakterekkel és fürge lépegetőkkel feldobva. Van külön PvP helyszín is, van egy meglehetősen gyenge egyjátékos-mód is, de a fókusz a PvPvE nyílt világ dinamikus összecsapásain és a felszerelés végleges elvesztésének állandó veszélyén van. A játékmenet alapjaiban jó, a látványvilág kicsit elmaradott, de a játék legnagyobb hibája így is az, hogy igazából nincs benne semmi kiemelkedő - nem dolgozik benne semmi forradalmi megoldás, ami miatt ezt választanánk, és nem a többi, már bejáratottabb riválist.
A Synduality: Echo of Ada PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztverziót a játék hazai forgalmazója, a Cenega Hungary biztosította.
A Synduality: Echo of Ada legjobb pontjai:
- A posztapokaliptikus-animés-mechás világ vonzó;
- az alap játékmenet hozza a kötelezőt;
- a kooperatív mód izgalmas tud lenni.
A Synduality: Echo of Ada leggyengébb pontjai:
- Előző generációs látványvilág;
- roppant lassú fejlődés;
- nincs rendes sztorimód;
- a műfaj ismerői számára semmi újat nem hoz.
oriic