Végjáték

Végül következik az endgame, amikor is eldől, mely birodalmak maradnak életben, és uralják a galaxist. A játék egy civilizáció, vagy egy szövetség győzelmével ér véget, ez alatt pedig több száz, vagy akár ezer év is eltelik (játékórából pedig jó 15-20, vagy akár több is). A Stellaris azért igyekszik felkavarni az állóvizet, és a végjátékban galaktikus méretű katasztrófák boríthatják fel az erősorrendet. Például interdimenzionális lények szállják meg a galaxist, vagy öntudatra ébredt robotok szabadulnak el, így lehet, hogy épp a legerősebbnek tűnő birodalom omlik össze elsőként. Mint minden, úgy ezek a kataklizmák is kikapcsolhatók, de mindenképp érdekesebbé teszik a játék utolsó szakaszát.

A Stellaris: Console Edition ezt a hihetetlenül összetett formulát sikerrel ülteti át konzolra. A menürendszert természetesen át kellett alakítani, de sikerült egy nagyon jól kezelhető irányítást alkotni hozzá. A 3D-s világban és a térképen a szokott módon mozoghatunk és zoomolhatunk, a d-pad négy irányával pedig a különböző eszköztárakat érhetjük el (felül az erőforrások, balra a birodalmi menedzsment, alul az értesítések, jobbra pedig a flották). Az tény, hogy menük és párbeszédpanelek végeláthatatlan során kell áthámozni magunkat, és a játékhoz igen jó angoltudásra is szükség van, enélkül nem élvezhető. De a Tantalus jó munkásemberei megtették, amit lehetett, így még ez a döbbenetesen komplex játék is működik kontrollerrel a kézben.

Ugyanígy a technikai oldalra sem lehet panasz. Bár az erősebb konzolok jelenleg nincsenek támogatva, a Stellaris jól néz ki, elejétől a végéig igényes, a különböző rendszerek és űrbéli jelenségek nagyon szépen jelennek meg. Jól is fut, csupán a legnagyobb flották összecsapásainál lassul le észrevehetően, egyébként teljesen stabil – mondjuk nem is egy gyors reflexjátékról van szó.

Amit viszont feltétlen ki kell emelni, az a zene. A Stellaris soundtrackje önmagában is fantasztikus élmény, a nyugodt tempójú elektronikus ambient zene mintha egy National Geographic dokumentumfilmből érkezett volna, remek hangulattal tölti meg az egész játékot. A fent leírtak alapján ez a stratégiai cím száraznak és unalmasnak tűnhet, de ilyen zenékkel megtámogatva kifejezetten jó élmény, és az ember órákat, akár fél napokat is ülhet felette, nem fogja megunni.

A Stellaris: Console Edition legfontosabb eredménye, hogy bebizonyította: a GSG-4X műfaj is tökéletesen működik konzolon, ha megfelelő irányítás raknak mögé. Az Xbox One és PS4 tulajok pedig egy fantasztikus sci-fi stratégiai játékkal gazdagodtak. Kell hozzá nyelvtudás, sok türelem és kellő affinitás, de aki érdeklődik a műfaj iránt, az keresve sem találhat ennél jobbat. Csillagközi birodalmat igazgatni még sosem volt ennyire jó – a későbbi tartalmi kiegészítőkkel pedig még érdekesebb kalandoknak nézünk elébe.

Pro:

• összetett, mégis logikusan felépített játékmenet;
• végtelen lehetőségek a kezdetektől a végjátékig;
• számtalanszor újrajátszható;
• funkcionális, de szép grafika;
• elképesztően jó zenék.

Kontra:

• nehéz beletanulni és főleg kiismerni;
• rengeteg időt és elhivatottságot kíván;
• nincs semmilyen online vagy multiplayer mód;
• nincs Pro / X támogatás;

80

A Stellaris: Console Edition PS4-re és Xbox One-ra kapható.

dreampage