Lélekvacsora

Nehéz újat mutatni a régimódi, hagyományos vertikális lövöldözős játékok, shoot ’em upok (még csúnyább kifejezéssel élve shmup-ok) piacán. A koreai Deer Farm legújabb produkciója, a Shikhondo: Soul Eater sem változtat radikálisan az ilyen játékok formuláján, de amit nyújt, az a műfaj jelenlegi egyik legjobbja. Nem mondhatni, hogy ezt vártuk – az ilyen játékok általában Japánból érkeznek, de ez mégis olyasmi, amit a műfaj kedvelőinek feltétlenül ki kell próbálniuk.

A történet szerint a Yokai démonok elszabadultak, és az emberi világban ártatlanok lelkeit rabolják el. A mi feladatunk, hogy a két főszereplő közül választva kiszabadítsuk ezeket a lelkeket, és elpusztítsuk a pokolfajzatok vezetőit. A gyakorlatban ez öt, meglehetősen rövid és intenzív pályát jelent, melyeken a főellenség-harcok csaknem annyi ideig tartanak, mint maguk a szintek, és hamisítatlan, hardcore „bullet hell” élményt nyújtanak. A fejlesztők tényleg nem aprózták el a kihívást: a képernyő még a legkönnyebb fokozaton is színültig van lövedékekkel, a közöttük való manőverezés, és különleges lélekevő képességeink használata jelenti a győzelem kulcsát.

A kilőtt ellenfelekből felszabadult lelkeket magunkba szívjuk, ezzel a végső pontszámot tudjuk növelni, a lövedékekhez közel lavírozva pedig a Soul Attack csíkunkat tudjuk feltölteni. Ha ez megvan, pusztító támadást indíthatunk a gonoszok ellen néhány másodperc erejéig. Ennek azonban más célja is van: a Lélektámadás elején és végén ugyanis a képernyőn lévő összes lövedék eltűnik, és lélekké válik. Magyarán szólva ezzel nemcsak a szorult helyzetekből jöhetünk ki, hanem a pontszámunkat is jelentősen megdobjuk – miközben szétcsapunk az ellenfelek között, vagy megtépázzuk a boss energiacsíkját. Ez az ügyességi és stratégiai réteg tökéletesen kiegészíti egymást. A játék egyszerre jutalmazza a kockázatvállalást, a pixelpontos manőverezést és a taktikai gondolkodást.

Ettől még tény, hogy aki nem szereti a bullet hell játékokat, az a Shikhondo után sem lesz a rajongójuk. A kezdőknek viszont nem kell félniük az egyébként meredek kihívástól, hiszen vannak könnyebb nehézségi szintek, Novice játékmód, és végtelen Continue lehetőség, szóval az öt pályát bárki végignyomhatja gond nélkül. Az igazi kihívás a hardcore játékosokat várja, hiszen ott vannak a világranglisták, az extrém fokozatok (amik nagyobb szorzóval is dolgoznak), és persze a dicsőség, amit a játék Continue nélküli teljesítése jelent. Bárki megtalálhatja a számítását, még ha ez nem is hosszútávra szól, hiszen tartalomban nem sokat nyújt a játék.

Ami viszont benne van, az tulajdonképpen tökéletes. A fényesre csiszolt játékmenet és irányítás mellett a megvalósításról is csak a legjobbakat lehet elmondani. A Shikhondo teljes egészében az ázsiai mitológiára épül, az ellenfelek dizájnja, a hátterek, a démoni főellenségek is ezt a stílust tükrözik, ezzel a játék páratlanul szép ebben a műfajban. Olyan, mintha egy megelevenedett távol-keleti festményt néznénk, lenyűgözően szép az egész! A színkezelés is tökéletes – a saját lövedékeink például beleolvadnak a háttérbe, ezzel abszolút nem zavarják az akciót, a színorgia ellenére pedig minden helyzetben tökéletesen látható és követhető, mi történik a képen. Sok shooter ott rontja el, hogy az egybeolvadó lövedékek között már nem lehet kiigazodni… itt ilyen probléma abszolút nincs.

A grafika mellett muszáj említést tenni a hangokról és a zenékről is, mert a Shikhondo ebben is különleges, ugyanazt az ázsiai mitológiai stílust hozza. A hangoknál nem a mély robbanások uralkodnak, sokkal visszafogottabb és tisztább, a zenék pedig a varázslatos dallamoktól az ütemes, feszült ritmusokig (például a főellenségek második fázisakor) többféle hangulatot is előhoznak. A festményszerű látványt kiegészítve egészen bámulatos az összhatás, ilyet sem a japán, sem az azokat gyakran majmoló nyugati lövöldözős játékokban nem láthatunk-hallhatunk. A fejlesztőknek sikerült egy igényes, csiszolt, kohezív egészet alkotniuk.

Ha van hátránya a Shikhondo: Soul Eaternek, akkor csak a sovány tartalom lehet az. Két szereplővel és mindössze öt pályával nagyon könnyen a végére lehet érni, így az átlagos játékosok hamar megunhatják. Ám az ilyen címek nem is nekik készülnek, hanem a hardcore shmup rajongóknak, akik a pontszámokért és a tökéletes, hiba nélküli menetekért gyakorolnak a lövedékpokolban. Nekik pedig szinte tökéletes ez a játék, az utóbbi évek és a jelenlegi konzolgeneráció egyik legjobbja ebben a műfajban. Aki kedveli az ilyesmit, annak ajánlott vétel – főleg, hogy nagyon jó áron is kapható. Reméljük, a koreai fejlesztők mutatnak még hasonló mesterművet!

Pro:

• okosan kidolgozott játékmechanikák;
• tökéletesre hangolt „bullet hell” játékmenet;
• többféle játékmód és nehézségi szint;
• lenyűgöző látvány és zenék.

Kontra:

• nagyon rövid, és kevés a tartalom.

90

A Shikhondo: Soul Eater PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Switch-re érhető el.

dreampage