Csillagok között
2016-ban örvendtek a stratégiai játékok szerelmesei, amikor megjelent a Paradox Interactive új, űrbéli stratégiai játéka, a Stellaris. De csak akkor örülhettek ezek a szerelmesek, ha rendelkeztek megfelelő PC-vel, mivel a játék, a műfaja és összetettsége miatt konzolokon szóba sem jöhetett. Azóta viszont eltelt néhány év, a kiadó pedig gondolt egy nagyot, és a Tantalus közreműködésével (ők hozták el konzolra a Cities: Skylines-t is) kontrollerre ültették a galaktikus kalandot. Konzolon ez az első GSG (Grand Strategy Game, vagyis Nagyszabású Stratégiai Játék), így a valódi kérdés az, hogy működik-e ez a stílus a tévé előtt ülve.
A Stellaris: Console Edition nem butított változat – egy az egyben a PC verzió (1.7) élményét és komplexitását hozza magával. A játék avatott ismerőinek feltűnhet, hogy ez jóval elmarad a számítógépes változat aktuális állapotától, amely azóta már sok bővítményt kapott, de a konzolokon belépő, többségében új játékos nem fogja érezni a tartalmak viszonylagos hiányát. Sőt, amit kapunk, elsőre még az is soknak tűnik. Ez nem holmi egyszerű menedzserjáték vagy „konzolos stratégia”, ez bizony egy vérbeli, hardcore GSG-4X hibrid extrém mennyiségű opcióval, végtelen számú menüképernyővel, és teljesen véletlenszerű eseményekkel.
A játékban nincs kimondott történet, epikus kaland vagy dedikált kampány. A Stellaris „mindössze” arról szól, hogy indítunk egy játékot, választunk (vagy az alapoktól fogva létrehozunk) egy civilizációt, és azzal megpróbáljuk meghódítani a véletlenszerűen generált galaxist. Egy szorosabbra húzott kampányt és az ezzel járó narrációt, kézfogást talán hiányolják majd egyesek, nekem egyáltalán nem hiányzott. Örömmel hoztam létre a magamról elnevezett új, békeszerető civilizációt, és kezdtem terjeszkedésbe, nem tudván, hogy mi vár rám…
A Stellaris úgy kezdődik, hogy civilizációnk 2200-ban elsajátítja a fénynél gyorsabb utazás módját, ezzel elérhetővé válnak a galaxis csillagai. Innentől kezdve évszázadokon át kezelnünk kell galaktikus birodalmunkat, amely a terjeszkedéssel kezdődik. Fel kell fedeznünk a környező rendszereket, hogy azok milyen erőforrásokat, esetleg lakható bolygókat, anomáliákat vagy más érdekességeket kínálnak. Az erőforrások alkotják birodalmunk gerincét: energia, ásványok, étel, befolyás, és még jó néhány érték kezelésére oda kell figyelnünk. A terjeszkedéssel pedig előbb-utóbb más intelligens civilizációkba fogunk botlani.
Innen veszi kezdetét a diplomácia, hiszen immár nem csak magunk vagyunk a galaxisban. Több (a játék elején megadhatjuk, hogy pontosan mennyi) birodalom kénytelen osztozni a csillagokon, aminek eredménye lehet békés kereskedés, ingerült rivalizálás, vagy akár totális háború is. Ahogy a játéktérben található rendszerek, úgy ezek a birodalmak is ezerfélék lehetnek, faj, társadalmi és politikai berendezkedés, százféle attribútum függvényében. Nagyon oda kell figyelni, kivel kötünk szövetséget, vagy kinek üzenünk hadat, de sok esetben még a határátlépések vagy akár a migráció is feszültséget okozhat. Kétségtelen, hogy ez a játék legizgalmasabb és legérdekesebb, legdinamikusabb része, persze csak azok számára, akik nyitottak egy ennyire összetett stratégiai élményre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
