Ez az evet temet

A játékiparban – sőt, úgy általában a kreatív szektorban – nehéz igazán újat mutatni. Pontosabban nehéz úgy újat mutatni, hogy az szórakoztató és tartalmas is legyen, és ne csak az innováció kedvéért innováljon. Pont emiatt a nagy költségvetésű alkotások jelentős része inkább iterál: meglévő gondolatokat finomít, ismétel, bővítget. A független szcéna az, ahol formabontóbb gondolatokkal találkozhat az ember, függetlenül attól, hogy ezek megvalósítása milyen minőséget képvisel. A Squirrel with a Gun már önmagában egy vicces elképzelés, aminek címe nagyjából le is fedi a teljes játékot: egy mókust irányíthatunk, aki lövöldözik is.

Az alkotás egy platformer collectathon, aminek a lényege tehát a gyűjtögetés: ebben az esetben a kihívások teljesítéséért jutalomként járó arany-, valamint az új fegyverek feloldásához használható sima makkok bezsebelése. Evetünk falánk rágcsáló, és hajlamos a bűn útjára lépni, hogy megkaparintsa hőn áhított magvait. Emiatt összetűzésbe kerül egy sereg ügynökkel, akik komoly tüzérséggel próbálják őt megakadályozni – többek között tőlük szerezhetünk stukkereket, hogy megvédhessük magunkat. A kaland a Banjo-Kazooie, az Untitled Goose Game és a Goat Simulator egyfajta hibridjeként határozható meg – egy csipetnyi Conkerrel –, ahol egy szabad, feladványokkal megpakolt, blokkokra osztott lakótelepet járhatunk be, szabadon választott sorrendben teljesítve a kihívásokat. Mókusunk fő eszköztára az ugrálás, a mászás, valamint fegyverrel a kezében a lövöldözés – sőt, a durrogtatással magasabbra is fel tudunk ugrani, ami kifejezetten kreatív módja a közlekedésnek.

[+]

A játék egyébként amolyan túlnyújtott techdemo- vagy vizsgamunka-hatást kelt, annak minden bájával, és minden negatívumával együtt. A kezelés nem túl precíz, sőt, sokszor egyenesen körülményes, a rongybaba-fizika néha botrányos, a kamera gyilkos, az animációk pedig merevek. Nagyjából minden az első próbáig jópofa és szórakoztató, majd fokozatosan válik idegesítővé – párhuzamosan azzal, ahogy felfedezzük az egész élmény sekélyességét. Mintha egy túlnyújtott poénon rágcsálnánk magunkat végig, ami meglepő tud lenni, de túlzottan stimulálóvá csak igen ritkán válik. Nem beszélve a technikai malőrökből fakadó játékmechanikai frusztrációkról, amik miatt sokszor kell ugyanazt megismételni. Persze voltak már ramatyabb állapotú megjelenések, de mindig lenyűgöz, hogy így is tudnak piacra kerülni videojátékok – és itt még furcsább az összkép, hisz a játék PC-re már augusztusban megjelent, így az irányítással kapcsolatos gondokat azért azóta rendbe lehetett volna hozni.

Védd a makkod!

Kelempászmadarunkkal egyébként nagyjából két nagyobb szekciót járhatunk be, ami összesen három blokkra van osztva: kettő egy tipikus kertváros, míg a harmadik egy vízipark. Persze a szomszédság sem a klasszikus, és van benne vadnyugatos tematikájú épület az életünkre törő cowboyokkal, zajlik esküvő és legénybúcsú párhuzamosan, ahol rúdtáncolhatunk is, de ellátogathatunk egy kísértetházba is. Van, hogy elég kiszúrni a makkot, majd valahogy odajutni, míg máskor rá kell jönni arra is, hogy pontosan mi is a feladat, és azt teljesíteni. Ez lehet célbalövés, száguldozás egy aranyos távirányítható kisautóban, hússütés vagy bármi más – ez az, amiben kreatív és jópofa tud lenni a játék, míg minden másban elég felületes.

[+]

Az ugrálás és a lövöldözés – amik a játékmenet fő részei – sterilitásuk miatt válnak igen hamar unalmassá. Utóbbi kifejezetten frusztráló tud lenni, mert bár ötletes, hogy kis emlősünk minden lövés miatt elrepül – amúgy is van valami bájos abban, ahogy cipeli a nagy fegyvereket –, de ez hamar irritálóvá válik. Az egyedi „kivégző” animációk is csak elsőre poénak, utána csak lassúak és körülményesek, mint ahogy a civilek kifosztása is. A főgonoszok eleinte kreatívnak tűnnek, de hamar önismétlővé válnak ezek is. A bizarr fizika miatt pedig az ugrálásba is gyorsan belefáradhatunk, főleg, miután x-edjére akarjuk magunkat feltornászni valahova. Egyszerűen semmi sincs jól kidolgozva, és bár vannak kreatív és jópofa ötletek, nincs meg az a kohézió, ami összetartaná őket.

[+]

Nyilván megmosolyogtam a bájos kis lényt a hatalmas fegyverekkel, a ráaggatható „ruhákat” – például egy karórát vagy egy kis mellényt –, dühös animációit, aranyos kis kocsiját. Azonban a Squirrel with a Gun valahogy nem több ennél: pár mosolynál, mémelhető jeleneteknél és felemás ötletek összetákolt összességénél. Vannak kifejezetten jó és kreatív feladatok és ötletek benne, a felépítése és szabadsága is vonzó, de az egész inkább egy gaming jam félkész poénjának hat, mint egy épkézláb, teljes produktumnak.

A Squirrel with a Gun a korábbi PC-s megjelenést követően most PlayStation 5-re és Xbox Series konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Maximum Entertainment biztosította.

Összefoglalás

A Squirrel with a Gun amolyan tipikus mémjáték, ami streamelésre és közös röhögcsélésre ideális, de mélyebb tartalomra nem szabad számítani tőle. Ugrálós és lövöldözős játékmechanikáinak felületessége hatórás játékidejének már az elején megmutatkozik, és technikai problémái frusztrálóvá teszik még amúgy kifejezetten szórakoztató szegmenseit is. Pár órányi baromkodásra pazar, de inkább egy vizsgamunka, mint egy tényleges, teljes produktum – pláne ennyiért.

A Squirrel with a Gun legfőbb pozitívumai:

• Jópofa koncepció;
• pár kreatív feladat és kihívás;
• szabadság és igazán dilis humor.

A Squirrel with a Gun legnagyobb hiányosságai:

• Frusztráló kezelés;
• ramaty technikai teljesítmény;
• túlzottan felületes, ami hamar kiderül.

Georgiadisz Leonidas