Az iOS és Android felhasználók manapság egyre több retro, vagy annak beállított platformjátékkal találkoznak, ezek általában ingyenesek, reklámokkal és alkalmazáson belüli vásárlásokkal alaposan tele vannak tűzdelve, néha jól sikerülnek, de általában unalmasak, vagy csak simán bénák. Nem csoda, hogy egy ilyen alkotás hamar végzi a kukában, akár két-három pálya alatt megunjuk az egészet, vagy ha béna az irányítás, akkor már az első perctől fogva nincs kedvünk az egészhez. A Super Dangerous Dungeons is lehetne ilyen, de valamit mégis jól csinál, hiszen az embernek még két hét után is van vele kedve játszani, annak ellenére, hogy lényegében csak egy portolt flash játékról beszélünk.

Független fejlesztőcsapattól érkezik az alapvetően ingyenes játék, a reklámok hadát nagyjából két euróért megszüntethetjük, máshoz pedig nem nagyon kell bevásárolni, tehát nem egy lehúzógépezet, ami már első blikkre hatalmas pozitívum. A feladatunk nem más, mint a 2D-s világban eljutni a platformokon át a kulcshoz, majd a kulccsal a kapuhoz, így haladni a pályarészeken. A retro-érzés már a grafika láttán elönti a játékost, de a zenék és a hangeffektek emlékeztetnek csak igazán a 8 bites korszakra!

[+]

Az irányítás pofonegyszerű, a kijelző bal alsó sarkán van két gomb a balra és a jobbra mozgáshoz, a másik oldalon pedig egy szimpla billentyű áll rendelkezésünkre az ugráshoz. A program szinte minden jópofa ötletet ellőtt, amit egy ilyen platformjátéknál el lehet, periodikus mozgást végző akadályok, magunk mögött felrobbanó platformok, tüskék, mozgatható dobozok, lávagolyók és hullámzó vizek hátráltatják, vagy éppen segítik a munkánkat.

A játék egyik legszerethetőbb részei a titkos pályarészek: általában ezt nehéz jól belőni, hiszen vagy túl könnyen, már-már egyértelműen látjuk egy játéknál, hogy ott egy "titkos" rész, vagy egyszerűen megtalálhatatlan helyeken akad egy-egy érdekesség, a Super Dangerous Dungeons esetében viszont ez nem így volt: több telefonon is próbálgattam párhuzamosan a játékot és általában akkor jöttem rá, hogy hol lehetnek érdekes részek, amikor már második-harmadik alkalommal próbáltam ugyanazt a pályát. Az eldugott részek sikeres teljesítése esetén különböző kristályokkal leszünk gazdagabbak, ha megszerezzük az összeset, akkor bónuszként komoly kincsekre és még több kalandra tehetünk szert.

[+]

Közvetlen ellenfeleink nincsenek, közvetettekből viszont akad csomó, hatalmas, folyamatosan felénk gördülő, mosolygó óriásgolyó, vagy épp egy óriás, akinek nem tetszik, hogy a kincsre fáj a fogunk, emiatt dühösen csapkod és és szétrázza a pályát. A játék kezdetben elég könnyű, később azonban bonyolulttá válik, főleg akkor, ha az idő ellen is játszunk, nem csak a teljesítés a célunk. Ilyenkor lehet érezni, hogy az érintőképernyő ebben az esetben inkább hátrány, mint előny, az utolsó pályánál már nagyon jól jön egy analóg kar, de itt is pont jól találták el a befejezést: pont akkor lett vége a játéknak, amikor úgy éreztem, hogy ennél gyorsabban már csak egy analóg kar használatával tudnék lenni.

[+]

A grafika nem ad túl sokat, de ennek megfelelően nem kell aktuális csúcskészüléket birtokolnunk ahhoz, hogy játszhassuk, egy középkategóriás mobilon gond nélkül lehet vele próbálkozni. A próbálkozás pedig ajánlott: az biztos, hogy nem erre a játékra fogunk emlékezni, ha néhány év múlva a valaha volt legjobb mobilos játékokról beszélünk, de kellemesen el lehet vele tölteni néhány órát, a játék extrák nélkül elég hamar végigjátszható, ha viszont mindent szeretnénk teljesíteni, akkor kicsit több időt kell rááldoznunk.

A Super Dangerous Dungeons elérhető iOS és Android platformokon.

szentkuti11