Vissza a jövőbe
Akik csak az utóbbi évtizedben kezdtek kísérletezni a nagynevű japán szerepjátékok kipróbálásával, azok feltehetően nem értik, hogy a Star Ocean miként is tartozhatott egykor a kategória elitjéhez. A széria ötödik része, az Integrity and Faithlessness vérbeli katasztrófa volt, és bár a hatodik rész, a tavaly megjelent Divine Force ennél sokkal jobb lett, igazi klasszikusnak még a legnagyobb túlzással sem lehetne nevezni – és akkor a gátlástalanul a pénzünkre pályázó mobilos felvonást, az Anamnesist még nem is szidtam. Természetesen a szériát gondozó Square Enix még e pofáraesések után sem adta fel a sorozattal kapcsolatos reményeit, és egy némileg biztonságosabb üzleti terv keretei között nekiállt a régi és a mai napig közkedvelt részek portolásának.
A sort természetesen az első résszel nyitották meg: az eredetileg SNES-re kiadott Star Ocean előbb egy igényesen átalakított PSP-s portot kapott, ezt a kibővített-átalakított verziót pedig First Departure R alcímmel PlayStation 4-re és Switch-re adták ki 2019-ben. Bár ez remake-ként nem volt csúcskategóriás, maga a játék még ma is kiváló, ráadásul a legtöbbek számára vadonatúj élményt jelentett. (Az eredeti sosem jelent meg Japánon kívül, a PSP-s verzió pedig finoman szólva sem égette fel az eladási listákat.) Mivel a második részből is létezett hasonlóképpen átalakított PSP-s kiadás, ráadásul az a régmúlt ködébe vesző 2015-ben meg is jelent (bár csak Japánban) PlayStation 4-re, a magam részéről az új multiplatform kiadás bejelentésétől kezdve biztos voltam benne, hogy ezt fogjuk újra megkapni. Mit mondjak – rég örültem ennyire annak, hogy hatalmasat tévedtem!
A Second Story R ugyanis nem egy egyszerű PSP-átirat lett, hanem a tálalást tekintve egy teljeskörű és kiváló minőségű remake – és ha ehhez hozzávesszük, hogy a stílusos grafika alatt mindig is egy fantasztikus RPG rejlett, talán érthető, hogy mekkora vigyorral az arcomon vágtam bele ismét az intergalaktikus történet felgöngyölítésébe. A sztori egyébként hasonlóan indul, mint a legtöbb Star Ocean: egy fantasy bolygó kedélyes mindennapjaiba – már ha a világvége közeledtéről szóló legendákat leszámítjuk – egy sokkal fejlettebb körülményekhez szokott teleportkapu-áldozat csapódik be. A helyi erőket egy Rena nevű fiatal lány képviseli, a messziről érkezett harcos (és egyébként az első rész hősének fia) pedig Claude – és természetesen igen hamar rákényszerülnek arra, hogy együtt hagyják el Rena idilli falucskáját. Ezt a felállást nem egy Star Ocean használta már, de az itt, a második részben sült el legjobban – a karakterek hamar az ember szívéhez nőnek, és későbbi viselkedésük is észszerűen következik múltjukból és a történtekből.
A játék legelején a sorozat hagyományainak megfelelően választani is kell a két hős közül, és ettől függ, hogy a történet pontosan milyen vargabetűket is vesz a későbbiekben. Bár Lena és Claude rengeteg időt töltenek el együtt a nagyságrendileg 40 órás kampány során, néha bizony el kell szakadniuk egymástól – ráadásul a fő-főszereplő kilététől függ az is, hogy ki lesz az a nyolc karakter, aki egy végigjátszás során beléphet a partiba (a Second Story R a PSP-s verzió új társait is megtartotta, így összesen 12 fő tud csatlakozni). Ebből a brigádból igen változatos csapatok alakíthatók ki – hiszen hát RPG-ben vagyunk, muszáj kiválasztani kedvenceinket, mert egyszerre nem tud mindenki részt venni a harcokban.
A sorozat ismerőit nyilván nem lepi meg, hogy az ütközetek a Second Story R-ben is valós időben zajlanak: mi egy karaktert tudunk közvetlenül irányítani, a többiek pedig az egyszerű paraméterekkel módosítható taktikáik alapján tevékenykednek mellettünk, mégpedig egész hatékonyan. Az egyszerűen működő, mégis rengeteg specializációs lehetőséget adó fejlődési rendszernek és a rengeteg kombinációval rendelkező tárgykombinációs rendszernek köszönhetően a csaták az utolsó pillanatig – sőt, a New Game+ opciónak köszönhetően az után is – izgalmasak maradnak.
