Légies kalandok

Valahogy úgy vagyok az Artifex Mundi játékaival, mint a gyorséttermi ételekkel. Időnként kimondottan jól esik, és ha ezt veszem, mindig biztos lehetek benne, hogy egységes minőséget kapok. Igaz, annál semmivel sem többet, és túl gyakori fogyasztásra sem ajánlott, mert hamar unalmassá válik – hiába van más és más nevük a szendvicseknek, valahogy mindennek ugyanolyan íze van. A lengyel vállalat megállás nélkül, gyakorlatilag néhány hónapos szünetekkel futószalagon kiadott játékairól teljesen hasonló dolgok mondhatók el. Legújabb konzolos produkciójuk a Skyland: Heart of the Mountain amelyet témája és különleges világa miatt tartottam érdemesnek górcső alá venni.

Ez a puzzle-kalandjáték egy felhők felett lebegő szigetekre épült, és alvó óriások árnyékában virágzó, egyedi világban játszódik, amelyet természetesen pusztulás fenyeget. Főhősünk (pontosabban főhősnőnk) és testvére, Adrianne egy elveszett civilizáció nyomait kénytelen kutatni, hogy megmentsék ezt az égi világot, egyúttal fényt derítsenek apjuk halálának körülményeire. Bár mindez önmagában érdekesen hangzik, a játékmenetet illetően nem számíthatunk radikális újításokra, és inkább a produkció egyedi, kissé steampunk stílusú körítése az, ami kiemeli a többi, nagyon hasonló játék közül.

Aki játszott már akár egyetlen Artifex Mundi címmel, az tulajdonképpen az összessel játszott, a csapat – és külsős partnerei, hiszen a Skyland fejlesztője is egy másik stúdió, a Cordelia Games – ugyanis gyakorlatilag egy kaptafára, abszolút egységes dizájnvonalak mentén építi fel a termékeit. A műfajra jellemző játékmechanikák vannak jelen itt is: minimális tárgyhasználat, rejtett tárgyak keresése furmányosan összeállított képeken, interaktív logikai feladványok, és némi harc, bár ez is színtiszta gondolkodásra, nem pedig reflexekre épül. Az egész játékban mindössze egyetlen, kvázi „valós idejű” szekvencia van, egy ejtőernyős ugrás, amit hellyel-közzel mi irányítunk közvetlenül. Minden más gyönyörűen megrajzolt képeken zajlik.

Persze nem baj, hogy a fejlesztő/kiadó ragaszkodik ehhez a kaptafához, hiszen ez a műfaj jobbára ezt igényli, és ehhez van egy kiforrott irányítási metódus, ami kontrollerrel a kézben is remekül működik. A Skyland világa ráadásul lehetőséget ad néhány érdekes ötletre – ilyen például, amikor egy „tűzoltó ballont” kell összeállítanunk, de maga a környezet is egy kicsit változatosabb, mint a tényleg ezerszer látott, mesebeli fantasy prezentáció. Ezúttal a kihívást is sikerült egyenletessé tenni. Nincsenek nehézségi tüskék, őrjítően logikátlan feladványok, minden helyzet és minijáték relatíve egyszerűen megoldható. Természetesen itt is adott a Casual mód, amelynek minden pontján kérhetünk segítséget a következő lépéshez, illetve a minijátékok is átugorhatók, így a játékban elakadni tulajdonképpen nem lehet. További pozitívum, hogy a mobilos/PC-s eredeti kiadáshoz képest a kampány végigjátszása után egy extra történet is megnyílik, illetve a játékban elrejtett gyűjtögetnivalók megtalálása is jópofa mellékes tevékenység. Ezekkel a megoldásokkal ugyan a kiadó minden címében találkozhatunk, ám épp ettől az eszköztártól válnak a műfaj legjobb, legcsiszoltabb, legsimább produkcióivá.

Apropó simaság. Az nekem különösen tetszik, hogy a Skyland (és úgy általában a legtöbb friss AM megjelenés) natívan támogatja az Xbox Series X|S-t és a Smart Delivery funkciót. A játék 4K felbontással és 120 fps-sel fut, ami persze értelmetlen statisztika egy 2D-s, jobbára állóképekkel operáló puzzle cím esetén, mégis pozitív, hogy a fejlesztők élnek a lehetőséggel, és támogatják ezeket a funkciókat. Tévéképernyőn ilyen simán sikló kurzort pedig még biztos nem láttunk. Apróság, de ettől is azt érzi az ember, hogy nemcsak egy olcsó mobilos portot kapunk, hanem egy valóban konzolokra optimalizált változatot. A látvánnyal nincs is baj, borotvaéles, gyönyörű rajzok láthatók minden helyszínen. Az átvezetőkről ez már nem mondható el, ezek sajnos rosszabb minőségű forrásból dolgoznak, életlenebbek és darabosan mozognak, igaz, nincs is belőlük sok. Amit a prezentációnak fel lehet róni, az a zene: sajnos az egész játék alatt egy-két semmitmondó, unalmas dallam szól, ennél azért jóval erősebb hangulat is elfért volna benne.

Visszatérve a gyorséttermi hasonlatra, a Skyland: Heart of the Mountain hajszálra ugyanazt a minőséget hozza, amit az összes Artifex Mundi cím. A puzzle műfaj legszebb, legcsiszoltabb tagjai közé tehető, de azt továbbra is nehezményezem, hogy ezekben a címekben szándékosan nincs több perspektíva. Így tényleg csak kis adagokban, évente egy-két alkalommal érdemes fogyasztani őket, egy kis változatosság gyanánt a nagyobb játékok között. Persze lehet, hogy ehhez meg túl drágák: 5200 forintos egységáron több, mint kétszer drágábbak, mint mobil eszközökön, ez még akkor is sok, ha extra kampányt, 4K-t és 120 fps-t kapunk. Aki szereti ezeket a játékokat, az a Skylanddel is biztosra mehet, a többiek viszont várjanak meg egy komolyabb leárazást, nehogy megülje a gyomrukat.

Pro:

• érdekes környezet és világ;
• egyenletes kihívás nehézségi tüskék nélkül;
• csiszolt, konzolon is tökéletesen működő puzzle mechanikák;
• 4K/120 fps támogatás Series X-en.

Kontra:

• semmivel sem nyújt többet a kiadó bármelyik másik játékánál;
• relatíve rövid, a mobilos változatnál jóval drágább;
• unalmas zenei anyag.

70

A Skyland: Heart of the Mountain elérhető PC-re, mobil eszközökre, Xbox One-ra, Series X|S-re és Nintendo Switch-re.

dreampage