Stellaris: Console Edition teszt

Csillagok között

2016-ban örvendtek a stratégiai játékok szerelmesei, amikor megjelent a Paradox Interactive új, űrbéli stratégiai játéka, a Stellaris. De csak akkor örülhettek ezek a szerelmesek, ha rendelkeztek megfelelő PC-vel, mivel a játék, a műfaja és összetettsége miatt konzolokon szóba sem jöhetett. Azóta viszont eltelt néhány év, a kiadó pedig gondolt egy nagyot, és a Tantalus közreműködésével (ők hozták el konzolra a Cities: Skylines-t is) kontrollerre ültették a galaktikus kalandot. Konzolon ez az első GSG (Grand Strategy Game, vagyis Nagyszabású Stratégiai Játék), így a valódi kérdés az, hogy működik-e ez a stílus a tévé előtt ülve.

A Stellaris: Console Edition nem butított változat – egy az egyben a PC verzió (1.7) élményét és komplexitását hozza magával. A játék avatott ismerőinek feltűnhet, hogy ez jóval elmarad a számítógépes változat aktuális állapotától, amely azóta már sok bővítményt kapott, de a konzolokon belépő, többségében új játékos nem fogja érezni a tartalmak viszonylagos hiányát. Sőt, amit kapunk, elsőre még az is soknak tűnik. Ez nem holmi egyszerű menedzserjáték vagy „konzolos stratégia”, ez bizony egy vérbeli, hardcore GSG-4X hibrid extrém mennyiségű opcióval, végtelen számú menüképernyővel, és teljesen véletlenszerű eseményekkel.

Stellaris Xbox One

A játékban nincs kimondott történet, epikus kaland vagy dedikált kampány. A Stellaris „mindössze” arról szól, hogy indítunk egy játékot, választunk (vagy az alapoktól fogva létrehozunk) egy civilizációt, és azzal megpróbáljuk meghódítani a véletlenszerűen generált galaxist. Egy szorosabbra húzott kampányt és az ezzel járó narrációt, kézfogást talán hiányolják majd egyesek, nekem egyáltalán nem hiányzott. Örömmel hoztam létre a magamról elnevezett új, békeszerető civilizációt, és kezdtem terjeszkedésbe, nem tudván, hogy mi vár rám…

A Stellaris úgy kezdődik, hogy civilizációnk 2200-ban elsajátítja a fénynél gyorsabb utazás módját, ezzel elérhetővé válnak a galaxis csillagai. Innentől kezdve évszázadokon át kezelnünk kell galaktikus birodalmunkat, amely a terjeszkedéssel kezdődik. Fel kell fedeznünk a környező rendszereket, hogy azok milyen erőforrásokat, esetleg lakható bolygókat, anomáliákat vagy más érdekességeket kínálnak. Az erőforrások alkotják birodalmunk gerincét: energia, ásványok, étel, befolyás, és még jó néhány érték kezelésére oda kell figyelnünk. A terjeszkedéssel pedig előbb-utóbb más intelligens civilizációkba fogunk botlani.

Stellaris Xbox One

Innen veszi kezdetét a diplomácia, hiszen immár nem csak magunk vagyunk a galaxisban. Több (a játék elején megadhatjuk, hogy pontosan mennyi) birodalom kénytelen osztozni a csillagokon, aminek eredménye lehet békés kereskedés, ingerült rivalizálás, vagy akár totális háború is. Ahogy a játéktérben található rendszerek, úgy ezek a birodalmak is ezerfélék lehetnek, faj, társadalmi és politikai berendezkedés, százféle attribútum függvényében. Nagyon oda kell figyelni, kivel kötünk szövetséget, vagy kinek üzenünk hadat, de sok esetben még a határátlépések vagy akár a migráció is feszültséget okozhat. Kétségtelen, hogy ez a játék legizgalmasabb és legérdekesebb, legdinamikusabb része, persze csak azok számára, akik nyitottak egy ennyire összetett stratégiai élményre.

