A sarkkörön túl

1964-ben, a hidegháború egyik legfeszültebb időszakában egy kisrepülőgép zuhan le az Antarktisz kietlen, fagyos jégsivatagában, fedélzetén a pilótával, és Dr. Peter Hamilton klímakutatóval. Látszólag az isten háta mögött, a semmi közepén vannak, más lehetőség híján azonban el kell indulni segítséget keresni a közelinek tűnő brit kutatóállomás felé. Hogy mi vezetett idáig, és milyen rejtélyek várnak a hófödte sziklák között – ezt az ígéretes történetet dolgozza fel a South of the Circle című narratív kalandjáték remek forgatókönyvvel, de minimális interakcióval.

A State of Play fejlesztésében és a 11 Bit Studios kiadásában megjelent játék eredetileg Apple Arcade platformra készült el, most azonban minden másra is megjelent, ebből az alkalomból foglalkozunk vele. Bár a történet rejtélyesen kezdődik, a kutatóállomáson nincs senki, és innen akár egy A Dolog-szerű horror, vagy bármilyen pszichológiai thriller irányba is elmászhatna a cselekmény, erről szó sincs. A produkció sokkal inkább a főszereplő előéletére és korábbi döntéseire fókuszál, azokra a mozzanatokra, amik ide, a Déli-sark jéghideg, kilátástalan poklába vezettek. Visszaemlékezések formájában ismerhetjük meg a részleteket, a hosszú párbeszédek során pedig mi reagálhatunk, egyszerű gombnyomásokkal – konkrét válaszlehetőségek helyett inkább hangulatok között válogathatunk, például, hogy együttérzően, viccesen vagy épp pánikszerűen reagálunk-e bizonyos helyzetekre.

Bár a dialógusok során rengeteg helyen van választási opció, ezek vajmi keveset hajlítanak a cselekmény ívén, hiszen ne feledjük: a nagy része a múltban játszódik, a történet lineáris, mindenképp ugyanoda vezet, így csak részben befolyásolhatjuk Peter személyiségét. Az is feltűnő, és kicsit furcsa dizájn döntés is egyben, hogy gyakran nincs is több reakció, mindössze egy gombot nyomhatunk, ha pedig valahol ezt sem tesszük meg, a játék választ helyettünk, és a „film” megy tovább. Van jó néhány szakasz, ahol a karaktert közvetlenül kell irányítani, és egy-két tárgyat megvizsgálhatunk, elolvashatunk egy-két jegyzetet és hasonlót, de az egész borzasztó egyszerű, lineáris, sem eltévedni, sem fontos dolgokat kihagyni nem lehet. Több helyen inkább csak időhúzásnak érződnek a „nyomd előre a kart egy percig” típusú megoldások.

Mégis, az abszolút minimális interakció ellenére nem lehet azt mondani, hogy a South of the Circle egy rossz „játék”, vagy felejtős történet lenne. Mégpedig azért nem, mert a fejlesztők érezhetően arra összpontosítottak, ami a legfontosabb egy ilyen jellegű programnál: a történetre. A forgatókönyv nagyszerű, a párbeszédek érdekesek, a sztori jól visszaadja a gyanakvó, hidegháborús hangulatot, ahogy mind a múltbéli, mind a jelenkori (déli-sarki) eseményeket átjárja az atomveszély és a szovjet fenyegetés jelentette baljós atmoszféra. És persze ott a szinkron, ami nemcsak profi, hanem szerintem az utóbbi évek legjobb, legtermészetesebb színészi játéka, utoljára talán a Firewatch-ban hallhattunk hasonlót. Nem véletlen, olyan színészek vettek részt ebben, mint Gwilym Lee (Bohém Rapszódia), Olivia Vinall (The Woman in White), vagy épp Adrian Rawlins (Csernobil). Minden karakter fantasztikus produkciót nyújt, és ez emeli leginkább az élményt (magyar felirat sajnos nincs, be kell érnünk az angollal).

Ami a látványt illeti, itt már nem annyira emlékezetes a játék. Szép beállításokat, de nagyon egyszerű, stilizált grafikai megoldást kapunk, ami nyilvánvalóan az alacsony költségvetésre vezethető vissza. A sziluettszerű karakterek időnként kifejezőek, átjön, aminek át kell, de azért egy narratív játéknál mindig előnyösebb lenne a részletesebb kidolgozás. Engem időnként a stílusidegen „filmzaj” effekt is zavart, ahogy az is, hogy bár a 3D-s grafika tükörsima 60 fps-sel mozog, a figurák animációja ennek csak a fele, láthatóan akadozó, időnként szinte stop-motion hatást kelt. Igaz, nem kell túl sokáig néznünk ezt a grafikát: a South of the Circle mindössze 3 óra alatt végigjátszható (achievement vadászoknak jó hír, hogy egy lendülettel ki is maxolható). Nyúlfarknyi kaland tehát, minimalista megvalósítással, így tessék hozzáállni egy esetleges vásárláshoz.

A South of the Circle tipikusan az a játék, amelynek a fejlesztői elsősorban történetet akartak mesélni, nem pedig valami nagy, interaktív produkciót alkotni. Amit létrehoztak, az tisztességes munka, a kiválóan megírt szövegeket hihetetlenül profi módon adják elő a szinkronszínészek, emellé pedig stílusos, bár rém egyszerű vizualitás társul. A játékos beavatkozási lehetősége minimális, csak fenntartásokkal lehet tényleges játéknak nevezni, inkább interaktív hangoskönyv ez, annak viszont nem rossz. Ha az alkotóknak sikerül szintet lépni, és emelni a produkciós értékeken, akkor a jövőbeni játékaik komolyabb érdeklődésre is számot tarthatnak.

A South of the Circle elérhető Apple Arcade-re, PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X|S-re és Switch-re.

A South of the Circle legjobb vonásai:

• jó történet remekül megírt forgatókönyvvel;
• nagyon profi szinkron, amit öröm hallgatni;
• időnként stílusos, kifejező látvány.

A South of the Circle leggyengébb pontjai:

• minimális interakció;
• alig van beleszólásunk az eseményekbe;
• borzasztóan rövid.

dreampage