Kész Combat

A független, kis csapatok viszonylag gyakran nyúlnak a véletlenszerűen generált, hosszabb távon is újrajátszható „roguelike” műfajhoz. Ügyes trükk ez, amivel változatossá és érdekessé tehető egy játék akár kevés erőforrás bevetésével is. A Sky Rogue mögött álló csapat pedig annyira kicsi, hogy az egész játék nagyrészt összesen két ember (egy programozó és egy grafikus) munkája. A virtuális égi háború PC-re már évek óta fejlesztés alatt áll, Switch-re tavaly, Xbox One-ra pedig most jelent meg. A fejlesztők kilétét (pontosabban számát) tekintve pedig figyelemre méltó, amit végső soron kínál.

Adott egy légierő (kezdetben egyetlen géppel), amivel különböző szigetek felett repkedve a megadott célpontokat kell kilőni, majd visszatérni a levegőben lebegő bázisra (a fejlesztők biztos sok Bosszúállókat néztek). Ha teljesítünk egy küldetést, jön a következő nap, egyre komolyabb ellenséggel, és így tovább, amíg vagy végig nem játsszuk, vagy meg nem halunk – utóbbi jóval esélyesebb. Elhalálozás után elölről kell kezdeni a vadászatot, ám az elért technológiai szintekkel újabb technológiákat, felszereléseket és repülőgépeket nyithatunk meg. Klasszikus roguelike recept tehát – minél többet játszunk, annál több lehetőségünk lesz hatékonyan felvenni a harcot a légi, felszíni és vízi ellenséggel szemben.

Számomra elsősorban a játékmenet volt meglepő a Sky Rogue esetében, leginkább azért, mert hatékonyan hozza (ha rosszmájúak akarunk lenni, akkor utánozza) az Ace Combat széria élményét. Azét a sorozatét, amit egy több százszor nagyobb stúdió fejleszt évtizedek óta. A programozó Kenny Backus szinte tökéletesen eltalálta, hogyan kell működnie egy modern repülőgépes játéknak. Tulajdonképpen minden ugyanúgy működik, mint a japán példaképben: a gépekkel szabadon manőverezhetünk (választható egyszerűbb Arcade és hagyományos irányítás is), a célokat befogva pedig géppuskával, rakétákkal vagy bombákkal támadhatunk. A lőszer végtelen, viszont meg kell várni, amíg az adott fegyver újratölt. Gépeinkkel maximum négy fegyvert hordozhatunk, de ehhez figyelembe kell venni, hogy ezek mekkora terhet jelentenek, nem lehet ész nélkül mindent felpakolni.

Kint a szigetek felett kifejezetten szórakoztató a játék, tényleg szinte egy az egyben a Namco legendás játékait idézi, persze a maga egyszerűbb formájában. Ha az elsődleges célpontot vagy célpontokat kilőttük, akkor visszatérhetünk a bázisra, de érdemes az egész térképet kipucolni, mert a megszerzett pénzből a következő nap előtt fejleszthetjük a meglévő fegyvereinket vagy repülőinket. Erre szükség is van, mert a kihívás meredeken emelkedik – légvédelmi ágyúk, rakétaállások, ellenséges gépek, anyahajók és sok más egység keseríti meg az életünket, így nagyon sok nekifutásra van szükség, hogy esélyünk legyen végigmenni a négy helyszínen. A küldetések véletlenszerűen generálódnak, mindig más a fő cél és az ellenséges erők elhelyezkedése is, így elméletben nincs két ugyanolyan végigjátszás. A játék további pozitívuma, hogy akár kooperatív módban is játszható, kétfős osztott képernyőn – online játéklehetőség viszont sajnos nincs.

A Sky Rogue egy nagyon-nagyon low poly, szögletes és textúrák nélküli 3D grafikával működik, ami leírva szörnyűbbnek tűnik, mint amilyen valójában. Engem leginkább a korai játéktermi vagy Mega Drive és SNES próbálkozásokra emlékeztet, mint például az eredeti Star Fox (az egyik repülőgép skin tisztelettel is adózik a Nintendo sorozata előtt). Nem egy nagy látvány, viszont stílusos, és szerencsére a nagy felbontás (Xbox One X-en 4K) és a sima képfrissítés adott. Optimalizálni sajnos egyelőre nem sikerült tökéletesen, Xboxon a játék rendszeresen rángat, és töredezik a kép, amikor a szigetek felé fordulunk. Bár ilyen egyszerű grafikánál ez szerencsétlen hiba, azért együtt lehet élni vele. Az egyszerű vizuális prezentációt chiptune zenék és szintén 16-bites színvonalú hanghatások egészítik ki, amitől a játék kimondottan retró, játéktermes hangulatot kap, személy szerint azt gondolom, ez illik a produkcióhoz.

Sokkal zavaróbb viszont az, hogy a Sky Rogue érezhetően egyszerűen még nincs kész. Olyan amatőr hibák vannak benne, mint a PC verzióból ottmaradt egérmutató a címképernyő bal alsó sarkában, vagy hogy az opció menüt minden indításkor be kell állítani, mert kilépéskor magától visszaugrik. Xbox Play Anywhere játékról van szó, de az előrehaladás sem szinkronizálódik tökéletesen, jártam úgy, hogy elölről kellett kezdenem egy menetet, mert a PC-n félbehagyott játék Xbox One-on már nem volt ott. (A megnyitott technológiák és repülők szerencsére igen.) Hiába jár 1.2.1-es verziónál, a játék még nincs kész, további fejlesztést, csiszolást és tartalmat igényel, hogy az árcéduláját igazolni tudja.

Reméljük, a kettő darab fejlesztő készen áll a feladatra, mert a hibái ellenére a Sky Rogue egy kellemes élmény. A 90-es évek kezdeti 3D-s grafikáját kellemes hangulattal, de ami még fontosabb, kifejezetten igényes játékmenettel ötvözi, bármikor jó elindítani, és repkedni néhány percet vagy akár órát. Ha sikerül a gyermekbetegségektől megszabadítani, és még több tartalmat belegyömöszölni, akkor mindenképp ajánlott darabbá válik. Addig fenntartásokkal ugyan, de érdemes tenni vele egy próbát, egyike az ígéretesebb indie fejlesztéseknek.

Pro:

• kiforrott, élvezetes játékmenet;
• egyszerű, de stílusos látvány;
• kellemes játéktermi hangulat;
• kooperatív mód.

Kontra:

• kevés tartalom és játékmód;
• nincs online lehetőség;
• technikai problémák és kiforratlanságok.

60

A Sky Rogue PC-re, Xbox One-ra és Switch-re érhető el.

dreampage