Lézer és acél (és mágia)
Bár a trailer és a képek feltehetően már elárulták, de a Second Story R kifejezetten stílusos új látványvilágot kapott – nem az Octopath Traveler 2D-HD rendszerét, hanem az új verziót elkészítő Gemdrops fejlesztőcsapat által 2D-3D névre keresztelt megoldást. Ebben a hátterek, a környezet a megszokott módon poligonokból épül fel, a karakterek – beleértve a szörnyeket és a harci effekteket is – viszont a régi pixeles sprite-ok alakját veszik fel. Bár ez néhányaknak talán archaikusnak tűnhet, szerintem ez a tálalás fantasztikusan őrzi meg az eredeti játék hangulatát, és adja át modernebb köntösben az aprócska pixelkarakterekben dúló érzelmeket. Az igényesség egyébként minden másra is kiterjed: a régi szinkronhangok mellett vadonatújak is választhatók (japánul és angolul is), a PSP-s karakterrajzok mellett új festményeket is aktiválhatunk, és Motoi Sakuraba dalaiból is hallgathatják az újrakevert verziókat azok, akik erre vágynak.
Az átalakítások listája azonban nem csak az efféle technikai dolgokra terjed ki, hiszen a fejlesztők a játékmenetbe is belenyúltak itt-ott, mindenhez annyit hozzátéve, hogy az a jobbhoz-többhöz szokott 2023-as közönséget is kielégítse, de azért ne rondítson bele a nosztalgiázásba. Megjelent például a gyorsutazás lehetősége, ráadásul a világtérképen most sokkal több információ jelenik meg – az egyik leghasznosabb új ikonfajta például a korábban szinte titkolt Private Actionöket jelöli. (Ezek apró párbeszédek a csapattagok között – a Tales-sorozat skitjeire emlékeztető módon a társak jobb megismerését segítve ezzel.)
A harcok is kaptak néhány új elemet, melyek közül a legfontosabb mindenképpen az, amit a játék Assault Action néven ismer. Ez lényegében azt jelenti, hogy a társakhoz kapcsolódó mellékküldetés-láncok megoldásával a csatában aktívan nem szereplő karaktereket egy-egy hatékony támadás erejéig megidézhetjük a küzdelmek során. Sőt, speciális tárgyak megszerzésével a sorozat többi tagjának főhőseit is így bevethetővé tehetjük! Egy másik újdonság a kitérés bevezetése: ha egy szörny támadása vörösen villan fel, a megfelelő gombbal nem csak a sérülést kerülhetjük el, de a bestia hátába kerülve helyzeti előnybe is kerülhetünk. Sajnos itt az időzítés rém szigorú, a kudarc eredménye pedig a sebzésen túl egy fontos mérce lenullázódása, így a nehezebb ütközetekben érdemes inkább benyelni ezeket az ütéseket. Ennél jobban sikerült változás az, hogy sok ellenfél extra védettséget kapott, amelyet leütve róluk megszédülnek kicsit – és mivel a speciális támadások és varázslatok mind másként működnek e páncélzat ellen, rá leszünk kényszerítve arzenálunk állandó alakítására (nehéz fokozaton mindenképp).
Az apróbb újítások és bővítések listáját még lehetne sorolni: a tárgykészítő rendszerbe új komponensek és receptek kerültek, Guild Mission és Challenge Mission néven hosszútávú feladatokat kaptunk, a főzés, a dalkomponálás és a többi minijáték mellé pedig a horgászat is csatlakozott. Amibe nem nyúltak bele a fejlesztők, az a játék története – az szerencsére még mindig ugyanaz a két bolygón keresztülívelő, magával ragadó science-fantasy mese, mint anno PlayStationön. És bár természetesnek is vehetnénk, de a Front Mission 2 Remake botrányos állapotú októberi megjelenése után hangsúlyozni kell: a Second Story R gyakorilatilag hibátlanul jelent meg. Akár dolgozik bennünk az eredeti verzióval kapcsolatos nosztalgia, akár most először találkozunk a második Star Oceannel, ez az igényes kiadás képes lesz rá, hogy elvarázsoljon minket – ritkán mondok ilyet, de: Square Enix, ez az újrakiadás a lehető legjobban sült el!
A Star Ocean: The Second Story R PC-re PlayStation 4-re és 5-re, valamint Switch-re jelent meg.
A játékot tesztelésre a hazai forgalmazó, a Cenega biztosította.
Összefoglalás
Egy klasszikus japán RPG az előző évezred legvégéről, annak minden bájával és optimizmusával egyetemben. Azonban nem csak egy félgőzzel összedobott újrakiadásról van szó, hanem technikai szempontból a nulláról felépített teljes remake-kel – mégpedig egy olyannal, ami nagyszerűen sült el. Amihez kellett, azt kibővítették vagy játszhatóbbá tették – ami pedig még ma is tökéletesen működik, ahhoz nem nyúltak hozzá.
A Star Ocean: The Second Story R legfőbb pozitívumai:
- Mind látvány, mind hangok terén kiváló remake;
- okos bővítések és finomítások minden téren;
- az alapjáték még ma is megállja a helyét;
- bőven van benne tartalom egy második végigjátszásra is.
A Star Ocean: The Second Story R legnagyobb hiányosságai:
- Ennek fényében First Departure R gagyibbnak tűnik.
Bényi László