A Konami cult-horror sorozatát még 1999-ben hívták életre, hogy versenybe szálljon az akkori horror játékok királyával a Resident Evil-el. A játék gyökeresen más élményt nyújtott mint a nagy rivális; sorozattá nőtte ki magát, számos kiegészítő rész (Origins, Arcade) regény képregény jelent meg, és bezsebelt számos díjat az évek alatt.
De mindenekelőtt rengeteg rajongót szerzett magának misztikus-melankólikus hangvételével.
A sorozat legfőbb jellemmzője hogy csak és kizárólag a rejtélyekkel és sötét titkokkal teli város azonos; a karakterek nem, minden rész külön történetet dolgoz fel.
Érdekesség hogy az első Silent Hill tervezője az a Keiichiro Toyama; akinek a keze később az Indigo Prophecy-ben is benne volt. Sajnos a rajongók bánatára a harmadik rész után a Team Silent felbomlott, a negyedik részt eredetileg nem is a szériához tervezték; és erősen át kellett dolgozniuk ahhoz hogy beilleszthetővé válljon a Silent Hill mondakörbe.
De hát a shownak mennie kell tovább, az új csapatok idővel meglelhetik azt a ritmust amivel a rutinos psziho-játékkészítő veteránok rendelkeznek, szóval lássuk mire jutott a Silent Hill Homecoming-al az amerikai Foundation9 stúdió.

A játék főszereplője egy Alex Shepherd nevű katona, aki hazatér szülővárosába Shepherd Glenbe; ahol elképedve látja hogy a dolgok nagyon megváltoztak. Őt magát rémálmok kínozzák, az öccse és az apja eltűnt számos emberrel egyetemben, az anyja pedig megháborodott. Ígyhát elindul hogy megtalálja hozzátartozóit.

A nyitóanimációban látható tolókocsis jelenet egyúttal tisztelgés a Jákob Lajtorjája( Jackob's Ladder) című film előtt, ugyanis az egész sorozatot a filmben látható rémálomszerű képsorok ihlették; így gondolom az alkotók új beszálló révén stílszerűnek láttak egy igazi amerikai-Silent Hilles felütést; lévén a főhősünk(milyen véletlen) szintén katona.
Ez a visszautalás egyébként az egész játékra jellemző, aki játszott az első résszel azoknak egyből szembeötlik majd az első részre hajazó fakó színvilág, az inventory-hangok,sőt még a karakterkészlet is azonos.

A grafikára nem lehet panasz, jellegzetesen Silent Hilles, a sorozat legjobb köd effektjeit
láthatjuk magunk előtt, igaz ez bőven elvárható 2008ban. A textúrák inkább a kellően részletes kategóriába esnek bele, se nem túl kopott se nem túl cirádás de az igazat mondva tényleg kopottnak tűnik első ránézésre a rengeteg post effekt miatt. Nyugtasson meg mindenkit a tudat hogy nem az. Jócskán használtak normal map-eket, de nem kirívóan pont úgy ahogy az ábrázolandó környezet megkívánta. Egyébként az optimalizálás nagyon jól sikerült, rendkívül alacsony cpu utilizációval fut a program, igy a gyengébb gépekkel rendelkezők is tehetnek vele egy próbát.Kaptunk egy visszafogott Havokot is leginkább a hangulat érdekében, ami a kisebb tárgyak; függönyök, székek, ablakok betörésénél jelenik meg. A szörnyekre ezt a módot már nem húzták rá valószínű el akarták kerülni a vicces real time ragdoll eseteket.

A hangra sem lehet panaszunk profi 5.1-es hang-motort kapott a silent hill homecoming, bár néhány hangeffekt elég "sovány" lett. Negatívumként említeném meg hogy a szörnyeket előjelző rádió bár benne van a játékban, sok esetben hamarabb halljuk meg a szörnyek lépteit mint ahogy elkezd recsegni, ezzel azért odavernek a para-faktornak; mínuszba.
Sajnos a játék első kétharmadában Akira Yamaoka nyomasztó taktusai sem kaptak akkora szerepet, jócskán lefolytották a híres zeneszerzőt, nagyon kevés helyen hallani igazi Silent Hilles zörejeket és zenéket(még másik világon sem!), ezek nélkül nem jön az a jellegzetes nyomasztó Silent Hilles érzés, csak egy sejtelmes atmoszféra. Azt hozzátenném az utolsó egyharmadban már minden a "régi".