Végjáték

Végül következik az endgame, amikor is eldől, mely birodalmak maradnak életben, és uralják a galaxist. A játék egy civilizáció, vagy egy szövetség győzelmével ér véget, ez alatt pedig több száz, vagy akár ezer év is eltelik (játékórából pedig jó 15-20, vagy akár több is). A Stellaris azért igyekszik felkavarni az állóvizet, és a végjátékban galaktikus méretű katasztrófák boríthatják fel az erősorrendet. Például interdimenzionális lények szállják meg a galaxist, vagy öntudatra ébredt robotok szabadulnak el, így lehet, hogy épp a legerősebbnek tűnő birodalom omlik össze elsőként. Mint minden, úgy ezek a kataklizmák is kikapcsolhatók, de mindenképp érdekesebbé teszik a játék utolsó szakaszát.

A Stellaris: Console Edition ezt a hihetetlenül összetett formulát sikerrel ülteti át konzolra. A menürendszert természetesen át kellett alakítani, de sikerült egy nagyon jól kezelhető irányítást alkotni hozzá. A 3D-s világban és a térképen a szokott módon mozoghatunk és zoomolhatunk, a d-pad négy irányával pedig a különböző eszköztárakat érhetjük el (felül az erőforrások, balra a birodalmi menedzsment, alul az értesítések, jobbra pedig a flották). Az tény, hogy menük és párbeszédpanelek végeláthatatlan során kell áthámozni magunkat, és a játékhoz igen jó angoltudásra is szükség van, enélkül nem élvezhető. De a Tantalus jó munkásemberei megtették, amit lehetett, így még ez a döbbenetesen komplex játék is működik kontrollerrel a kézben.

Stellaris Xbox One

Ugyanígy a technikai oldalra sem lehet panasz. Bár az erősebb konzolok jelenleg nincsenek támogatva, a Stellaris jól néz ki, elejétől a végéig igényes, a különböző rendszerek és űrbéli jelenségek nagyon szépen jelennek meg. Jól is fut, csupán a legnagyobb flották összecsapásainál lassul le észrevehetően, egyébként teljesen stabil – mondjuk nem is egy gyors reflexjátékról van szó.

Amit viszont feltétlen ki kell emelni, az a zene. A Stellaris soundtrackje önmagában is fantasztikus élmény, a nyugodt tempójú elektronikus ambient zene mintha egy National Geographic dokumentumfilmből érkezett volna, remek hangulattal tölti meg az egész játékot. A fent leírtak alapján ez a stratégiai cím száraznak és unalmasnak tűnhet, de ilyen zenékkel megtámogatva kifejezetten jó élmény, és az ember órákat, akár fél napokat is ülhet felette, nem fogja megunni.

Stellaris Xbox One

A Stellaris: Console Edition legfontosabb eredménye, hogy bebizonyította: a GSG-4X műfaj is tökéletesen működik konzolon, ha megfelelő irányítás raknak mögé. Az Xbox One és PS4 tulajok pedig egy fantasztikus sci-fi stratégiai játékkal gazdagodtak. Kell hozzá nyelvtudás, sok türelem és kellő affinitás, de aki érdeklődik a műfaj iránt, az keresve sem találhat ennél jobbat. Csillagközi birodalmat igazgatni még sosem volt ennyire jó – a későbbi tartalmi kiegészítőkkel pedig még érdekesebb kalandoknak nézünk elébe.

Pro:

  • összetett, mégis logikusan felépített játékmenet;
  • végtelen lehetőségek a kezdetektől a végjátékig;
  • számtalanszor újrajátszható;
  • funkcionális, de szép grafika;
  • elképesztően jó zenék.

Kontra:

  • nehéz beletanulni és főleg kiismerni;
  • rengeteg időt és elhivatottságot kíván;
  • nincs semmilyen online vagy multiplayer mód;
  • nincs Pro / X támogatás;

80

A Stellaris: Console Edition PS4-re és Xbox One-ra kapható.

dreampage

Azóta történt

  • A Winter’s Daydream teszt

    Mitévő legyen egy tizenkilenc éves tanuló, ha arra megy haza, hogy a nagymamája fiatal lánnyá változott? Japán vizuális novella érkezett konzolokra.

  • Frostpunk: Console Edition teszt

    Punks Are Dead, avagy a nagy hidegben a túlélés cseppet sem garantált. Teszteltük a fagyottváros-építő program új kiadását.

Előzmények