Street Fighter V teszt (PS4)

Üsd, vágd, nem apád!

A móka Ryu, Ken és a Mester csacsogásával indul, majd azonnal lehetőséget kínál a program, hogy Ryu bőrébe bújva elsajátítsuk a legfontosabb mozgásokat. Ha akarjuk, átugorhatjuk, bár nem árt képben lenni a dolgokkal, ha valaki ezzel a résszel kezdi SF-es pályafutását. A sima lépéseken, ütéseken, rúgásokon és dobásokon kívül ugyanis több extra dologgal is számolni kell: adott például az EX Gauge, ami folyamatosan töltődik és ha a megfelelő szintet eléri, sokkal erősebb mozdulatokra lehetünk képesek (Critical Arts, hatalmas sebzéssel). Fontos, hogy ez a nafta a következő szintre is átvihető, szemben például a V-Gauge-dzsal. A karaktereket igyekeztek úgy megalkotni, hogy tényleg érezni lehessen a különbséget közöttük, tulajdonságok tekintetében is szét lehet választani őket, mindegyikhez külön V-Trigger, V-Skill és V-Reversal tartozik.

Így néz ki a számos játékmódot tartalmazó főmenü
Így néz ki a számos játékmódot tartalmazó főmenü [+]

Érdemes persze ezekkel az idegen kifejezésekkel is foglalkozni egy kicsit. A V-Skill közepes erősségű ütés és rúgás során fejlődik, és igazából arra való, hogy a harcos többletképességeket szerezzen. A V-Trigger esetében már a nehéz kombinációkra van szükség, és a karakter speciális ismereteit aktiválja, legyen az teleportálás, az életerő növelése, vagy éppen valamilyen tűzgolyó kilövése. A V-Reversal a kontratámadást jelöli, a védekezés után azonnal neki lehet menni a másiknak, egész sok lehetőség adódik erre és könnyen meg lehet lepni vele az ellenfelet. A módok közül pont ide illik egyébként a Training, ahol minden egyes szereplővel kitapasztalhatjuk, hogy mik az erősségeik illetve gyengeségeik. Kicsit fura és egyben érthetetlen, de a gép nem csinál semmit, sosem hal meg, nem üt vissza, ami nem mondható éppen a legjobb harcimitálásnak, viszont így legalább lesz időnk a kontrollerre tekinteni és a megfelelő gombokat nyomogatni.

Nem sok az animáció, mégis látványos a játék
Nem sok az animáció, mégis látványos a játék [+]

Hogy legyen egy kis összehasonlítás, az SF idei része egészen más, mint például a nagy ellenfél, a MK. Grafika terén például nagyon különböznek, ameddig az MK tényleg a végletekig kidolgozott és a vizuális elemekre nagyon rámenő játék, addig az SF egy kicsit mesebelibb, küllemre kevésbé realisztikus. Ettől függetlenül mégis nagyon szerethető, sőt, van, amikor ez jobban idézi a régi kort, ami – nyilván ez erősen szubjektív – nekem jobban bejön. A gém jelenlegi állapotában tíz pálya és tizenhat karakter érhető el, mindegyik nagyon szépen ki lett dolgozva, az élő hátterek pedig még izgalmasabbá teszik a harcokat. A képernyőn mindig csak a legfontosabb adatok jelennek meg, így az életerő, a V-Trigger és a CA szint. Van egyébként egy kis mérő, ami a vetélytárs ütlegelése során növekszik, és ha eléri a maximumot, akkor pár pillanatra megszédíthetjük küzdőpartnerünket, addig ő totál tétlen marad, ilyenkor kell valami extra tudást előhúznunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Street Fighter V videoteszt

    Tesztünk alanyát sokan hasonlítják a Mortal Kombathoz, és bár tényleg két hatalmas nevű verekedős játékról beszélünk, mindkettő másért jó. Sokat vártunk a legújabb részre, de vajon megérte?

  • Shadow of the Beast teszt (PS4)

    A gyönyörű grafikával, villámgyors játékmenettel és sok vérrel operáló játék egyszerre mutatja meg, hogy milyen egy jó remake, illetve azt, hogy miért nincs szükség ilyesmire.

  • The King of Fighters XV teszt

    Tizenötödik alkalommal is megrendezésre kerül a King of Fighters bajnokság. Mi is beneveztünk, hogy megnézzük, mekkorát üt az SNK új produkciója.

  • Phantom Breaker: Omnia teszt

    Egy régi és kevéssé ismert verekedős játék vált első ízben elérhetővé a nyugati piacokon, az alcímének pedig semmi köze a kávézáshoz.

Előzmények