További negatívum hogy rettenetesen épít a játék a Christophe Gans féle Silent Hill filmre, a bányégéses teóriájával együtt. Bár ez csak vizuális effektben tér vissza, és a másik világ formatervében. Maga a film szerény véleményem szerint nem tudta teljesen visszaadni a Silent Hill hangulatot úgy ahogy a játékok tárják elénk, ezért is tartom butaságnak a francia rendező által megjelölt irányt. Az előző részek nem szabtak határt a negatív világ formáinak meghatározásánál, pl.: egy kórház csak úgymond torz-kórházzá alakult adott esetben, bár a rozsda mint uralkodó díszítőelem ott is uralkodott, nem alakult fémmegmunkáló üzemszerűvé. Bár valószínű itt is inkább a klasszikus első részhez szerettek volna igazodni, ahol a másik világ minden esetben rozsda és fémalakot öltött( valószínű a PS1 hardveres korlátjai miatt , de a később részeknél az eredeti alkotók ezt már megváltoztatták a fentebb vázolt metódusra).

A szörnyekkel kapcsolatban némi fentartással ültem le játék elé, gondolván az eredeti SH team formaterveit és "beteges" szörnyeit nem sok eséllyel lehet majd megközelíteni.Hát kellemesen csalódnom kellett; visszaköszönnek az első részből a kutyák és a bogarak; a második részből(de inkáb a Gans féle kinézettel) a piramisfej; és az új monszták kinézete is stílushűre sikerült(némi amerikais beütéssel).

A harcot magát nem tudom hogy jó döntés volt e megváltoztatni, alapvetően jó lett, leginkább a Severance:blade of darkness rendszerére hasonlít egyszerűbb kivitelben. A lényege (kézifegyvereknél) hogy befogás után jobbra balra, előre hátra lehet szökellni, bukfencelni és kilépésekkel együtt ellentámadni. És van lehetőség kivégzéses mozgásokra is. Hátránya hogy inkább párbajszerűvé alakította a játékot, nagyobb számban nem is találkozunk ellenfelekkel.

A lőfegyvereknél bevezették a Resident Evil 4 és a Gears of War váll mögül célzó megoldását, amivel nincs is gond, bár jóval kevesebb lőszert szórtak el a pályákon ezzel is sarkallva a játékost a kétkezi fegyverek használatára. Az inventory rendszert is átalakították, kijelenthető hogy jobb lett mint az eddigiek, szétbontották a fegyvereket és a tárgyakat és két képernyőre kerültek, illetve 1-1 külön billenytűhöz lettek rendelve, ezzel is lerövidítve a tárgyak közti keresgélést.
Maga az irányítás jól sikerült, az PC tulajok kaptak egy korrekt egér+billenytű támogatást, a sors fintora hogy pont a gamepadok kezelésével lett gond(a cikkíró joypadját nem kezeli le tökéletesen :D ) , erősen javallott x360as kontrollerrel játszani a tapasztalatok alapján azzal problémamentes.

A játékot ajánlom a legtöbb rajongónak, és azoknak is akik esetleg kihagyták a szériát eddig. A történet lassan kezdi kiforrni magát ezért akit nem fogna meg elsőre adjon neki több időt. A Silent Hill hangulat megvan de nem olyan tömör formában mint az első három rész estén. Valószínűnek tartom, tervezői döntés volt hogy szélesebb réteg játsszon Silent Hillben, ne csak a mindenre elszánt veteránok. Némileg kiegyensúlyozatlan lett a játékmenet, kevés gyógycsomag és lőszer de némi odafigyeléssel azért bőven a játszható kategóriába esik.
Miheztartásként felvázolnám miként értékeltem az előző részeket:

Silent Hill : 9/10
Silent Hill 2: 8.5/10
Silent Hill 3: 9/10
Silent hill 4 The room: 7/10
Silent Hill 5 Homecoming: 8/10