Super Smash Bros. for Wii U teszt

Tombol a megalománia

No de nem csak a karakterek terén bűvöl el a Super Smash, de a játékmenet sem rossz. A szokásos HP-csíkos, igen taktikus küzdelmet itt egy jóval szabadosabb, a visszatérésre, az állás megfordítására nagyságrendekkel több lehetőséget adó rendszert vezettek be. Életerőcsík helyett itt mindenki neve alatt egy minden bekapott pofontól növekvő százalék szerepel – ez minél nagyobb, a gravitáció annál kevésbé hat ránk. Vagyis, a gyakorlatban, minél többször kapnak arcon minket varázslattal, bombával, csáppal, vagy néha akár ököllel is, annál nagyobbat fogunk repülni tőle. A duplaugrással és levegőben manőverezéssel még viszonylag nagy repülésekből is vissza lehet jönni, de 120-150 százalékos terhelés után már szinte bármelyik bekapott támadástól kirepülhetünk a pályáról. Ilyenkor mi veszítünk egy pontot, az utolsó, végzetes támadást megeresztő ellenfelünk pedig nyer egyet (ha magunktól esünk le, csak mi bukunk). Persze szinte azonnal újjászületünk, a bunyó ugyanis fix ideig tart, addig szabadon lehet csépelni a többieket.

Az irányítás sem szokványos, a két eltérő támadásgomb (szimpla, illetve „smash”), valamint a megragadás ugyan nem tűnik soknak, de azért minden karakter bőven rendelkezik eltérő offenzív lehetőségekkel, ráadásul a levegőből megeresztve is sok extra kombót csalogathatunk elő. Bár a kombó talán nem is jó szó, nincsenek egy iránygombnál és valamely támadásgombnál bonyolultabbat használó támadások – azonban így is jóval 20 felett van minden harcosnál az előadható mozdulatok száma. Sőt, mivel a pályára tömegesen potyognak a különféle eszközök, igazából ennél jóval több opciónk lesz a többiek földbe döngölésére és sztratoszférába robbantására. Minden tárgy a Nintendo-múlt valamely jól (vagy épp kevésbé) ismert eleme: van itt tanuki-levél és Galaga űrhajó, zöld teknőchéj és mérgező gomba, focilabda és sugárfegyver, no és megszámlálhatatlan kard és bomba és közelharci agyaló és pajzs. És van még két kiemelt fontosságú tárgy is, a pokélabda és a karaktertrófea. Mindkettővel egy ideiglenes társat idézhetünk meg, tovább tarkítva az amúgy is meglehetősen zsúfolt meccseket. A maximalista fejlesztők negyvennél is több pokémont, és csaknem negyven egyéb társat alkottak meg, melyek mindegyike eltérő módon lesz a segítségünkre. Az egyik legextrémebb ilyen megidézhető „társ” egy Color TV-Game 15, egy 1977-es konzol – ezt elsütve a háttérben Pong-meccs kezdődik, és akit eltalál a pixellabda, az méreteset sérül. Őrült ötlet. Zseniális ötlet? A határvonal elmosódik, és ez az egész Super Smash bája is: minden belefér, semmilyen idea nem számít túl extrémnek.

Super Smash Bros. for Wii U
A kihívások vége felé már nem feltétlenül a fair play szabályai szerint játszik a gép. [+]

Játékmódok terén is ugyanaz a megalománia jellemezte a fejlesztőket, mint mindenhol máshol: az 1 vs. 1 küzdelmek koncentráltabb, taktikusabb meccseiig a nyolcfős, teljesen kiszámíthatatlan parádéjáig minden kipróbálható, tetszőleges számú emberi és gépi versenyzővel. Szabályozhatjuk, hogy a 75 (!), szintén a Nintendo-örökséget feldolgozó dinamikus pálya közül melyiken játsszunk, mennyi random tárgy legyen, pontosan hogyan is menjen a pontozás, milyen zene szóljon, milyen kosztümöt viseljenek karaktereink. A teljes szabadság mellett ráadásul ott van az előre elkészített extra játékmódok garmadája; kapunk egy táblás játékkal dúsított partimódot, millió eltérő kihívást, az egyes karakterekre szabott küldetéseket, extra pályákat, főellenségeket – egy klasszikus sztorimód kivételével minden elérhető, ami csak eszedbe juthat.

Super Smash Bros. for Wii U
Bár a táblás játék messziről a Mario Partyra emlékeztet, azért közel sincs annyira kidolgozva. [+]

Ráadásul online is! Oké, bármelyik más kiadónál ez magától értetődő lenne, de hát a Nintendoról van szó, így már a lehetőség puszta létének is örülni kell. Igaz, itt legfeljebb négyfős verekedésekben vehetünk részt, de legalább azok nagyszerű netkóddal lettek megáldva – és a cégtől megszokott atomstabil 60 fps képfrissítés itt is jelen van, csakúgy, mint offline módban.

Super Smash Bros. for Wii U
Wario megnyitható, játszható karakter, de a nagyszerű Waluigi sajnos csak megidézhető társként szerepel a játékban. [+]

Az új Super Smash nem feltétlenül lett lényegesen jobb, mint a korábbiak. „Csak” jóval nagyobb, jóval szebb, jóval változatosabb, mint a korábbi részek, így szinte minden szempontból sikerült azokat felülmúlni. És mivel azok már korábban is milliókat ragadtak el, ez minden bizonnyal most is meg fog történni. Igaz, itthon sajnos a Wii U sikere még kisebb, mint másutt a világban, de a Super Smash is bizonyítja, hogy bár a Nintendo sok téren komoly lemaradásokkal küzd, de ha pusztán a játékokat, a játékélményt nézzük, ugyanúgy nem igazán akad párjuk, mint ahogy tíz, húsz és harminc éve is kimagaslottak a mezőnyből.

Pro:

  • Bődületesen sok tartalom, lehetőség, változatosság
  • A Nintendo-örökség nagyszerű feldolgozása
  • Technikailag megdöbbentően jó lett
  • A nyolcfős bunyók sosemlátott élményt adnak – csak legyen ennyi kontrollered

Kontra:

  • A Subspace Emissary, vagy valami hasonló kampánymód hiányzik
  • A sorozatban újoncok számára nincs oktatómód

90

A Super Smash Bros. for Wii U, mint nagyszerű neve is mutatja, csak Wii U-ra jelent meg. Társa, a Super Smash Bros. for 3DS majdnem ugyanez a játék, csak kézikonzolon – alig néhány exkluzív karakter és játékmód eltérés van a két verzió között.

Azóta történt

Előzmények